10+1 – Falvai Balázs DLA

„Ha valami úgy készül, hogy abban lelkesedés van, akkor a munka öröméből észrevétlenül következik a többletérték, a végeredmény harmóniája, esztétikája is." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Falvai Balázzsal, a dmb műterem vezető építészével készítettünk interjút. 

Falvai Balázs DLA a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Középülettervezési Tanszékén diplomázott 2003-ban, diplomamunkája Hauszmann Alajos-díjat érdemelt ki. A Junior Prima Díjjal kitüntett építész 2012-ben DLA fokozatát is megszerezte ugyanitt. 2008-ban megalapították saját irodájukat, a dmb műtermet Nagy Márton DLA-val és Török Dávid DLA-val. A Pro Architectura díjjal és Molnár Péter-emlékdíjjal elismert stúdió olyan munkákat jegyez, mint az Újpesti Multifunkcionális Sportcsarnok, a lendvai Magyarország Főkonzulátusa, a nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda, az Újpesti Városgondnokság telephelye, a tatai Látássérültek Rehabilitációs Intézete vagy az ürömi Szent György Római Katolikus Plébánia. Építészeti terveik között szerepel többek között az ankarai, a varsói és a ljubljanai Magyar Nagykövetség, a Liget Budapest, a MOME Campus, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Tata Szíve tervpályázat. A vezető építész a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány kitüntetettje, több tárlat kiállítója és kurátora, kéziratok szerzője, jelenleg a DE MK Építészmérnöki Tanszék egyetemi docense. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Rajzolás, közösség, barkácsolás.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

2009 óta lakom Újlakon, és nagyon megszerettem, hogy ez a hely egy falu a városban, ez jelenti számomra az otthonosságát. Hasonlóan fontos Üröm, ahol felnőttem. Nagyszüleim és szüleim tősgyökeres lakosként aktív résztvevői voltak a hagyományos falusi életnek, gyerekként ebből mi is részesülhettünk. A kerti sufnik, a főutca sikátorai, a temetőkert, visszatekintve ez mind egy-egy meghatározó hangulat, vagyis nem más, mint építészet. Aztán Szuha, Henye, de a sor hosszú, mert komoly függőségem az ingatlanok nézegetése. Amerre járok házat, telket keresek, de hasonlóan élem meg az egyetemi tervezési helyszíneket is – elég sok helyre akartam már beköltözni. Az építészet maga a lakozás, hol és miképp tudja helyét találni, otthon érezni magát az ember. Odaköltözni kicsit fejben, kölcsönhatásba kerülni a hellyel, értő műélvezőjévé válni.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? 

Ember és esztétika. A funkcionalitás fontos, de önmagában nem garancia arra, hogy valami meg is érintsen. Ha valami úgy készül, hogy abban lelkesedés van, akkor a munka öröméből észrevétlenül következik a többletérték, a végeredmény harmóniája, esztétikája is. Morris gondolatait olvastam nemrég, hogy a dolgozó ember örömének lenyomata a díszítés, ez nagyon megtetszett. A történeti dolgokban is a gondos, találékony munka a lenyűgöző. Alapvető élmény azon kapni magunkat, hogy valami megszólít minket, kezdenünk kell a hatással valamit. Ideális az, amikor eddig sikerül eljutni.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Az ürömi plébániára. A saját falumban építhettünk egy közösségi épületet. Igazi élmény volt első alkalommal ilyen helyzetben építeni. Irodánkban fontos a makettezés, mert segítségével az építész absztrakt eszköztára egy közvetlenebb, kézműves eszközzel egészül ki. A plébániát pedig olyan szorosan végigkísértük makettekkel, hogy annak technikai kötöttségei végül befolyásolták az építészeti formálást is.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Azt csinálhatom, amit szeretek, és elfogadják tőlem úgy, ahogy csinálom. Ez igaz a debreceni tanszéki munkámra és a srácokkal a dmb névre keresztelt szövetségünkre is. Hatalmas siker a műtermünk alkotóközösségének léte, ami több mint 10 éve töretlen lendülettel működik, és biztos bázisom. De a munkánál is fontosabb az otthoni háttér: három kisfiam, akik építészek szeretnének lenni és támogató feleségem. Mostanában már csak a leadások hetében billen meg az egyensúly, ilyenkor vigasztalom az otthoniakat, hogy ez nem működhet másképp, ők meg jobb híján számolják visszafelé a napokat.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A barkácsolás. Saját házunk építése során elég sok mindent nekem kellett megcsinálnom: zsalut, villanyt, ajtókat, tornácot szereltem, Szövényi Istvánnal lépcsőt építettem. Az építészetnek egy olyan rétege került elő, ahol a mérnöki tervezés helyett kicsit feltalálónak kellett lenni, egyszerű termékeket leleménnyel beépíteni, hogy azok új rendszert képezzenek, a felhasználásuk módjától váljanak minőséggé. Ezt a megközelítést eddig minden esetben, mint például az újpesti csarnokoknál is, az anyagi kötöttségek követelték meg, de távolabbról tekintve számomra a fenntarthatóságot jelenti: a meglévő dolgok újraértelmezése és beépítése a mindent felhasználó barkácsoló sikere.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Nagyon közel vagyunk a debreceni közösségi és inkubátorházunk, a Szárító Műhely megépítéséhez. Ez egy 6 éve szervezés alatt álló projekt, amit Török Dáviddal kezdeményeztünk. Hallgatói pályázatot követően évek óta tervezzük és szervezzük. Hosszú előkészítés után a várostól egy romos épületet, az egyetemtől költségkeretet kaptunk. A szakképző iskolák hozták volna a szakmunkásokat, sajnos ezt a járvány keresztülhúzta, így nem közösségi formában, de már biztos, hogy megépül a projekt. Debreceni egyetemi munkám Puhl Antal meghívására 10 éve kezdtem, azóta családos emberként már nagyon nehezen fenntartható több napra lejárni Budapestről, így közeleg egy időszak vége, és szuper lenne úgy lezárni, hogy beindul egy közösségnek otthont adó inkubátorház, ami motorja lesz az egyetemi életnek. Emellett jelenleg a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szervezete Hermina úti székházának felújításán és új szolgáltatóházának építésén dolgozunk. 

Mit üzennél a megbízóknak?

Bizalom az építészetben.

Hova utaznál el legközelebb? 

Mostanában kirándulunk a gyerekekkel, ez az elmúlt időszakhoz képest, amit leginkább az irodában töltöttem, egy új élmény. Mindenki élvezi, egyenlőre kis céljaink vannak belföldön.

Mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd? 

A legfontosabbak, amiket valakitől kaptam, de sajátjaim lettek, ezek közös élmények, amikhez vissza-vissza lehet térni: Kerékgyártó Bélától John Sallis A Kő című könyve, Tatár Balázstól Esbjörn Svensson és Michael Nyman zenéi. A filmből jöhet bármi, mert a filmezésben nagyon sok építészet van. Inspiráló, hogy egy filmben a mi szakmánkhoz képest sokkal olcsóbban, gyorsabb átfutással, tét nélkül, egy-egy kép vagy snitt kedvéért sűrű hangulatok sora jelenhet meg.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Nagy Mártonnal és Török Dáviddal természetesen. De ha csak egyet lehet, akkor egy volt debreceni kollégámmal, Kállay Ferenccel. 

Szerk.: Sütöri Laura