Raktári történetek: Kaeszék otthon

A művészettörténészek és építészettörténészek kedvelt elfoglaltsága az enteriőrfotók bogarászása. A MÉM MDK gyűjteményeiben is számos lakást, épületbelsőt ábrázoló fotó található különböző építészek és fotósok hagyatékában. Milyen plusz információkat nyerhetünk, ha egy-egy fényképet közelebbről is szemügyre veszünk?

A MÉM MDK Fotótára őrzi azt az üvegnegatívokból álló csomagot, ami Kaesz Gyula (1897–1967) belsőépítész, bútortervező és felesége, Lukáts Kató (1900–1990) grafikusművész saját fotóit tartalmazza. A házaspár az 1920-as és 1930-as években fotózta egymást, saját tervezésű tárgyaikat, makettjeiket, plakátjaikat otthonaikban. Amellett, hogy a képeken keresztül betekinthetünk élettereikbe, a fotók jól illusztrálják a két világháború közötti lakásművészet alakulását is.

Otthon a műhelyben

Kaesz 1919-től tanított az Iparművészeti Iskola belsőépítész szakosztályán. Itt ismerkedett meg Lukáts Katóval, aki 1920-tól a díszítőfestészet, majd grafika tanszak növendéke volt. A pár 1925 decemberében házasodott össze. Első közös otthonuk az Erzsébet téren volt, majd átmenetileg az Iparművészeti Múzeum és Iskola Kinizsi utcai épületszárnyában laktak egy szolgálati lakásban. Ezt a kis műhelylakást örökíti meg két fotó, amelyeken a fiatal Kaesz Gyula látható egy asztalnál ülve. Az egyik kép bal sarkában felismerhető a Lechner Ödön tervezte épület jellegzetes, csipkézett ajtókerete, a szoba pedig zsúfolásig tele van Kaesz terveivel és egyéb tárgyakkal – olyan tárgyakkal, amelyek közül sokat továbbvittek magukkal későbbi otthonaikba, és amelyek ma már az Iparművészeti Múzeum és a MÉM MDK Múzeumi Osztályának gyűjteményeiben találhatók. A szoba sarkában álló vitrines szekrényben sorakozó üvegcsék és bonbonosdobozok között felismerhető egy Kozma Lajos által tervezett Floris cukorkásdoboz is. A másik fotón Kaesz az asztalnál nagyítóval művészeti folyóiratokat nézeget. Mögötte a falon a József árvaház terve lóg, amelynek pályázatát 1917-ben a frissen végzett építész nyerte Kocsis Tivadarral együtt.

Lakásról lakásra

A házaspár 1928-ban elköltözött a közeli Kisfaludy utcába, amit stílusosan egy szórólap segítségével osztottak meg ismerőseikkel. Kaesz ide tervezte azt a moduláris könyvespolcrendszert, amit ezután lakásról lakásra költöztettek, és Petőfi téri, utolsó lakásukból került a MÉM MDK gyűjteményébe.

A Kisfaludy utcában készített fotókon jól látszik, hogy a tervezőházaspárt is elkapta az 1930-as évek kaktuszláza. A korszak ikonikus lakásdísze, a kaktuszgyűjtemény több fotón is megjelenik, méghozzá két jellegzetes, kínaizáló art deco stílusú festett polcocskán. Mögötte egy ideiglenesen odafüggesztett, virágos (valószínűleg német) textil, ami már előrevetíti a néhány évvel később, Lukáts Kató által tervezett és Szabó Éva takácsmester kivitelezésében készült Napraforgó textil motívumvilágát.

1932-ben Kaesz és Lukáts Budára, a Logodi utcába, majd egy év múlva egy Krisztina körúti házba költözött. Az 1930-as évek elejére a modern begyűrűzésével Kaesz munkái is átalakultak, és a mérsékelt modernizmus jellemezte őket. A Krisztina körúti lakás enteriőrje is ennek a stílusváltozásnak a példája. Számos olyan bútordarab készült ide, amik később a Petőfi téri lakás berendezései lettek.

Például az a karosszék is, amelyben Lukáts Kató ül az egyik fotón. Mögötte az 1935-ös Budapesti Nemzetközi Vásár plakátterve látható, amihez több változatot is készített. Lukáts ebben az időszakban már sokat foglalkoztatott grafikus volt, a plakátok mellett reklámcédulákat, csomagolóanyagokat, bélyegeket, sőt férje bútoraihoz intarziákat is tervezett. A fotón a plakát kitakarja a szoba nagy részét, de a padlón jól kivehető egy Vértes Árpád tervezte szőnyeg: Vértes a modern lakásművészet egyik fontos kárpitos és szövőműhelyét vezette. A Kaesz-Lukáts-házaspár lakásaiban több geometrikus mintázatú, és valószínűleg nagyon színes szőnyege kapott helyet, amelyek közül csak egy maradt fenn.

A Kaesz-Lukáts-házaspár közös élete során összesen hat alkalommal költözött, és egy szentendrei nyaralót is felépítettek maguknak. Utolsó otthonukat egy Petőfi téri reprezentatív sarokbérház három szoba-hallos lakásában rendezték be, amelyben hosszú évtizedeken keresztül, életük végéig éltek. Lukáts Kató már itt készítette azokat a gyermekkönyv illusztrációkat, amelyekről a leginkább ismerjük őt: a Gőgös Gúnár Gedeon, Ablak-Zsiráf, Zengő ABC, Mesebolt és még számos mesekönyv, tankönyv kedves képeit.

Kaesz 1967-es halála után felesége több alkalommal is juttatott bizonyos anyagokat közgyűjteményekbe, de a lakás összességében 2023-ig szinte időkapszulaként őrizte azt az állapotot, amit az 1950-es években alakítottak ki.

A 20. század lakásművészetének legnagyobb hatású házaspárjának személyes tárgyai, bútorai szinte teljes egészében közgyűjteményekbe kerültek. Ez adta az apropóját a Walter Rózsi-villában 2024 májusától látható kiállításnak is. A Kaesz otthonok 1925-1960. című tárlat a villa tereiben idézi meg Kaesz Gyula és Lukáts Kató otthonait.

Magyaróvári Fanni Izabella
muzeológus, művészettörténész
Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ

Kaesz otthonok 1925-1960. Kaesz Gyula és Lukáts Kató tervezőházaspár otthonai
2024. május 15-től a Walter Rózsi-villában
Kurátor: Horányi Éva, Iparművészeti Múzeum
Rendező intézmény: Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ
Együttműködő partner: Iparművészeti Múzeum

Szerk.: Hulesch Máté