Nézőpontok/Vélemény

Toronyház-vita - A tiltás visszafelé elsülő fegyver

1/1

Tel-Aviv – fotó: Eva Mihály Amichay

?>
Tel-Aviv – fotó: Eva Mihály Amichay
1/1

Tel-Aviv – fotó: Eva Mihály Amichay

Toronyház-vita - A tiltás visszafelé elsülő fegyver
Nézőpontok/Vélemény

Toronyház-vita - A tiltás visszafelé elsülő fegyver

2021.06.23. 18:09

Cikkinfó

Szerzők:
Éva Mihály Amichay

Földrajzi hely:
Budapest, Tel Aviv

Vélemények:
1

Dosszié:

"A tiltás sosem vezet jóra, mert a jogos igényekre adott válasz utat tör magának, csak nem mindig úgy, ahogy a tiltó hatalom azt elképzelte." Eva Mihály Amichay Tel-Avivban élő városgazdász vitasorozatunk következő részében a közmegegyezéses városfejlesztési stratégia hiánya felől közelíti meg a budapesti toronyház-kérdést.

Ha egy városnak nincs közmegegyezéses stratégiai terve, akkor olyan esetlegessé válik a fejlődése, mint ma Budapestnek. 

Régi bűne ez a főváros politikai és szakmai vezetésének.

Az 1970-es évek végén írtam egy cikket az általános rendezési tervnek nevezett "színes térképről" – jószerivel az állásomba került a kritikám, nem mintha sajnáltam volna otthagyni a kreativitástól mentes, hivatali szellemű fővárosi tanácsot. Amikor az ezredforduló után bementem az épületbe, ugyanaz a szellemiség fogadott, sem a főépítésznek, sem a főpolgármester helyettesének fogalma nem volt arról, hogy milyen alapvető változások jellemzik a városrehabilitációt a világ boldogabbik részein. A nagyszerű Podmaniczky Frigyes nevéhez méltatlan program egy projektlista volt, a megvalósíthatóság értelmének és lehetőségének vizsgálata nélkül.

Akkor már 25 évet éltem egy olyan városban, ahol nagyon alapos munkával, a lakosság széleskörű bevonásával készült el a stratégiai terv, a cselekvési program, amely nem csupán a város elképesztő fejlődésének nyitott utat, hanem önfenntartóvá, a kormánytól gazdaságilag független várost igazán szabaddá tette. A Tel-Avivban átélt változás a tanulmányaimra emlékeztetett, arra a Budapestre, amely a XIX.-XX. század fordulóján a haladás élvonalában volt, majd a II. világháború után fokozatosan ledolgozta minden előnyét, és a romlást a rendszerváltás sem állította meg.

2008-ban írtam a Népszabadságban: "a koncepcionális várostervezést, amit 150 évvel ezelőtt nagy tehetséggel műveltek elődeink, mint haszontalan gyeplőt a lovak közé dobta a rendszerváltó városvezetés, de ami véletlenül a markában maradt, azzal sem tud bánni. A városnak ma nincs kijelölt fejlődési iránya. Ahhoz pedig, hogy egy nagyváros jövőjét a kor szellemének megfelelően határozza meg a város vezetése, nem pénz kell, hanem szakértelem és empátiás készség. Budapest tragédiája, hogy a vezetőiből mindkettő hiányzik. Szakértelem, hogy a város vezetői tisztában legyenek Budapest egészének és a tőle elválaszthatatlan környék komplex problémahalmazával, és legalább ennyire azzal is, hogy milyen nemzetközi kísérletek zajlanak az utóbbi évtizedekben a nagyvárosi problémák megoldására. Mert csak ilyen, kettős ismeret birtokában lennének képesek arra, hogy megalkossák azt a programot, amellyel rehabilitálni lehetne Budapestet. Az empátiás készség hiánya miatt Budapest lakossága mindmáig nem részese a közös jövő megalkotásának. A vezetők ma is azt hiszik, hogy ők mindent jobban tudnak, és munkájukat az “akadékoskodó civilek" csak zavarják. A “lakossági egyeztetést" kipipálandó, kényszerű programnak tekintik, s az annak során felmerült javaslatokat eszük ágában sincs komolyan venni. [A lakossági igények felmérésére a főváros több kezdeményezést is indított, melyek közülnéhány kisebb vagy nagyobb léptékű felmérésről az Építészfórumon is beszámoltunk. – a szerk.]

A korábbi városvezetőknek meg volt a lehetőségük, hogy gazdaságilag önállóvá tegyék a várost, csak az nagyon komoly, alapos előkészítő munkát igényelt volna, harcot, egyezkedést, küzdelmet a kormánnyal. Ámde szakmailag hiteles indokokkal el lehetett volna jutni annak megértetéséhez, hogy egy önellátó önkormányzati rendszer a kormánynak is előnyös, hosszú távon.

Mi köze ennek a toronyházakhoz?

A stratégiai terv készítőinek szembe kellett volna nézniük azzal a fontos kérdéssel, hogy hol és miként épüljön a XXI. századi Budapest oly módon, hogy az funkcionálisan és látványában se tegye tönkre a belső területek értékes városképét, ugyanakkor lehetőséget adjon a fejlődésre, a mai építészeti értékek megteremtésére.

A magasságra törekvés nem ördögtől való, Budapesten is lehetett volna adekvát helyet találni egy új, korszerű városrész kialakításával. Nyilvánvalóan nem a Bazilika vagy a Parlament szomszédságában, de nem is azon ügyeskedve, hogy tüntessük el a városképből. Ráférne Budapestre egy olyan negyed, ami büszkén vállalja a korszerűséget minden ízében, mégis a meglévő városszövetbe képes illeszkedni. Ilyen lehetett volna a Csepel sziget északi csücske, az M0-tól északra, de azt elbaltázták a szennyvíztisztítóval, a fölösleges M4-es metróval. Évtizedek óta elavult tervek megvalósítási kényszerével, az "utánfutó" várospolitikával.

A toronyház-építés komoly szakmai feladat, de nemcsak az építész, a statikus számára, hanem a várostervezőé is. De ki tervezi ezt a várost manapság?

Várost tervezni, egy meglévő várost rehabiltálni, okosan fejleszteni nagyon összetett probléma – erre olyan egyszerű választ adni, hogy legyen toronyház vagy nem: értelmetlen. A tiltás pedig sosem vezet jóra, mert a jogos igényekre adott válasz utat tör magának, csak nem mindig úgy, ahogy a tiltó hatalom azt elképzelte. Legyen szó szesztilalomról vagy a toronyházak építésének tilalmáról. A kérdés nem az, hogy igen, vagy nem, hanem az, hogy hogyan.

A fotó sajátom, Tel-Aviv ma legnépszerűbb belvárosi negyede, amely összhangot teremt a régi épületek, a közpark és a toronyházak között. Nemcsak esztétikailag, hanem gazdaságilag is, mert a toronyházak "fizetik" a meglévő területek, épületek rehabilitációját. Az "üzleti terv" egyensúlya biztosítja a megvalósíthatóságot.

Eva Mihály Amichay, városgazdász

A MOL torony épülete megkerülhetetlen tényezővé vált a városban. Az Építészfórum újonnan induló véleménycikk-rovatában erre az új helyzetre reflektálva invitáljuk a vita folytatására a szakmát és olvasóinkat. Nem arra keressük a választ, hogy Budapest legújabb toronyháza önmagában jó-e vagy rossz. Az épületet tényként kezelve a kérdés az, hogy megléte milyen irányba mozdítja el a magasház-vitát és egyúttal a város jövőjét. Van véleménye? Ossza meg! A szakmailag megalapozott véleménycikkeket a szerk@epiteszforum.hu email címre várjuk „Toronyház-vita" tárgyban.

Szerk.: Hulesch Máté

Vélemények (1)
EMA
2021.06.24.
09:38

A szerekesztői beszúrásra:"[A lakossági igények felmérésére a főváros több kezdeményezést is indított, melyek közülnéhány kisebb vagy nagyobb léptékű felmérésről az Építészfórumon is beszámoltunk. – a szerk.]" - a belinkelt lakossági egyeztetések, sajnos, az esetek többségében nem hoznak valódi eredményt, pontosan azért, mert a stratégiai terv hiányából fakadóan nem egy rendszer részei. Anno két éven keresztül folyt a stratégiai tervet előkészítő munka Tel-Aviban: 600 ember dolgozott azon, hogy a város teljes területén élők valamint a városban dolgozók véleményét és javaslatait feldolgozzák.Ez a hatalmas munka nemcsak azért volt hasznos, mert a problémákat és a lehetőségeket is felszínre hozta, hanem mert ezáltal a lakosság a születő terv támogatójává vált.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk