Kultpiknik a Malomtónál – Tábori Regina diplomaterve

A Lukács gyógyfürdővel szemben, a Frankel Leó úton található a Ray Rezső által tervezett egykori Népgőzfürdő szebb napokat látott maradványa.Tábori Regina diplomamunkájában ezt a Malom-tó mellett álló épületet és a tó körüli kertet gondolja újra, kulturális-közösségi funkciókkal ellátva azt. 

gondolatok

A Margit-körút felől közelítve a Frankel Leó zártsorú beépítése a Lukáccsal szemben felszakad. Az utcától visszahúzódva egy látszólagos törökfürdő torzó, mellette tó, azon túl egyszerű földszintes ház. A helyzet sűrű és izgalmas, talált hely révén a funkció is útközben születik, a gesztusok reakciók a felfedezett adottságokra. A két uralkodó komponens a fürdő atmoszférája és a kert szertelen bujasága.

hely

A telek nem csupán nagyon közel fekszik a városhoz, több szempontból is mélyen a szövet része. Még hallatszik a Margit-körút zaja, mikor feltűnik az egykori SZOT üdülő helyén álló lakópark alatt pihenő zöld folt, a megérkezés hirtelen. A kapcsolat valójában a kerítésen belül sem szűnik meg, az utcát alkotó híd szinte kizárja az autós forgalmat, míg a sárga villamos már látszik elzötyögni a Lukács előtt. A közparkok szerkesztett és nyitott zöldje helyett sűrű, intim kert vesz körül egy kis tavat, amiben háborítatlanul élnek együtt a kacsák és teknősbékák az olykor felbukkanó búvárokkal. Unikális városi térről van tehát szó. A csupasz déli tűzfal előtt, az egykori népfürdő romja egyáltalán nem monumentális tömeg, a beltere pedig az emberi léptéket nem feszegetve magával ragadó.

történet

A 19. század végén a területen jön létre a Lukács fürdőegyüttese. Ekkor nyeri el a tó mai alakját az út áthidalásával, és épül meg a déli partján a Ray Rezső tervezte Népgőzfürdő. Az uralkodó eszmék mentén a fürdő egzotikus mór stílusban épül, eredeti térrendszere részben analóg a török vagy akár a római fürdők struktúrájával. A puritán tisztasági fürdő medencetere nyüzsgő társasági térré válik. Az igények folyamatos változása több bővítést, átalakítást hozott, a második világháború okozta károk, illetve az addigra korszerűtlen rendszer azonban a hatvanas évekre lebontásra ítéli a házat. Ez alól egyedül a központi tér menekül meg. A kupola az ország első vasbeton héjkupolája, így ipari műemlék. A bontást megelőzően a tavat északról határoló autószerelő műhely bisztróvá alakul, mely a privatizáció után elveszti népszerűségét, évek óta nem üzemel. A hetvenes években kezdik a telek felett a SZOT szálló építését, melyet lift kötne össze a Király és Lukács fürdőkkel. Molnár János a víz gyógyhatása okán már egy ideje kutatja ekkor a tavat és a hozzá kapcsolódó barlangrendszert. A lifthez vezető járat az anekdoták alapján eredendően inkább a barlangok felfedezésére jött létre. A lift végül nem valósult meg, a táróból azonban a kétezres évek elején átkötést nyitottak egy nagyobb terembe, és a barlangrendszert azóta is kutatják.

funkció

A kert esetében szinte magától értetődő a közös belakás igénye, ez a fürdő atmoszférájával, óhatatlanul előidézi a művészeti direktívát. Bár a tér nem alkalmas hagyományos előadások, kiállítások számára, kisebb léptékű, alternatív eseményeknek méltó színhelye lehet. A képlet nem újszerű, az alulról szerveződő, kortárs művészeti társulások gyakran költöznek be elhagyott épületekbe, azok tereit a lehetőségek szerint átszabva, az alkotást és befogadást a keretekhez igazítva, sokszor abból merítve, a hozzáadott értéket kihasználva. A könnyed közösségi funkció képes megőrizni a légkör őszinte báját, és azt új perspektívába helyezni.

program

A program az ideális működéshez esszenciális elemek laza szövedéke, a minimálisra törekszik. A fürdő torzója kiállító- és előadótérként kap új rendeltetést, ezt az utca felől egészíti ki az előcsarnok, a kapcsolódó kiszolgáló terek, illetve egy kisebb kiállítótér. Ezektől működésben nem függetlenül alakul át a régi bisztró. A kávézó egy új, sokkal kompaktabb épületben és az előtte felszabaduló kertben kap helyet. A búvárok táróból kiszoruló infrastruktúrái a barlang bejáratához közel, a fürdő mögé kerülnek.

építészeti szándék

A program mellett a gesztusok is tiszták. Olyan terek hozzáadása a cél, melyek nem konkurensek sem a fürdő világával, sem pedig a kert gazdagságával. A két pólus az átmenetet tekintve analóg. A városi milliőből vezetnek egy-egy apró, egyedi világba. A fürdő esetében az újraalkotott bejárati szituáció már-már szakrális térbe terel, míg a kert a saját szerkesztettségével, különböző minőségeivel ér el a belső intim légkörbe.

Az északi oldalon a tömeg támfallá szelídül. Teret ad a kertnek, a tópartnak, szervesebb kapcsolatot teremtve a két oldal között.

A fürdő körül összetettebb térstruktúra formálódik. A kupolatér eredeti irányultságát megőrzendő az utcai oldal nyílik meg, azonban a bejárat beljebb húzódik, a kertből lépünk az udvar karakterű előcsarnokba, a megérkezés fokozatos. Az utcafronti tömeg vizuálisan kapcsol a városhoz, folytatja a házsort, a zártsor a bejáratnál szakad fel.

A meglévő ház jelen formájában marad meg, az elpusztult ornamentika visszaállítása helyett állagmegőrzés történik. Nincs hozzáadott réteg. Ezt az új házak is követik. A részletképzés, a felületek az anyagok sajátságaiból erednek. A kapcsolatok igyekeznek a legpuritánabb módon megvalósulni. A külső és belső megjelenése ugyanazon nyers őszinteséget követi.

(zárszó)

A meglévő adottságok, a rétegzett múlt révén nincs egy igaz válasz a szituációra. Mégis úgy hiszem, a diplomamunkám őszinte, személyes aspektusban dolgozza fel a témát.

Tábori Regina

Szerk.: Hulesch Máté