Raktári történetek: Egy elvetélt pártszékház 1947-ből
A Szociáldemokrata Párt székháza a megújuló magyar demokrácia egyik jelképének ígérkezett 1947-ben, de még a józsefvárosi szlöm rehabilitációjához is hozzájárulhatott volna. A párt 1948-as megszűnésével, a kommunisták egyeduralomra jutásával persze ez az álom is dugába dőlt. A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ cikksorozatában ezúttal Vince Pál hagyatékából mutatjuk be a pártszékház terveit.
A Conti (ma Tolnai Lajos) utca 4-6. 1907-től adott otthont a Népszava és a Szocializmus szerkesztőségének, valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt titkárságának. A Vágó József és Vágó László tervei szerint emelt épület a párt tulajdonában álló Világosság Nyomda Rt. tőkéjéből készült el, és fontos helyszíne a magyarországi munkásmozgalom történetének. 1945 után néhány évig még a korábbinál is fontosabbá vált, hiszen a jellemzően földalatti szervezkedések és a cenzúrázott sajtó időszaka után úgy tűnhetett, eljött a demokrácia ideje.
A Szociáldemokrata Párt 1945 tavaszán pénzgyűjtést kezdeményezett a saját székház tervezésére. Mint Strassenreiter Erzsébet tanulmányából kiderül: ekkoriban a közeli Palace Szálló helyiségeit is használták, de azokat az idegenforgalom felélénkülésére számítva a tulajdonos csak egy-másfél évre akarta bérbe adni. A gyűjtés egészen 1948 tavaszáig folyt. Több pályázatot követően a párt végül úgy határozott: a régi, Conti utcai székház szomszédságában készüljön el az új székház.
1947-ben „korlátozott" pályázatot írtak ki a tervezésre, amelyen csak a szociáldemokrata párt tagjai indulhattak. A zártkörűség ellenére az indulók között a korszak ismert neveit találjuk, így Lévai Andort, Hoch Istvánt, Tauszig Bélát vagy Vidos Zoltánt. Az első díjat Takács Miklósnak, a másodikat Vince Pálnak ítélték. Tabéry Iván összefoglalója szerint "Takács Miklós terve alapelgondolásában függetlenítette magát a régi épület kellemetlen adottságaitól és ezen radikális kiindulási pontra támaszkodva adja a legvilágosabb, legegyszerűbb alaprajzi elrendezést, és így természetesen a legmegfelelőbb üzemmenetet is biztosítja. Vince Pál és Lévai Andor tervei nem szakadnak el eléggé a régi épület tikkasztó hatásától, viszont – különösen az újonnan létesítendő épületrészben – szellemes és korszerű megoldásokat nyújtottak."
Takács és Vince végül közösen kaptak megbízást az épület továbbtervezésére. Az elkészült végleges tervek homlokzata egyértelműen Takács első díjas tervét folytatja tovább, ahhoz képest csak apró módosítások jelennek meg. Az igen mutatós, modern homlokzatú tömb akár meghatározó modern középületévé is válhatott volna a korszaknak – az SZDP és a Magyar Kommunista Párt 1948-as, kierőszakolt egyesülésével azonban értelemszerűen a székház-építés létjogosultsága is megszűnt.
A MÉM MDK Múzeumi Osztályának gyűjteménye Vince Pál hagyatékában az ő pályázati terve mellett a Takáccsal közösen készített tervlapokat is őrzi. A terveket bemutatta a Magyar Nemzeti Galériában 1998-ban rendezett, A fordulat évei c. kiállítás, az egyik lap pedig szerepelt a MÉM MDK Sosemvolt Budapest – Tervek, álmok, víziók a főváros építészetének 150 évéből című tárlatán is 2023-2024-ben. A teljes, a múzeumi gyűjteményben őrzött tervcsomagot ebben a cikkben mutatjuk be először.
Kovács Dániel
muzeológus, művészettörténész
Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ
Irodalom:
Strassenreiter Erzsébet: Az SZDP gazdálkodása és felszámolása (1945–1948). MÚLTUNK - Politikatörténeti folyóirat, 2006/2. (51. évf.) 92-139. o.
Tabéry Iván: Világosság Könyvnyomda tervpályázata. Tér és Forma, 1947/3. 52-53. o.
Szerk.: Hulesch Máté