10+1 – Lévai Tamás DLA

"Szabad-e, lehet-e újat építeni? Vagy mindig csak a régit építjük tovább?" Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Lévai Tamással, a Tarka Építész Műterem építésziroda alapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Lévai Tamás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett építészként, majd tanulmányait az ÉME Mesteriskola XVII. ciklusában folytatta, doktori fokozatát 2018-ban szerezte meg a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén. 2010-ben megalapította a Tarka Építész Műtermet. Olyan munkákat jegyez, mint az EXPO bizottság ezüsdíját nyert Sanghaj 2010 Világkiállítás Magyar Pavilonja, a Nagy Tamással tervezett Gödöllő Szentháromság Templom és Közösségi Ház és a szentkúti zarándokközpont és szállás. A hazai és nemzetközi tervpályázatok rendszeres szereplője és díjazottja, többek között a maribori Új Művészeti Galéria, a Helsinki Központi Könyvtár, a Hódmezővásárhelyi Könyvtár és Tudásközpont, a budapesti Millenáris Velodrom és az Iparművészeti Múzeum pályázatán ért el sikereket. Több, mint 20 éve oktat a BME Középülettervezési Tanszékén, 2006 óta a ÉME Mesteriskola mestere, tavaly óta pedig a győri Széchenyi István Egyetem Design Tanszékének egyetemi docense. Rendszeresen tart előadásokat országszerte, emellett nevéhez számos szakmai közéleti tevékenység kapcsolódik: több egyetemen foglalkozik diploma opponenciával Soprontól Debrecenig, illetve volt már a Budapesti Építészeti Nívódíj, a EUROPAN11 Oslo és a Média Építészeti Díja zsűrijének tagja is. 2010-ben Szendrői Díjjal, 2013-ban Molnár Péter emlékdíjjal ismerték el munkáját, majd 2016-ban Mesteroktató címet érdemelt ki. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Épített-emberi-élettér.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

A hegyek. Veszprémben nőttem fel, dombos tájon. Ott az utcák, terek között nemcsak az utca szintjén van összefüggés, hanem a levegőben is: átlátni a házak felett, kirajzolódik a Bakony sziluettje.

A gyermekkor különleges világán túl azt figyeltem meg, – talán épp visszavágyva, – hogy persze a legerősebbek, a legnagyobb hullámokat keltik a legfrissebb élmények. Ezek az idővel elcsendesednek, mégis vannak, amik tartósabbnak bizonyulnak, s kiemelkednek a mindennapokoból, kis ünnepekké válnak. Ezzel a dinamikával cseng össze a tér megtapasztalása számomra. A magasság nem azonos a többi téri dimenzióval, kiemelkedik a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. A hegyekben életre kel ez a harmadik dimenzió. A Börzsönyben, ahol jelenleg sokat kirándulunk, az egyik kedvencem, amikor az ösvény egy hegygerincen vezet; jobbra is, balra is messzire ellátni a fák között, időnként egész meredek szögben bukkannak fel a meredélyek. Ez nagyon kedvemre való. Talán titokban repülünk ilyenkor, s együtt ünneplünk a természettel.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Több, mint százéves házban lakunk, százéves fák között, ez az időtávlat része a mindennapi életünknek. Gyakorlatias tettekben nyilvánul meg, a folyamatos gondoskodásban, itt nem lehet elfelejteni az idő múlását, ezért elsőre azt gondolom, hogy a régi és az új viszonyát ilyen élesen felvetni egy kényelmes, de kétségtelenül napirenden lévő megközelítés, amennyiben az építészetre vonatkoztatom. 

Annyira megváltozott a perspektívánk a Holdra szállás óta, hogy értelmetlenné vált új világról beszélni, nincs második bolygónk, s ez kényelmetlenül életbevágó kérdéseket feszeget, melyben a régi és az új nem válik ketté. Szabad-e, lehet-e újat építeni? Vagy mindig csak a régit építjük tovább? Ahogy a perspektíva, a nézőpont tanúsítja, a helytől nem független az idő megítélése. Szét szabad választani az időt, ha a helyet nem tudjuk szétválasztani? Persze, amint szűkítjük a látószöget, már értelmesnek tűnik a felvetés, van régi és új épület, régi és új megközelítés, de akkor legyen régi és új gondolkodásmód is. Azt könnyebb megtenni, mint lecserélni a Földet. 

Hogyan tudunk változtatni a gondolkodásmódunkon, az örökölt szokásainkon, a hiedelmeinken? Ezek számomra nagyon kényelmetlen kérdések. Kényelmetlen, mert generációkon átível, így családon belül is feszültségeket szül. Kényelmetlen, mert gyakorta komoly ellentmondásokhoz vezet, mint amikor a megtartás válik luxussá, fenntarthatatlanná, kényelmetlen környezettudatosnak lenni, mikor a gazdaság nem erre van berendezkedve.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

A saját lakásunk bővítésére vagyok a legbüszkébb, mert a régi és az új kettősséget átlépve sikerült olyan szintre lépni, ahol már nem érdekes, hogy mi az új és mi a régi, hiszen folyamatos az átmenet a kettő között. Persze extra sok saját kétkezi munkával járt, mert a piac nincs berendezkedve az egyedi megoldásokra, s azt magunknak kellett áthidalni. A hosszú történet azonban sikeresen zárult, s az eredmény feledteti a küzdelmet, benne lakunk.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A küzdelem és az eredmény arányosságán túl a legfontosabb számomra egy közösség visszajelzése, egy gesztus, amelyből sejteni lehet, hogy megelégedésre, elfogadásra talált a gondolat. Ezt a tervezés és a tanítás kapcsán is megélem.

A Mesteriskolában egy alkalommal felmerült a kérdés, hogy vajon kit érdekel, hogy ekkor, vagy akkor azt gondoltam, most meg azt gondolom... Engem érdekel. Folytatva a korábbi gondolatmenetet, van-e nagyobb siker, mint mikor egy közösségben a fejekben sikerül jó irányú változást elérni? S ha mindez a saját fejemben megy végbe, akkor meg pláne. Nem annyira magam okán, hanem az elkövetkező generációk miatt.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A Közösség foglalkoztatott mindig is. A családi, a baráti és szakmai kapcsolatokon túl nagyon sok közösség él párhuzamosan egymás mellett. A legizgalmasabb számomra a kapcsolódás, a kommunikáció a különböző csoportok között. Ez a híd szerep az egyik legfontosabb szerintem az építész szerepek között.

Jelenleg többek között a tulajdonhoz fűződő viszonyunkat piszkálgatom. A zenehallgatás közben azt élem meg, hogy már rég nem érdekes, hogy meglegyen a kedvenc CD-m, kézbevehető módon. Sokkal fontosabb, hogy könnyen hozzáférek-e ahhoz, akár egy streaming szolgáltatón keresztül. Tehát magam a saját időmmel rendelkezem, nem a koronggal. Vajon a közösségi közlekedés is tud-e ilyen módon, szinte észrevétlenül beszivárogni és változást előidézni az életünkben? Magam jobbára kerékpárral közlekedem Budapesten, s elképzelem, hogy mennyivel élhetőbb lenne a belváros autók nélkül.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Leginkább az aktuális megbízó közössége köti le a figyelmem. Egy ilyen megbízás egy meditációs központ Veszprémben. Itt egy erős, összetartó közösség építi saját magát, és ezzel párhuzamosan környezetét. Másik közösségem a tanítás-tanulás; a  Mesteriskola, a Műegyetem, s legfrissebben a Design Campus Győrött, ami most ősszel indult, s egyik célja, hogy az építészet-forma-grafika között párbeszédet teremtsen. Mindkét területen az a mindennapi élményem, hogy a fogalmaink buborékba zárnak minket, melyek között nagyon nehézkes az átjárás, mintha a puszta filozofikus megközelítés magányra kárhoztatna.

Számomra a szakmagyakorlás az egészen gyakorlatias kérdésektől, például hogyan tudok a leghagyományosabban kifaragni egy fecskefark lapolást ott, ahol arra van szükség, vezet a legfrissebb fejlesztések, technológiai újítások gyakorlata felé, megtámogatva elméleti, leginkább tervezésmódszertani kutatásig bezárólag. Az elméletnek és a gyakorlatnak ez a kettőssége látszólag egész szélsőségesen távol eső szakterületeket foglal magába, mégis az a mindennapi élményem, hogy ezek között a szakterületek között komoly átjárási lehetőségek vannak, csak esetleg az ösvények nincsenek kitaposva.

A jövőben is folyamatosan, nyitottan keresem az együttműködési lehetőségeket, célom, hogy összerázzunk olyan alkotó közösséget, melyet összeköt a személyes viszony, a közös munka, egy szellemi műhely, melynek helye van. Jelenleg a helykeresésnél tartunk.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A pandémia alatt a bizalom nagymértékben csökkent társadalmi szinten. A megbízóknak, – mint nevük is hordozza, – a bizalomban kell elsősorban erősnek lennie, kitartóan, hosszú távon. Ez időnként nem könnyű, hiszen bizonytalanok az árak, a beszállítások, a munkaerő. De nem látok rá más megoldást, mert ha a szerepek elkezdenek keveredni, akkor már mással van lefoglalva minden résztvevő.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Magam a szépirodalmat preferálom, de ezen a fórumon, inkább a klasszikusnak számító Yuval Noah Harari: Sapiens című könyvére hívom fel a figyelmet, átélhetővé teszi a történetmesélésen keresztül az ember történelmét. Ennek a könyvnek a kapcsán merült fel bennem, hogy talán könnyebben tudjuk értelmezni az építészettörténetet, ha arra gondolunk, hogy az nem más, mint a tér építésének története, a maga emberi drámájával. Megjelent képregényben, mely ugyanúgy nagyon jó, s számomra különösen aktuális, mert a családunkban épp azt teszteljük, hogy a képregény hogyan képes hidat verni a különböző generációk olvasási szokása között.

Szintén minden korosztálynak ajánlom a film és könyv formátumban is megjelent David Attenborough: Egy élet a bolygónkon című alkotását, mely erősen kapcsolódik az interjú felvetéseihez; hol a helyünk, mi a szerepünk a Földön, mi a viszonyunk a természettel, mely egyben kijelöli a viszonyunkat az épített környezetünkkel.

A zene a szépirodalomhoz hasonlóan egy sajátos belső utazás számomra. Hozzám Fabio Biondi áll a legközelebb (https://www.europagalante.com/en/fabio-biondi/). Egyszerűen bizsergetőek a hegedűszólói, mintha közvetlenül az idegsejtjeimet ingerelnék.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Több mesteriskolás tanulmányúton volt az a felvetés, hogy hazánkhoz hasonló társadalmi és gazdasági helyzetű országokat járjunk be, mivel ezekből tudunk a leginkább tanulni. Ezt a felvetést a tapasztalatok igazolták. Így ismerkedtünk meg a tallini Kavakava (http://www.kavakava.ee/) csapattal, mely a kreatív szellemességével hódított meg minket.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Zombor Gáborral, s persze még jobb lenne élőben.

Szerk.: Sütöri Laura