Tátongó térből szent hely – Kelenföld új plébánia-temploma

Egy új templom építése az évszázadok folyamán mindig kitüntetett és felemelő tettnek számított; napjainkban egyre ritkább esemény, így az elkészült épület felszentelése igazi örömünnep. Évtizedes várakozás és tervezés öltött végső formát Budapest XI. kerületének legújabb templomában, amely Jahoda Róbert vezető tervező és munkatársai, Páricsy Zoltán, Wittinger Győző és Zwickl Teréz elképzelései alapján valósult meg.

A 20. század során folyamatosan gyarapodó és több ütemben terjeszkedő főváros XI. kerületének római katolikus templomai az egyes városrészekkel együtt születtek meg, hűen tükrözve azok fejlődését. A századelőn a Gellérthegy déli oldalán megtelepedő irgalmas nővérek és lazaristák historizáló, téglaarchitektúrás rendházai után (Hofhauser Antal alkotásai) épült fel Szentimrevárosban a kerület egyik jelképének számító kéttornyú, neobarokk ciszterci Szent Imre-templom (Wälder Gyula, 1936-1938). A Kelenföldi pályaudvar körül létrejövő új városrész Vasút utcai - közelmúltban lebontott - kicsiny kápolnája (1930) helyett épült fel a posztmodern hangvételű Szent Gellért templom (Kiss András, 1985-1994). Eredetileg a világkiállítás kápolnájának szánták, végül a kialakuló lágymányosi campus része lett a megkapó formálású Magyar Szentek Temploma (Török Ferenc és Balázs Mihály, 1996).

A kelenföldi Szent Adalbert plébánia 1931-ben jött létre, ekkor alakították ki az ideiglenesnek szánt kápolnát a Fehérvári út - Hengermalom út sarkán álló háztömb földszintjén, amely eredetileg a Budapesti Elektromos Művek tisztviselőinek és munkásainak részére épült (Rerrich Béla, 1927). A kápolnát a sarkon kis harangláb jelezte, a belső tér 1977-ben nyerte el végső formáját Török Ferenc tervei alapján. A plébánia gyarapodó közössége kezdettől fogva szeretett volna egy nagy templomot építeni, ennek terveit azonban a világháború elsodorta. A „szűk esztendők", évtizedek elteltével, hosszas tárgyalások során Újbuda Önkormányzata 2008-ban 99 évre ingyenes használatba adta az Etele út – Petzvál József utca sarkán található területet, ahol korábban kocsma működött.

A templom elhelyezésében és formálásában meghatározó szerepe volt a környezet sajátosságainak. A korábbi kápolnához közeli helyszínt a Fehérvári út felől toronyház, üzlet- és fasor határolja, így az Etele út vonalától jócskán visszahúzott, paneltömbök árnyékában álló új templom csak bizonyos nézőpontokból érzékelhető. A tízemeletesek magasságát túlszárnyalni képtelen, hagyományos torony helyett egy karcsú, áttört campanile került a telek sarkára, amely a régi haranglábra való utaláson túl felkiáltójelként vonzza a tekintetet és már a villamosmegállókból is jól látható. Ez a „rejtőzködés" áttételesen az egyház változó szerepére, csökkenő súlyára utalhat a mai világban, ugyanakkor az elkészült épület(együttes) szép példája annak, hogyan lehet többrétegű, élő közösségi tereket, gyülekezeti központot létrehozni egy olyan sivár környezetben, amit annak idején éppen az emberek közti kapcsolatok felszámolása céljából építettek.

A tervezés 2001-ben kezdődött, kisebb-nagyobb szünetekkel egészen 2010-ig tartott, ekkorra alakult ki a végleges koncepció. „Eleinte számtalan elképzelés felmerült a tömegformától a telepítésen át a templom tájolásáig, ezek az évek alatt fokozatosan tisztultak, érlelődtek" – emlékszik vissza Jahoda Róbert vezető tervező. A hosszúra nyúló koncipiálás, a tervbemutatók, a közösség tagjainak bevonása az építkezés során bőségesen megtérült. Évekig folyt az adományok gyűjtése, végül 2013. április 23-án elhelyezték az alapkövet, majd az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye támogatásával 70 hét munka után, 2014. október 31-én ünnepélyesen felszentelték a templomot. A rendszeres évenkénti zarándoklatok alkalmával meglátogatott, történeti és modern templomokban gyűjtött tapasztalatok meggyőzték az építészeket, hogy a hívők a tagolt, hagyományokhoz valamilyen módon kötődő szakrális tereket szeretik. Igen ám, de mihez kötődjenek?

Végigtekintve a kereszténység történetén, a tervezők számára az ókeresztény időszak, a középkor (pl. a bulgáriai Neszebar), a ciszterci fény-építészet (pl. Bélapátfalva), valamint az érzelmes (organikus) modern (pl. Hans Scharoun) vált meghatározó inspirációs forrássá. A látszóbeton alkalmazásával a tervezők folyamatosságot és kapcsolódási pontokat kerestek a helyszínnel, ezt a huszadik század első felének színvonalas ipari építészetében találták meg, amelynek ismert példája Menyhárd István zseniális térlefedésű Hamzsabégi úti buszgarázsa; ehhez társultak az időközben elkészült négyes metró állomásai. A téralakításnál a liturgiának jobban megfelelő, hagyományos hosszházas-kereszthajós, valamint az erőteljesebb közösségi élményt nyújtó centrális elrendezés ötvözésére törekedtek. Ennek eredménye egy alapvetően háromhajós, bazilikális, főtengellyel és centrummal egyaránt rendelkező tér lett. (Hasonló törekvés figyelhető meg a száz évvel korábban, neogótikus modorban épült Thököly úti domonkos templomon, ahol a nyolcszögletű központi teret bordás vasbeton boltozat zárja le.)

A kis méretű nyílások ellenére a belső meglepően világos, a rendkívül karcsú alátámasztásoknak köszönhetően a tér jól áttekinthetővé vált. A kiemelt főhajó és a jelzésszerű kereszthajók találkozása adja meg a középpontot; e „négyezet" oldalait parabola-, vagy boglyaívek hangsúlyozzák, a középkori cibórium vagy baldachinos oltár felnagyított, kortárs átirataként. E forma alkalmazása tudatos döntés volt, a tervezők nem akartak egy-egy korszakhoz kötődő stiláris elemet használni. (A boglyaív a századelőn természeti eredetű motívumként bukkant fel Antoni Gaudí, Lajta Béla, Medgyaszay István, Borsos Miklós vagy Sziklai Zsigmond építészetében.) A négy ív közül a szentély előtti, északi oldal kiemelt jelentőségű; a tér főtengelyének lezárásaként a Golgotát ábrázolja áttört, látszóbeton „lepelfal" formájában. Az előregyártott, függesztett elemekből álló, 9 magas, mindössze 6 cm vastag szerkezeten negatív kivágásban jelenik meg a Kálvária-domb és a kereszt sziluettje, körülötte a szabályos raszter szerint lyuggatott körök a nézelődő sokaságot, vagy akár a ma emberét, a gyülekezetet is jelképezhetik.

A nyílásokon átszűrődnek az északi üvegablak őszi színei, élettel töltve meg a 20 cm átmérőjű köröket, ezzel a megváltás egyetemes voltára utalnak. A szentély falát Tölg-Molnár Zoltán és Gábor István mozaikképei díszítik, köztük „Az égiekre legyetek tekintettel" latin felirat szalagja húzódik. A kereszt-kivágat elé került a pályázaton kiválasztott fiatal szobrász, Tóth Dávid fa korpusza, amely a megszokottól eltérően felfelé tekint, felette az Atya tenyerével. „A ma emberét határozottabban kell szembesíteni a megváltás drámájával" – vallja az építész; ezt szeretné közvetíteni a speciális adalékszerrel készült, sötétebb tónusú „lepelfal", amely a templomtérbe lépve azonnal magára vonja a figyelmet. A látszóbeton ezen kívül megjelenik a tetőfödémek sima, toldásmentes zsaluzattal készített felületén is, a négyezet összemetsződéseinél figyelemre méltó, pontos geometriai formálással. A visszajelzések szerint a közösség korábban idegenkedő része egy idő után megszerette a betonfelületeket. A hanggátló téglafalakra és a tartószerkezetekre, így a vasbeton parabolaívekre is dörzsölt vakolat került, amely meleg tónusával illeszkedik a padló finom erezetű süttői mészkő burkolatához.

Alapvető igény volt egy meghitt, komfortos belső tér kialakítása, ahová szívesen jönnek az emberek; a tervezők ki akarták küszöbölni a történeti templomokra jellemző hideget és a sokszor kényelmetlen padokat. Az épület vastag hőszigetelést kapott, így a padlófűtés jó hatásfokkal tud működni; a padok prototípusait a hívek előzetesen két hétig előzetesen „tesztelhették".

A templom jellegzetessége, hogy a fény sokféle formában van jelen a térben. A kereszthajók Borbás Dorka üvegművész készítette ablakait Szent István, Szent László, Szent Margit és Szent Erzsébet festett alakjai láthatók, felettük a négy sarkalatos erény szimbólumával (igazság, bölcsesség, lelki erősség, mértékletesség). Formálásuk, vonalaik egyszerűek, mainak, emberközelinek hatnak. A főhomlokzat rózsaablakán a kereszt és a Szentlelket jelképező galamb jelenik meg; a megfigyelések szerint karácsonykor az ezen és a kereszthajón beeső színes fény pontosan az oltárnál vetül egymásra.

Az oldalhajók lőrésszerű alsó ablaksorán Kárpát-medencei vértanúk és hitvallók arcképei sorakoznak, köztük több, kevésbé ismert névvel (Apor Vilmos és Márton Áron mellett Brenner János, Bódy Mária Magdolna és Romzsa Tódor). Mindannyian kortársai voltak Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspöknek (1892-1951), akinek a tiszteletére szentelték fel az új kelenföldi templomot. (Ezt megelőző korszak mártírja volt Boldog Salkaházi Sára is, akinek nevét egy rakpart-szakasz mellett az újpalotai plébániatemplom is őrzi. A festett arcképcsarnok különlegessége, hogy tükörfoncsor technikával késültek, így az alakok este, sötétben is láthatóak.

A belső térben az alapos tervezésnek köszönhetően minden elemnek meghatározott helye van. A falakon a régi kápolnából származó stációk mellett a tizenkét szentelési kereszt is megtalálható – ezek a lepelfalból kivágott, 20 cm átmérőjű körökbe írhatók és a tanítványokat jelképezik. Az épület egésze rendkívül gazdag és sokrétű szimbólumrendszerre épül, amely fokozatosan tárul fel a kitartó szemlélő előtt.

Az Etele út felé néző, a firenzei San Lorenzóra kacsintó főhomlokzat tisztán mutatja a belső tér elrendezését, a tömegformálás az ókeresztény-korai középkori templomokra rímel – ezen időszak hangulatának megidézése tudatos döntés volt a tervezők részéről, akik ezt konkrét stiláris utalások nélkül kívánták elérni. A fő- és kereszthajók tetőidomai madártávlatból szépen kirajzolják a kereszt alakját – ez a nézet, mint „ötödik homlokzat" rendkívüli jelentőséget kapott a magasházas környezetben. Az aranymetszést, mint évszázadokon átívelő szerkesztési elvet több helyen is alkalmazták, például az ablakok vagy a főhomlokzat befoglaló méretének meghatározásához. Külső burkolatként felmerült a kő alkalmazása is, végül az építészek a tervtanács javaslatára a jó minőségű vakolt felületképzés mellett döntöttek.

A parabolaíveken nyugvó, rendkívül karcsú, jelzésszerű harangtorony mellett a látszóbeton a hármas főkapu előtetőjén is megjelenik, a konzolok bütüjén a négy evangélista jelképével. Hasonló megfogalmazású a közeljövőben kialakítandó alagsori urnatemető Petzvál utcai bejárata is, ott a gerendavégeken az élet szakaszainak szimbólumai (születés, élet, halál, feltámadás) figyelhetők meg. A beton ilyen, szinte kézműves, „humánus" alkalmazásával a tervezők a környező paneltömbök ellenpontját kívánták megteremteni, egyfajta pozitív mintaként.

Az utcavonaltól hátrahúzott templomhoz széles lépcsősor vezet fel, az épület előtti platón hangulatos teret alakítottak ki – ez a gesztus a mindennapok valóságától való elemelkedést jelképezi, kissé az ókeresztény templomok átértelmezett előudvarához hasonlóan. Az első tervekben még földdel feltöltött, mesterséges domb szerepelt, ezt „könnyítették ki" az építészek jól hasznosítható területekre. A térkő burkolat mintázata Szent Adalbertre utaló pásztorbotot idéz, ebben kis bevilágító hasítékok sorakoznak, ezek az alagsori helyiségek előtti fedett, az utca felől oszlopokkal határolt közösségi teret derítik. Az elmúlt hónapokban különféle eseményeket (felolvasóestet, filmvetítést, családi napot) tartottak ezen a védett helyszínen, amelynek bejárata a mellékutcából nyílik.

A templom alatti ravatalozót és urnatemetőt a közeljövőben építik ki; érdekesség, hogy az urnafalak a padsorok elhelyezkedését képezik majd le, sajátos párhuzamot vonva az élők gyülekezete és a „holtak városa" között. Ez utóbbi funkcióra igen nagy igény mutatkozott a közösség nagy részét alkotó idősebb generáció részéről – felfoghatjuk ezt egyfajta modern átértelmezéseként a középkorban divatos templom körüli temetkezésnek, melynek a tervezők határozott építészeti keretet adtak. A két épületszint közötti kapcsolatot finoman jelzi az előtető templomkapuéhoz hasonló formálása, ugyanakkor a nyomott belmagasság egyértelműsíti a szint „kiegészítő", alárendelt szerepét. Figyelmet érdemel a Petzvál utcai bejárattól induló, a templom melletti lépcső két oldalán látszóbeton oszlopokon elhelyezett stáció-sorozat, amely az elmélyülést, lelki felemelkedést segítve vezet a templom előtti teresedésre. Jahoda Róbert szerint „a közösség megélésének élménye nagyon fontos, sokan rendszeresen lejárnak ide, nemcsak a templomba, hanem a teret is magukénak érzik."

Az együttes igazi „lelke", központja a megemelt piazza és a jövőben hozzá kapcsolódó – jelenleg szerkezetkész – plébánia- és közösségi épület, amelynek befejezése két éve múlva várható. Az alagsori fedett térhez hittantermek csatlakoznak majd, felette a templom felé nagy megnyitásokkal forduló idősek klubja, hátrébb irodák, az emeleten pedig papi- és vendéglakás kap helyet. Ebben az épületkubusban található az utca felől elérhető, a szintek közötti akadálymentességet biztosító felvonó. A L alakú tömeg elöl egy karzatszintre vezető híddal, hátul egy tágas - lakáshoz kapcsolódó -, intim terasszal kapcsolódik a templomhoz. Az emelt szintű teresedés a híd alatt „befolyik" a két észak-déli hossztengelyű épület közé, közrezárva egy hangulatos udvart, amelynek közepére a középkori kolostorkertek kútjait megidéző, egyetlen mészkőtömbből kifaragott, alig észrevehető vízgyűjtő medence került.Mai, végletesen viszonylagossá vált, összetört értékrendű világunkban különösen fontos, hogy találjunk egy-egy biztos pontot, ahol – ha csupán néhány percre is – megállhatunk, töltekezhetünk, erőt gyűjtve a mindennapok harcaihoz. A kelenföldi Boldog Meszlényi Zoltán-templom és környezete erre kínál lehetőséget, az itt élőknek és az erre tévedőknek egyaránt. Teljesíti azt a célt, amit a késői viktoriánus kor egyházi építésze, Sir Ninian Comper várt el a szakrális művészettől: „ösztönözzön áhítatra, kényszerítse térdre az embert, frissítse fel lelkét a zaklatott világban." *

Garai Péter

Jegyzetek:

A címet Graham Howes: A szakralitás művészete c. könyvének egyik fejezetcíme ihlette.

A projekt 2015-ben indult a beton.hu ´Minden építés alapja´ pályázatán. A kiírás 2017-ben ismét várja olyan építésztervezők, belsőépítészek, kreatív alkalmazók projektjeit, valamint egyetemi hallgatók elképzeléseit, akik nem félnek kihasználni a betonban rejlő lehetőségeket, és kreatívan alkalmazzák azt. A pályázat kiírása itt érhető el.

Többek között a Boldog Meszlényi Zoltán Templom is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.