Szocreál vagy szocmodern? – Három fővárosi helyi védelem alatt álló ingatlan II. világháború utáni története

Bár a közbeszédben gyakran torzult jelentéssel – minden, a szocializmus alatt épült panelházra és látszóbeton homlokzatú épületre alkalmazva – használják a szocreál kifejezést, az Andrássy út szomszédságában az 50-es és 60-as években épült három lakóépület történetén keresztül remekül szemléltethető a szocreál és szocmodern építészet valódi tartalma és jelentése.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a városszerkezet alakulása, és az azt alkotó épületek minősége, megjelenése kizárólag a várostervezők és az építészek tudatos szakmai munkájának eredménye, holott a politikai, társadalmi, gazdasági tényezők, történelmi események olykor lényegesen nagyobb befolyást gyakorolnak az épített környezetünk alakulására, mint maguk az építészet területén jártas szakemberek. Nem volt ez másként a XX. század közepén, és az azt követő évtizedekben sem.

A hétköznapi szóhasználatban gyakran hallani a II. világháború utáni időszakra való utalásként a „szocreál" és „szocmodern" kifejezéseket, s nem egyszer tévesen, vagy akár egymás szinonimájaként is használva. De mit is takar az egyik és a másik építészeti stílus?

Budapest a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett – különösen sok találat érte a belvárosi értékes épületállományt, ami az Andrássy út mentén és a vele párhuzamos Délibáb utcában is érintett három ingatlant. Ennek a három ingatlannak a történetén keresztül is jól érzékelhető, milyen meghatározó erők befolyásolják az épített környezet alakulását, miért lesz egy épület éppen „szocreál" vagy „szocmodern".

Az Andrássy út 117. szám alatti ingatlan története a XIX. századig nyúlik vissza. Itt a II. világháború pusztítása következményeként változott meg drasztikusan az építészeti arculat.

Nagy László Bálint PestBuda online várostörténeti és kulturális folyóiratban publikált cikke[1] alapján, a XIX. század utolsó harmadában kiépült Sugárút (ma Andrássy út) egyik legérdekesebb épülete a középkori tornyos várkastélyokat idéző Andrássy út 117. szám alatti villa volt. A Magyar Nyugati Vasút vezérigazgató-elnöke, Fach Károly (1834-1898) nevéhez fűződő emeletes villa 1881-1882-ben épült, központi részén kimagasló toronnyal. A telket a Fővárosi Közmunkák Tanácsától vásárolta a Fach házaspár. Az épület tervezésével a francia születésű Ray Rezső Lajost bízták meg, mivel a megrendelő a francia várkastélyok stílusában kívánta felépíteni saját házát. Köztudomású volt, hogy a tervező építészetére nagy hatást gyakoroltak a Charles Garniernél folytatott párizsi tanulmányai. Megépült munkái – többek között a Royal Nagyszálló, a Lukács gyógyfürdő és az Andrássy út 93. szám alatti Herzog palota – bizonyították építész kvalitását. A Fackh-villa tervrajzát 1881. augusztus 25-én hagyták jóvá. A villához 1881-ben istálló is épült.

A villa építészeti megoldásait szemléletesen adja vissza Dörre Tivadar rajza, amely a Vasárnapi Újság 1882. június 4-i számában jelent meg.

Az épületet a XX. század elején megvette a magyar állam, amelyet később átengedett egy női szerzetesrendnek, így ekkor kápolna is épült itt. A villa a II. világháborús ostrom alatt súlyosan megsérült, kerítése azonban átvészelte a viharos időket, és ma is ez áll a modern épület előtt.

A vizsgálódásunk tárgyát képező három ingatlan esetében a háborút követő politikai változások és az építész-társadalom ehhez való viszonyulása is jelentős hatással volt a három épület alakítására.

A XX. század első felében a három telek közül a középsőn, az Andrássy út és a Délibáb utca közti ún. átmenő telken állt a Fackh-villa. A két szomszédos, a Délibáb utcáról nyíló telken álló épületek szintén megsemmisültek. Így a háború után a három ingatlan együtt kínálta a lehetőséget egy nagyobb épületkomplexum elhelyezésére. A tágabb környezet villákkal beépült, szabadonálló jellegéhez igazodva azonban ezt a tervet végül elvetették.[2] A területet úgy bontották ismét három telekre, hogy az átmenő telket kettéosztották, majd a Délibáb utcáról nyíló két szomszédos telket hozzácsatolták. Így, végül létrejött három, közel azonos méretű ingatlan: egy Andrássy úttal határos telek és két telek, Délibáb utcai megközelítéssel.

1952-ben mindhárom újonnan kialakított – Délibáb utca 18/B és 18/C, valamint az Andrássy út 117. számú – telekre az eredeti elképzelések szerint, egymáshoz jellegében és méretében hasonló, három kisebb méretű épület került volna Kiss Zoltán tervei szerint. Végül csak a Délibáb utcai két épület valósult meg, Pogány Frigyes 1953-ban a tervdokumentációra adott szakvéleményének hatására, amely szerint:

„a Délibáb utca jelentősége nem zárja ki azt, hogy a három közel azonosan kialakított épület közül kettő ezen az utcán felépüljön. A Sztálin út (ma Andrássy út) reprezentatív kialakítása és művészi jelentősége azonban egyedileg művészi fokon kialakított épületek elhelyezését követeli meg."[3]

A harmadik, Andrássy úti épület végül az Iparterv építésze, Wágner László Ybl Miklós-díjas építész tervei alapján készült 1958-1959-ben, modern stílusban.

A „szocreál", mint intermezzo, a magyar építészettörténetben

A Délibáb utcai épületek tervezésének időszaka (1952-1954) egybeesik a szocreál (szocialista realista) építészet megjelenésével. Az épületeket tervező Kiss Zoltán pedig a MÉSZ (Magyar Építőművész Szövetség) Mesteriskola I. ciklusának hallgatójaként elsők között találkozott a szocialista realista építészet formai követelményeivel.

Karácsony Rita így jellemzi ezt a korszakot a Mesteriskola – II.[4] című tanulmányában:

Az ún. "dániás évfolyam" – akik a II. világháború végén Dániában fejezték be tanulmányaikat – jelentős mértékben reprezentálta magát a MÉSZ Mesteriskola I. ciklusában. Károlyi Antal mester vezetésével többek között Kiss Zoltán is az első ciklus végén készített vizsgatervet. Az első évfolyam hallgatói 1947–1951 között szerezték meg diplomájukat, tehát „szocreál"-lal ők még valóban nem foglalkoztak tanulmányaik során.

Délibáb utca 18/B és 18/C

A Délibáb utca 18/B és 18/C szám alatti, eredetileg háromemeletes (a tervlapokon tetőemeletként jelölt harmadik emelet), magastetős lakóépületeket Kiss Zoltán tervezte 1952-1954-ben a szocialista realista („szocreál") korszak idején, mivel 1951-1956 között pártutasításra klasszicista stíluselemekkel díszítve kellett megtervezni az épületeket. A tervező a MÉSZ Mesteriskolájának első ciklusában 1953-1955 között, mesterénél, Károlyi Antalnál sajátította el a „szocreál" alkalmazásának módját. A stílusdiktátumnak megfelelően a tervdokumentáció műszaki leírása szerint:

 „a terület reprezentatív jellege és építészetünk szocialista-realista stílustörekvései megkívánják, hogy a homlokzatok nemesvakolattal, az épületen körbefutó párkányok, a kapu- és nyíláskeretek, a bejárati kisméretű oszlop és a klasszikus formák felhasználásával tervezett díszítő motívumok kőből, illetve kőburkolattal készüljenek."[5]

Így az épületek főbejárata az utcai homlokzatok középtengelyébe került, két szintet átfogó oszlopokkal és az első emeleten erkéllyel hangsúlyozottan. Az első emeleti nyílások felett félkör alakú ívmezők, valamint a második emelet felett rozetták díszítik a homlokzatokat. A kovácsoltvas korlátok is klasszicista formákat idéznek. A negyedik szint – homlokzati megjelenését tekintve – emeletként történt kialakítása funkcionálisan ugyan indokolatlan, mivel tetőtérbe helyezve is elfértek volna az itt szükséges helyiségek, azonban ezzel a megoldással az épületek monumentalitása fokozhatóvá vált. A harmadik emelet felett – a ferde tető folytatásaként –, a központi közlekedőteret fedő üvegtető köré épített baluszteres attika is az épületek méretének növelését, és így, a megjelenésük dramatizálását szolgálta.

Az épületek funkcionális elrendezése az eklektika idején épült, zártudvaros, körfolyosós házak szerves folytatásának tekinthető. Szintenként 6 db 1-2-3 szobás lakás nyílik a kisméretű, üvegtetővel fedett belső „udvarokról". Az emeleti lakások „függőfolyosókról" közelíthetők meg. A kor igényeinek megfelelően a ferde tetővel fedett harmadik emeleten mosókonyha, téli és nyári szárító, valamint vasalóhelyiség kapott helyet. Időközben a használati igények változásával ezeket a helyiségeket megszüntették és helyükön lakásokat alakítottak ki. A lakások megfelelő bevilágítása érdekében az eredeti ablakok méretét megnövelték. A központi közlekedő reprezentatív hatását a háromszintes, fedett tér méretei mellett, a színes terrazzo padlóburkolat, a lépcsők travertin, illetve piszkei vörös mészkőburkolata, a kovácsoltvas korlátok adják. A különleges, nyújtott hatszög alaprajzú körfolyosók a földszinti színes terrazzoval azonos burkolatot kaptak.

Ez, a klasszicista építészetet újraértelmező, a „szocreál" jegyében tervezett két épület a korszak jellegzetes példájaként őrzi annak építészeti nyelvét a villanegyedben.

VI. Andrássy út 117.

A harmadik Andrássy úti épület tervét, a Délibáb utcai épületek megvalósulását követően, egy kis időkésleltetéssel, végül 1958-ban készíthette el Wágner László, modern stílusban, amikorra a pártutasítás szerinti stílusdiktátum követelménye már megszűnt.

A „szocreál" időszakát követően modern stílusban tervezett épületek a két világháborúban kibontakozott modern irányzat szerves folytatásának tekinthetők, egészen az iparosított technológiák 1960-as években történő megjelenéséig. Az Andrássy úti épület a szocializmus idején visszatérő modern, a „szocmodern" színvonalas építészeti alkotása.

Az építész a modern épület beépítését és tömegformálását az Andrássy út szabadonálló épületeinek léptékéhez igazította. A háromemeletes, magastetős tömeg két egymásba kapcsolódó épületrészből tevődik össze. A szomszédos, XIX. században épült villák rizalitokkal tagolt tömegalakítására reflektálva – az Andrássy út felé néző szélesebb épületrész és a kert felé megnyitott keskenyebb épületrész révén – azokhoz hasonlóan mozgalmas tömeget hozott létre. A végükön nyílásokkal ellátott középfolyosók osztják két markánsan elkülönülő részre az épületet. A közterület felé néző épületrész tetején kialakított lakások tetőteraszainak pozíciója azonban lehetővé tette, hogy a magastető a középfolyosóra merőlegesen kapcsolja össze a két trapéz alakú tömeget.

A tagolt tömegforma, az útvonal felé néző épületrész földszintjét övező pillérek, valamint az emeleteket horizontálisan tagoló loggiasor alkalmazásával az útvonal reprezentatív megjelenéséhez igazodó, részletgazdag épület keletkezett. A tömeg gondos formálásán túl, a különleges anyaghasználat is hozzájárult az épület harmonikus megjelenéséhez. Ilyen az egyes lakások loggiáit elválasztó palackzöld üvegplasztika, a loggiákat függőlegesen összefűző, fekete színben tartott oszlopsor, valamint a tetőteraszokat keretező vasbeton gerendarácsozat. A tető műpala fedése, a folyosók fém-üveg térelhatároló szerkezete, a váltakozva alkalmazott egyszerű pálcarácsú és tömör építőlemez betéttel alakított fémszerkezetű korlát, mind a korszak építészetére jellemző részlet.

A pince, földszint és háromemeletes épület földszintjén a kert felé két kétszoba-hallos lakás, az útvonal felé egy házmesterlakás, gyermekkocsi tároló és négyállásos garázs készült. Az emeleti szinteken négy kétszoba-hallos és egy-egy garzonlakás kapott helyet. A harmadik emeleten lévő utcai lakásokhoz tetőterasz tartozik. A pincébe a gépészeti helyiségek, óvóhely, valamint mosókonyha és szárító kerültek. A középfolyosók két végén porolóerkélyt biztosítottak. Az épület előkertjének kialakítására is nagy gondot fordítottak. A kert központi eleme a műszaki leírás szerint a díszmedencével összekapcsolt szobrászati alkotás volt.[6] Összességében elmondható, hogy a megvalósult épület telepítésével, modern eszközökkel alakított tömegformájával és részleteivel nemcsak alkalmazkodott az Andrássy út XIX. században épült palotasorához, hanem annak méltó részévé is vált.

A címben feltett kérdésre – „szocreál" vagy „szocmodern"? – az építészeti stílusjegyek egyértelmű választ adnak. Azonban nem kevésbé fontos az épületek történelmi beágyazottsága és keletkezéstörténete. Mindhárom épület jó bizonyítéka annak, hogy építészeti koroktól és irányzatoktól függetlenül, valamint az aktuálpolitikai diktátumok keretei között is lehetséges nívós épületek megalkotása. A tervezők kvalitását dicséri, hogy a Főpolgármesteri Hivatal Várostervezési Főosztályán folytatott tematikus kutatások eredményeként a Fővárosi Közgyűlés 2023-ban mindhárom épületet fővárosi helyi védelem alá helyezte.

Engedyné Juhász Veronika
okl. építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök
Főpolgármesteri Hivatal, Várostervezési Főosztály, Építészeti Értékvédelmi Csoport

Irodalomjegyzék:
[1] Nagy László Bálint– Középkori várkastélyok ihlették az egykori Fackh villát – pestbuda.hu– 2022.05.18.
[2] Budapest Főváros Levéltára – XV.17.d.329-29647/2 – Szakvélemény az X-68. jelű építkezés terveire vonatkozóan – Pogány Frigyes. 1953. II. 18.
[3] Karácsony Rita – Mesteriskola II.: Az első ciklus – oktatás a szocreál jegyében – Építészfórum-Nézőpontok/Tanulmány, 2022.08.21.
[4] Budapest Főváros Levéltára – XV.17.d.329-29647 Műleírás a X-68 jelű építkezéshez 1952. április hó 30.-án
[5] Budapest Főváros Levéltára – XV.17.d.329-29648 Műleírás a Népköztársaság útja 117. sz. lakóház tervfeladatához 1959. III. 27.
[6] Budapest Főváros Levéltára – XV.17.d.329-29648 – Műleírás a Népköztársaság útja 117. sz. lakóház tervfeladatához 1959. III. 27.

Szerk.: Borenich Levente