Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. /
Nézőpontok/Kritika

Szemerey Samu: A hiányzó tekintet nyomában

2004.10.27. 22:00

Soha olyan fontos szerepe nem volt az építészeti fotónak, mint ma...

Visionen in der Architektur
Europäischer Architekturfotografie-Preis 2001
Goethe Institut, Budapest

Soha olyan fontos szerepe nem volt az építészeti fotónak, mint ma: az épített környezet kulturális hátterének globalizálódásával és a sztárépítész-kultusz reneszánszával a helyileg követendő minták és az építészek, de az építtetők számára is például szolgáló épületek megismerése és elemzése egyre inkább a róluk közölt képeken keresztül történik. Akárcsak a mindennapi információk egyre nagyobb részét, az épített környezetről szóló tudást is képek segítségével sajátítjuk el. Ez a folyamat már nem azonos a korábbról ismeretes, szövegeket illusztráló képek szemléletével: az építészeti fotó a nyomdatechnika és a digitális képalkotás robbanásszerű fejlődésével és hozzáférhetővé (olcsóvá) válásával önálló életre kelt.

Ha az építészeti folyóiratokat nézzük, a ma legnagyobb presztízsű kiadványok össze sem hasonlíthatók a néhány évtizeddel ezelőtt ismertekkel: az akkor túlnyomó részben szövegekből, esetleg rajzokból álló és legfeljebb néhány fekete-fehér képpel illusztrált bemutatók helyét mára a lenyűgöző színvonalon nyomott, szinte csak hatalmas, színes képekből álló prezentációk vették át. Ezek a képeskönyvek látszólag közvetlen mintákkal szolgálnak az egyes épületek részleteiről és megoldásairól, amit az építészek, de a kritikusok túlnyomó többsége is többnyire mindenfajta kritikai megfontolás nélkül azonosít az épülettel magával. Holott pusztán egy igencsak megkomponált, tudatosan megszerkesztett szűrőn, magán a fotón keresztül jut el egy bizonyos ismeret az olvasóhoz a helyről, amiről a kép készült. A szereptévesztés léptékét mi sem illusztrálja jobban, hogy egyre gyakrabban a meghatározó építészeti folyóiratok főszerkesztője nem építész, hanem fotográfus. Ez a folyamat nyilvánvalóan teljesen átalakítja nem csak az építészet értelmezését és befogadási mechanizmusait, de a tervezést és annak ideáljait, elveit is.

Ugyanakkor alkalmazott szerepénél, illetve a fényképészeten belül is kiemelkedően költséges mivoltánál fogva az építészeti fotográfia nehezen szabadul a rákényszerített szerepből - a megfelelő technika és tudás birtokában is ritka az olyan megrendelés vagy lehetőség, amikor egy épületről nem a bevált és némi eufemizmussal 'klasszikusnak' nevezett sematikus képeket kell elkészíteni. Pedig a város, a táj, az épületek és a képek viszonya, különösen a mai kulturális kontextusban, sokkal mélyebb és szerteágazóbb, és a tudatosan kezelt képi világ az arculatteremtésen túl talán a leghatékonyabban képes ezt feltárni és kommentálni. Ez a fajta autonóm, manapság gyakran a várossal foglalkozó fotó nem csak Magyarországról hiányzik szinte teljesen (ennek okait boncolgatni igencsak érdemes lenne), de a közismerten fejlett építészeti kultúrával rendelkező országokban is viszonylag ritka.

Érdekes kivétel ezalól Németország, ahol mind a fotóművészeten belül, mind az építészeti publikációkban egyre jelentősebb teret nyernek a függetlenebb, elmélyültebb szellemi tartalommal bíró munkák. Az előbbiek közül talán a legismertebb Berndt és Hilla Becher, illetve a körülöttük kialakult iskola meghatározó és ma már világhírű munkássága, az utóbbiak legjelentősebb kezdeményezése pedig a Deutsche Bauzeitung által kétévente kiírt Európai Építészeti Fotó-díj pályázat, aminek a 2001-ben díjazott képeit láthatjuk most a Goethe Intézet galériájában. A díj mára az egyik legjelentősebb építészeti fotó-pályázattá vált, és emellett az (egyébként inkább mérnöki szemléletű) újságban rendszeresen jelennek meg fotóesszék, amik szintén nagy szabadsággal és jelentős intellektussal kommentálnak egy-egy témát.

Az építészeti fotó autonómiáját és lehetséges territóriumát firtató alapkérdéseken túl a mostani kiállítás felhívása - Visionen in der Architektur, 'látomások az építészetben', illetve 'az építészet szemléletmódjai' - speciálisan a műfaj objektivitásának tarthatatlan hazugságát kezdi ki és az alapvetően leképezésre, a létező bemutatására hivatott eszközt látomások, azaz nem létező dolgok, jövőképek, rejtett vagy másként nem látható ismeretek és összefüggések kutatására ösztönzi.

A díjnyertes pályamű - a mára talán leghíresebb Becher-tanítvány, Thomas Ruff tanítványának munkája - kiváló példa a konceptualitás határát súroló hozzáállásra, ami annyira jellemzi ezt az iskolát, és ami egyben egyedülálló elmélyültséggel és felelősséggel kezeli a kép elemző és kritikai lehetőségeit. Josef Schulz mindenfajta esztétizálástól mentesen mutatja be a külvárosi bevásárlóközpontok világát, olyan léptékben, amit egy nézőpontból, természetes módon soha nem láthatnánk át. A közelről átláthatatlan környezet széttöredezett perspektívákból álló átfogó leképezése leleplező erejű: drámai erővel és egyben mindenfajta szubjektív gesztustól mentesen világítja meg a városi léptékű kontextus teljesen irreális mivoltát, azt a semerre sem mutató pszeudo-környezetet, ahol a fogyasztói társadalom jelentős része kialakítja viszonyait saját tereivel.

Ez a konceptualitás több munkát is jellemez, és általában is jellemző a 'klasszikus' fotográfia eszközeinek - korrigált perspektíva, emberi jelenlét nélküli táj, fény nélküli világosság stb. - kritikai használata, ahol a látszólag hűvös, semleges és átlagos képek mélyrétegei teljesen más tartalmakat hordoznak. Ez a látásmód újabb példa az egy adott kor építészete és annak képei közötti összefüggésekre - ahogy a Bauhaus építészete és fotográfiája szerves összefüggésben állt egymással (az építészek hagyományos és többnyire félreértelmezett fotográfiai elhivatottsága is innen eredeztethető, sőt, nem olyan régen még a nyomtatott publikációkat is jellemzően saját fotókkal illusztrálták), úgy lett meghatározó mára ez a konceptuális, alapvetően nem formai gesztusokkal operáló szemlélet. Ebből a szempontból sem mellékes néhány jelentős építész és fotográfus termékeny együttműködése, ami néha már a társ-alkotói szintig jut el, mint például Thomas Ruff és a Herzog&deMeuron iroda esetében.

A tartalom és formai megközelítés tudatos összekapcsolására más példák is láthatók. Viktor Jordan szinte politizáló, az emlékezet és társadalmi identitás szerepét nietzschei párhuzamokkal kiemelő német lakótelep-portréi a roncsolt digitális képek technikájával dolgoznak. Más munkák, a technikai eszközöket szintén tartalommá formálva (építészeti párhuzam?) házakból ikonokká vált tárgyak makettjeit képezik le, kontextus nélkül, magányosan, fotogramokon térből és időből kiszakítva (Andreas Langen) vagy éppen a létező abszurdot, az új városi tereket, szerverhoteleket, beruházások üres terekre állított látványterveit állítják az el nem forduló tekintet fényébe.

Nem lehet - szerencsére - átfogó képet alkotni sem az építészeti fotó mai állásáról, sem a nagyvárosok vagy tájak helyzetéről, viszont jól láthatók azok a jellemző helyzetek, amik létrejöhetnek az öntudatára ébredt szemlélődő tekintet és tárgya között. Valószínűleg mindannyian találkoztunk már a képek, a helyzetek nagy részével - a kérdés, fotográfusok, építészek számára egyaránt, hogy mennyit értettünk meg belőlük.

Szemerey Samu

 

Kapcsolódó oldalak:
Deutsche Bauzeitung
A pályázat honlapja

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk