Vesszünk el az építészetben!

Mi jellemzi ma a kortárs építészetet? Mi az a gondolkodásmód és az a szellemiség, ami meghatározza a szakmát? Az Építészeti Szalont bejárva komplex képet kapunk az eltelt öt év hazai építészetéről. 

Minden kiállítás mesél nekünk. Képekkel, szövegekkel, videókkal, installációkkal. De ugyanígy, minden épület is mesél nekünk: korszakokról, emberekről, hangulatokról. A Műcsarnokban megrendezett TÉR /// ERŐ | II. Építészeti Nemzeti Szalon Keresztmetszet 2014-2019 (kurátor: Szegő György DLA) kiállítása az épület főhajójában lévő termekben látható, és az eltelt öt év válogatott alkotásait tárja a látogatók elé. Több mint 120 épületen kísérhetjük végig azokat a törekvéseket, amelyek a szakmát ezekben az években jellemzik. Éppen ezért ez a tárlat - és vele együtt a Szalon - láttán kialakuló összkép nem korlátozódik csak a szakmára és az építészet szerelmeseire, hanem olyan komplex tudást és jó gyakorlatokat mutat be, melyekből mindannyian tanulhatunk, fejlődhetünk.

Az Építészeti Szalon és vele együtt a Nemzeti Szalon intézménye 1894-ig nyúlik vissza. Azzal a szándékkal alapították, hogy a kortárs magyar képzőművészeket és alkotásaikat a lakosság megismerje, helyszíne sokáig a Hauszmann Alajos által tervezett Erzsébet téri Kioszk épülete volt. Hosszú kihagyás után, 2014-ben Fekete György kezdeményezésére indult újra a szalonok rendezése, melyen minden évben más-más művészeti ág eredményeit mutatják be a kurátorok.

A második alkalommal megrendezett Építészeti Szalon az elmúlt öt év terméséből válogat, ebben a szelekcióban benne van az eltelt időszak megnövekedett beruházási és építési kedvének eredménye, de elénk tárja azokat az épületeket is, amelyek a válság után vagy éppen a válság időszakában épültek. Szerteágazó és hatalmas mustra ez, melynek bemutatása komoly átgondolást és tervezést igényel. Hogyan valósítható meg mindez? Milyen megoldásokkal lehet ma egy kiállításon a látogatóhoz közel hozni a kortárs építészetet? Ennek egyik nagy hatású eszköze maga a kiállítási installáció, ami a bóklászás örömteli élményével gazdagít. Akár egy erdőben, úgy veszhetünk el - a szó pozitív értelmében - az épületek fotóival, leírásaival színezett tablók rengetegében, noha a kezdet és a vég világosan látható.

Miközben átengedjük magunkat az elveszés élményének, az építészet csodáit fedezzük fel. Legyen szó a természet és a szakralitás harmóniáját finom jelként megformáló göbös-majori kápolnáról (vezető tervező: Tátrai Ádám, Köninger Szilárd, Stein Júlia) vagy a Jankovics Tibor DLA tervezte badacsonytomaji csupakő kápolnáról, mely úgy áll a hegyen, mintha öröktől fogva ott lett volna. Az élmény persze nem korlátozódik a szakrális épületekre: a Műcsarnok főhajójának három termében három egységbe rendezve jelennek meg a munkák. Az első teremben a különféle közösségi funkciókat befogadó, lakó- és szakrális épületek kaptak helyet, majd ezután sorra jönnek a műemléki felújítások és bővítések, illetve kultúra, tudomány, sport és vendéglátás-turizmus funkciók szerinti tematikus egységek. Így elidőzhetünk olyan munkák előtt is, mint a régi budai Városháza műemléki rekonstrukciója (vezető tervező: Szabó Levente DLA, Hetedik Műterem), a sötétre színezett téglaarchitektúrájú MOME Műhelyház és Média-Műteremház (vezető tervező: Reimholz Péter, Csomay Zsófia, Németh Tamás) vagy az átlátás és illeszkedés kérdésével játszó balatonfüredi Uszoda és Sportakadémia (vezető tervező: Varga Tamás DLA).

Érdekes együtt látni az elmúlt öt év hazai termését, hogy az építészet(ünk) egyáltalán nem (csak) a monumentalitásról szól. Sőt! Ahogy a világban a válság hatására áthelyeződtek a hangsúlyok, úgy változtak meg bennünk is az értékek, és ezt a változást példázzák az itt bemutatott munkák. Jó látni, hogy nem az önmegvalósítás különféle variációiból áll épített környezetünk, hanem sokkal inkább minket, embereket szolgáló, a lelkünket jobbító, számunkra otthont adó épületekből. Ma, amikor az épületek recepciójához számos kulturális jelentés, akár sztereotíp reakció tapad, egy ilyen tárlat, ami az Építészeti Szalon keretében jött létre, üdítően hat a látogatóra. S nemcsak azért, mert a kiállítás élménnyé válik, hanem mert az esztétikus épületek látványán túl, a társadalmi törődés szép példáival, az együtt teremtés örömével, a természeti és épített környezetért vállalt kölcsönös felelősség példáival is találkozik a látogató.

Fürdős Zsanett

A TÉR /// ERŐ Építészeti Nemzeti Szalon augusztus 25-ig látogatható a Műcsarnokban. Bővebb információ itt.