Tervlapon maradt templomok: Csomay Zsófia korábban nem publikált templomtervei

Csomay Zsófia megépült munkái többé-kevésbé közismertek a magyar építészeti köztudatban. A budapesti Palaház, a Raoul Wallenberg vendégház, a MOME műteremháza, vagy a veszprémi Völgyikút Ház magas színvonalú, publikált, hivatkozott épületek. Portfóliójában azonban találhatunk olyan projekteket, amelyek különféle okokból nem valósultak meg, vagy nem kerültek bemutatásra, ám megismerésre érdemesek. Írásunkban ezek közül öt evangélikus templomot mutatunk be.

Csomay Zsófia karrierjének első nagy elismerést hozó projektje, a békéscsabai könyvtár tervezésének lehetőségét egy KÖZTI-s belső pályázaton nyerte el, amelyért 1985-ben Hegedűs Péterrel Ybl-díjat kaptak. Későbbi munkáihoz is így jutott hozzá, rengeteg pályázaton vett részt az évek folyamán. Többek között ennek is köszönhető az a publikálatlan tervanyag, amely ezen írás apropóját szolgáltatta.
Zsófia evangélikus családban nőtt fel; a veszprémi templomba jártak istentiszteletre, illetve az ott működő elemi iskolában tanult. A templomok tervezéséhez tehát személyes élményein keresztül is kapcsolódott.

Dunaújváros, evangélikus templom
Az egykori szocialista iparvárosban a rendszerváltozást követően nem állt rendelkezésre megfelelő épület az evangélikus felekezet számára, így tervpályázatot írtak ki egy új templom és közösségi ház, szellemi otthon megtervezésére. A kijelölt helyszín a város külterületén, egy forgalmas út mellett helyezkedett el. A pályázat határideje 1992 októbere volt.
Csomay Zsófia aszimmetrikus, keresztre emlékeztető alaprajzú épületet tervezett, amelynek egyik szárát a körülbelül 200 fős templomtér és a 60 fős gyülekezeti tér, illetve ezek előtere alkotja, rájuk merőlegesen pedig a lelkészlakás kap helyet. A lépcsőzetesen emelkedő tömegek legmagasabb pontja, a szárak metszéspontja toronyszerűen kimagaslik, vertikális hangsúlyt adva a kompozícióhoz.
A terv második díjat kapott, az első helyezett, Nagy Tamás „Csűrkatedrálisa", a téglafallal övezett, tojás alaprajzú, befelé forduló épületegyüttes 1996-ra készült el.

Pásztó, evangélikus templom
A 2001 májusában felszentelt pásztói templom több változás, kompromisszum árán jöhetett létre. Az 1999-es meghívásos tervpályázat anyagát a szerzők (Jánossy Johannával közös munka) gondolatai kísérik:
„A kiválasztott helyszín sem a városban elfoglalt helye, sem a szűk környezete miatt nem való templomépítésre. Ami menti a helyzetet az a temető közelsége és az, hogy a telek a házsor utolsó telke, és az is marad. Ez az oka annak, hogy a lelkészlakást és a templomot egy tömegben terveztük. Ha ugyanis a lelkészlakás különálló házként jelenne meg, ahhoz be kellene sorolódnia a meglévő lakóházsorba és ahhoz a lakóháznál nem nagyobb templomtömeg vérszegénnyé válna. Talán az így kialakult épülettömeg mérete, helye és a temető szomszédsága miatt képes volna valamiféle légkört teremteni. A két funkció összeépítése egyébként az alaprajzról jól leolvasható használati előnyöket kínál. Az adott területen kialakítottunk egy – csak a lelkészcsalád által használatos – kertet, templomkertet és egy “köz" területként használatos parkoló-előteret. (Nagyon fontos, hogy melyik kerítés tömör, ill. átlátható.)"

A tervezők a használt anyagokat is tételesen meghatározták: vakolatlan LIAPOR falazóblokk falszerkezet, rétegelt-ragasztott fa tetőszerkezet és pikkelyes fedés szerepelt az eredeti koncepcióban.
A tervvel megnyerték a pályázatot, és az meg is valósult – ennyiben sikertörténet. A megrendelőt képviselő, az ügy iránt elkötelezett lelkész támogatta Csomay Zsófia felvetését a perifériális elhelyezés megváltoztatását illetően. Sikerült elérni, hogy egy, a városközpontban lévő telket kapjanak a célra. Ide az eredeti tervek egyáltalán nem illettek, de ekkor már nem lehetett változtatni az elképzelésen. Még nagyobb horderővel bírt azonban, hogy az építkezés közepén derült ki: pénzhiány miatt paplak nem fog megépülni. Így a terv lényegi eleme, a körülkerített, védett udvar nem az eredeti funkcióval jött létre. Ráadásul személyi változás is történt, az új pásztói lelkész pedig további három módosítást eszközölt. Megváltoztatta a toronysisak formáját és az ablakok kialakítását, illetve az egyedi szerkezetű és esztétikájú nyers téglafalakat (eltoltan csorbázott liapor blokkok, a belső oldalon sárga színű díszítősávokként) levakoltatta.
E változások végül egy, az eredeti tervektől jelentősen különböző épületet eredményeztek, némiképp beárnyékolva a kezdetekben “népmeseien" biztató történet befejezését.

Szentendre, evangélikus templom
A racionális szerkesztésű tervben a sík mennyezetű, csarnokszerű templomtér az utcai oldal felé szerveződik, a kisebb belmagasságot igénylő funkciók – gyülekezeti tér, lelkészi hivatal – a telekbelső felé meghosszabbított tetősík alatt kapnak helyet. Az így kialakuló két párhuzamos traktus rendjéhez enyhe szögtöréssel csatlakozik a garázs és a kiszolgáló helyiségek egysége. A torony szerepét az oltár felett a templomtér teljes szélességében kiemelt hasábszerű tömeg tölti be.
Az északi, utcai oldal zártabb, a déli, vízpartra néző nyitottabb karakterű, a keleti homlokzaton a templom bejárata az egyetlen, hangsúlyos nyílás. A garázs és a parókia megközelítése a torony mögötti udvar felől is lehetséges.
Az eredetileg 1999-ben kiírt pályázat eredményeként végül a Kocsis testvérek tervei alapján épült meg a templom, amely 2004-re készült el.

Tatabánya, evangélikus templom
A Tatabányára tervezett épület központi eleme a belülről kifelé növekvő belmagasságú, udvarra néző karéj alakú 160 fős templomtér. A teret íves tolóajtók határolták, amelyeken a gyülekezeti térbe lehetett jutni. A fém kereszt a körív középpontjában kapott helyet. A kerengőszerű, részben üvegfallal zárt, részben tornácszerű udvar összekapcsolja a templom és a lelkészlakás történéseit.
A lakóegység és a hittanterem földszintes egysége, illetve a magasabb, íves tömegű templomtér kontrasztját az anyaghasználat is hangsúlyozza: előbbi téglaburkolattal, utóbbi zsindelyszerűen rakott pácolt fából készült. A templomtér falát a második szint magasságában keskeny függőleges üvegbeton sávok tagolták. 
A 2001-es pályázat utóéletéről keveset tudni – a megépülésig egyik terv sem jutott el. 

Veszprém, evangélikus templom belső rekonstrukciója
A Zsófia által gyerekkorában látogatott templom vasbeton tornyát nagyapja, id. Csomay Kálmán építőmester építette 1910-ben, így az épülethez több személyes szál is fűzte. Ahogy a korábbi igényes belsőépítészeti kialakítás, a szószék és az oltár az évek során különböző változtatások miatt elvesztették karakterüket, időszerűvé vált a helyreállítás. Zsófiát a helyi pap kereste fel a megújítás szándékával, és elsőként a vázlatterv, majd amint rendelkezésre álltak a források, a kiviteli rajzok is elkészültek. A munkálatok befejezésére 2021-ben került sor. Ez a projekt többnyire a tervezői szándékoknak megfelelően valósult meg – kivéve a padokat. Ezek a gyülekezet kérésére nem festett, hanem nyers fenyő bútorok lettek, amelyeket egy bándi asztalosműhely készített. A márványmozaik padozat anyagi korlátok miatt változott meg – az eredeti mintás burkolat rendkívül költséges lett volna. A toronyalj műszaki okok – egy kapcsolószekrény elhelyezése – miatt szintén másképp készült el, mint az eredeti elképzelés. A szószék és az oltár festett kialakításúak, Zsófia pedig külön kiemelte a világítást, amely szintén megújult, és amellyel maradéktalanul elégedett.

Bár mindegyik javaslat ugyanarra a léptékre és funkcióra készült, mégsem találunk közöttük két egyformát. Egyedi és tervről tervre megújuló, ám a racionális geometriai szerkesztést mindenhol megtartó kompozíciók sorozatát rajzolják ki e tervek. „Mindig arra törekszem, hogy beszédes legyen a ház" – fogalmazott Zsófia beszélgetésünk alkalmával. A terveket látva ez teljesül is: az épületek a vallás és szakmája felé egyaránt elkötelezett alkotó történetéhez szolgálnak értékes, tanulságos adalékul.

Érsek Máté
A cikk a MÉM MDK „Magyar Építész Nők" című kutatási programjának keretében készült.

Szerk: Böröndy Júlia