Sou Fujimoto hálás a magyar embereknek, hogy elkészülhetett mesterműve

Sou Fujimoto mesél a 300 helyszíni éptítőmunkást megmozgató beruházás kihívásairól. Milyen hatással volt a Covid járvány a munkafolyamatokra? Hogyan vált a transzparens homlokzat koncepciójából valóságos épület? Milyen hatással voltak a japán építészre a magyar munkatársak?

Szeptemberben Budapesten járt Sou Fujimoto, a Magyar Zene Háza tervezője, aki először láthatta élőben a kész épületet. Az ArchDaily online magazin interjút készített a japán építésszel, fókuszban a Magyar Zene Házának tervezése. Az interjú mellé ajánljuk még a MOME-s hallgatók forró kritikáit, amiket a nyáron publikáltunk az Építészfórumon, korábban pedig társszerzők írtak mélyreható épületbemutatót a Magyar Zene Házáról.

ArchDaily: Át tudna minket vezetni a projekt koncepcióján még egyszer? Honnan jött az ötlet, hogy átlátszó burkolatot kapjon a koncertterem? Milyen érzékekre kívántak hatni a terek kialakításánál?

Sou Fujimoto: A helyszín gyönyörű természettel van körülvéve és nagyon megtetszett a kép, ahogy az erdő közepén szól a zene és közben a közönség a zöldet szemlélheti. Ez volt a kiindulási pont, így vetődött fel az üveg auditórium ötlete. És ez nem csak az üvegről szól, a túlnyúló tető és az amfiteátrum szintén kapcsolatba hozza az épületet a parkkal.

Az első benyomásaim a Zene Háza meglátogatásakor igazán csodálatosak. Természetesen sok fényképet láttam a projektről, de élőben látni az épületet sokkal többet ad, mint ami a képernyőn keresztül átjön. Az építészet és a természet csodálatos ötvözetét sikerült megalkotni, egy határterületet – ez az, ami mindvégig a gondolatom fókuszában volt. Amikor besétáltam a tető alá, fantasztikus érzés volt a keresztülszűrődő aranyozott fényt megpillantani. Azt szerettem volna, hogy a plafon játékosan harmonizáljon az azt körülvevő évszakonként változó levelek színével.

AD: A tesztfázis és a kivitelezési munkálatok koordinálását megnehezítették a Covid-19 járvány kapcsán hozott intézkedések, hogyan sikerült ennek ellenére dolgozni?

SF: Ez egy nagy kihívás volt számunkra. Szerencsére a csapatunk egy részének sikerült még a járvány előtti időszakban a helyi építésszel, a megrendelővel és a kivitelezővel közösen meglátogatnia az építkezést. A mintaanyagok megtekintése után sok döntést sikerült meghozni a burkolatokkal és az üvegpanelokkal kapcsolatban, a speciális panelokat Németországból rendeltük. A járvány idejére az alapvető irány már eldőlt, onnantól fogva pedig minden harmadik hónapban Zoom beszélgetésen keresztül tartottuk a kapcsolatot a kivitelezőkkel. Ez nehéznek bizonyult, mert a kamerán keresztül szinte lehetetlen volt átérezni az épület hangulatát. Ezért azt kértük, hogy a legfontosabb anyagmintákat küldjék ki Tokióba, hogy élőben is megszemlélhessük őket.

AD: Hogyan segített a Nagata Acoustics az épület megvalósításában, mikor csatlakoztak és hogyan voltak hatással a tervezési folyamatra? (A mérnöki iroda többek között közreműködött a Sydney-i Operaház és a Walt Disney koncerttermének hangtechnikai kialakításában. – A szerk.)

SF: A pályázat megnyerése után azon kezdtünk el dolgozni, hogyan fog a valóságban kinézni a megálmodott épület, amiben a világhírű Nagata akusztikus mérnökei segítettek nekünk. Ők is Japánban székelnek, így könnyen ment a közös munka. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a magyar mérnök kollégákkal, hogy a lehető legjobb megoldásokat találjuk ki. Végezetül arra jutottunk, hogy duplafalú, zig-zag üveghomlokzattal – a felület növelése segít a hang visszaverésében – és a plafon metál elemei mögé rejtett hangelnyelő anyagok alkalmazásával lehetséges az átlátszó hatást elérni. A részletek kidolgozása létfontosságú volt az épület megvalósításához.

AD: Hogyan oldották fel a projektben, hogy a saját kulturális örökségükre is reflektáljanak, miközben a magyar tradíciót is szem előtt tartsák?

SF: Minden tervezési feladatnál igyekszem előtérbe helyezni a helyi tradíciókat. Ennél a projektnél az egyik legfontosabb részlet az aranyszínű levelek a plafonon. Az első budapesti utam során meglátogattam a Zeneakadémia nagytermét, aminek arany felületei inspiráltak. Nagy hatással volt rám, ezért kapcsolatot szerettem volna teremteni a zene történelmi látványa és jövő között. Japánban is nagy tradíciója van az arany díszítésnek, ezért ez a saját örökségemnek is szól. A hatás érdekében három különböző típusú aranyozott vas elemet használtunk fel.
Egy másik hatás amit el szerettünk volna érni és szintén a japán kultúrához kapcsolódik, a köztes érzés, amit a tér áraszt. A japán építészet és kultúra erősen kapcsolódik a természethez, egyfajta pozitív ellentmondásba lép vele, ami gazdag tereket hoz létre. Ezen a helyszínen ez egy nagyon fontos tényező volt számomra.

AD: Korábban azt nyilatkozta, hogy „nagy álom bármely építész számára, hogy egy modern múzeumot tervezhessen" – kibontaná, hogy mire gondolt?

SF: Igen – azt gondolom, hogy az idő próbáját csak olyan múzeum állhatja ki, mely számol a jövővel és az időben előre tekint. Ez az épület ezt úgy teszi meg, hogy tiszteletben tartja a természetes környezetét és interaktív kiállítóteret és zenetermet foglal magában. Részben ezeknek a tereknek a vegyítése oktatási szobákkal teszi a múzeumot igazán gazdag és modern épített környezetté.

AD: Miként reflektál az épület a magyar társadalomra?

SF: Nagy hatással voltak rám a magyar emberek az épület tervezésekor. Megható volt a helyi csapat meleg köszöntése. Az elejétől fogva a kivitelezési munkálatokon át egy nagy családként dolgoztunk együtt. Ez nagyon különleges volt számomra, az épület megvalósítása remek hangulatban folyt. Nagyon boldog vagyok, hogy Budapesten dolgozhattam.

AD: Mi a személyes véleménye a Magyar Zene Házáról, mivel járult hozzá az épület a Liget Parkhoz és a városi lakosok életéhez? Mit gondol, milyen volt az épület fogadtatása? Úgy működik az épület, ahogyan elképzelték?

SF: Nagyon boldog voltam, hogy átélhetem a Magyar Zene Háza átadását. Az épületnek meleg érzete van, de közben a park új ékszereként hat. Öröm volt hallani a rengeteg programról és érdeklődőről, akik meglátogatják az épületet, mivel az építészetben a legfontosabb az ember. Az épületet a budapestieknek és az odalátogatóknak terveztük. Remélem a projekt még több látogatót csábít a világ minden részéről a csodálatos Budapestre.

Az eredeti, angol nyelvű interjú itt érhető el.

Forrás: ArchDaily

Szerk.: Borenich Levente