Tisza-parton dangubálva – Schefler Edina diplomamunkája

Amikor egy elhagyott magtárépület és egy vasuszály beindítja a fantáziát: Schefler Edina diplomatervében a természeti kincsek, jelenségek és életközösségek közelében, a Tisza-part egyik szakaszára tervezett szabad kikötőt és stopp-helyszínt, mely a kikapcsolódás mellett a partszakasz fejlesztésének lehetőségeit is megmutatja.

Előzmények, környezet

Választott helyszínem a Közép-Tisza-vidék két települése, Tiszafüred és Poroszló között, a 33-as út élő folyón átvezető hídjának Tiszafüred felé eső lábánál helyezkedik el. A területet nem védi gát, ártérben fekszik. Található rajta egy meglévő, jelenleg használaton kívüli, 1930-as években épített, eredeti funkciója következtében rajtamaradt nevén, magtárként emlegetett épület, valamint egy vasuszály, a vízpartjánál elsüllyedve. A környék vadvizekben és élővilágban gazdag területe a szabályozások és a Tisza-tó létrejöttét követően egyre több természetkedvelőt, horgászt és szórakozni vágyót vonz, én számukra, a Tisza szerelmeseinek szeretném átalakítani a választott épületet és környezetét. Célom egy olyan szabad kikötőt, stopp-helyszínt létrehozni, ami azt a vágyat keltheti az arrajáróban, legyen az biciklis, hajós, pecás vagy kiránduló, hogy itt meg kell állnia, mert meg akar.

Koncepció

A meglévő épület vezérszintje a földszint, ami az áradásoknak is ellenálló masszív anyagból lett építve, ez a vasbeton váz és a falak adtak teret a gabonának és annak feldolgozásához szükséges eszközöknek. A gabona mindig elszállításra került, olyankor ezen a szinten maga a vasbeton építmény üresen maradt, ez mondható állandó elemnek. A födém felett a másfajta körülményeknek köszönhetően másfajta hozzáállás jött létre: a lenti masszivitás fellazul, hiszen ezen a szinten már nem fenyeget vízzel borítottság. Ez a jellegű felépítés a meglévőnél számomra következetes, logikus és ezáltal szimpatikus is volt.

A meglévő vasbeton keretekből álló csarnokot legtöbb falától felszabadítva, nyitottabbá, könnyedebbé, átláthatóbbá, megközelíthetőbbé tettem, de magát a vázat meghagytam, és úgynevezett keretként használtam fel. A raszterrendszerében kezdtem el gondolkodni. Azt az elvet is követtem, hogy ezen az alsó szinten csak minimális dolog legyen tartósan beépített. Itt ez a réteg hordozza magában azt a mozgalmasságot, változási lehetőségeket, mint ami a környezetnek is ezen a szintjén játszódik. A födém feletti szintréteg nyugodtabb, kényelmesen belakható, állandóságot magában hordozó szintet jelent. A Tisza partján rengeteg lábakra épített építmény és nyaraló található, ahogy a választott épületem is. Alatta rugalmasan, felette nyugodt szívvel építkezhettem.

Az átalakítás

Az épület keretvázainak és pilléreinek elképzelt összekötő tengelyvonalai által befoglaló térrészek arányairól és az elvről, hogy ezen a szinten a rugalmasság, mozgathatóság, mobilitás uralkodjon, egyből a számomra ide legkézenfekvőbb és legegyszerűbbnek tűnő egység jutott eszembe. A raktárkonténer, aminek az egyik leggyakrabban használt ISO 20’-as típusának méretaránya, mintha ide lenne kitalálva. 12 db-ot használok fel ebből, kis mértékű, de praktikus átalakításokkal, ügyelve arra, hogy az eredeti ipari jellegüket teljesen megőrizzék. A kiszolgáló funkcióknak teret adó mozgatható, időjárástól és vízszinttől függően akár a tetőre is felpakolható egységek az örökmozgó statisztái a vezérszint rétegének.

Az emelet téglaépítményét megőrzöm, új vasbeton födémmel látom el, és létrehozok egy tetőszintet felette, ahol szabadtéri zuhanyzót alakítok ki. A zuhanyzóhoz felvezető acél lépcső a vizesblokkot magában foglaló tégla építmény belső teréből indul és nem fedett. Ezt a részt is egy szabad levegő járta, nyílt, időjárástól kevésbé védett térré alakítom. A vezérszint raszterrendszerét felvetítve, a kirajzolódó struktúra vonalain belül új építményeket helyezek el, míg a szabadon maradt térrészek felhasználhatók nagyobb áradások idején, hiszen a lenti konténerelemek ilyenkor felpakolhatók. A csarnok alsó merevítőfalakkal meghagyott része felett csoportos szálláshelyeket, a köztes megmaradt területen pontonként max. 2 fő részére priccses hálótereket terveztem. Ezek a kisméretű kunyhók átszellőztetettek, három oldalról igény szerint zárhatók.

A területhez szervesen kapcsolódó, partjánál felfedezett, bő 10 éve víz alatt lévő uszályáról feltételezem, hogy kiemelhető és helyreállítható. Szárazanyag-tároló tartályát deszkával burkolom, hatalmas ülőfelületet létrehozva általa. Kabinjában kiszolgálórészt alakítok ki és látogathatóvá teszem a kapitányi emelt helyiséget is. A víz és part határán továbbá létrehozok egy fix és két úszóstéget.

A dangubálás

A projekt elnevezése a tiszai hajósok által használt dánguba kifejezéshez vezethető vissza. A program összeállta után nem sokkal találtam rá a párhuzamra. Dángubál szóval fejezték ki azt a tevékenységet, mikor a munka és a hajó is állt, a heverészés, szórakozás és pihenés pedig ment.
 

Schefler Edina