Bajza utca 10. – egy modernista villa múltja és jövője

Még idén megkezdődhet a Bajza utca 10. szám alatt található, Fischer József és Pécsi Eszter által tervezett Walter-villa rekonstrukciója. A két háború közötti modernista építészet egyik kiemelkedő emlékére jelenleg csak nehezen lehet ráismerni, de a felújítás után ismét egykori pompájában tündökölhet. Az épület a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kiállítóhelye és rendezvényhelyszíne lesz.

„Egy zimankós január este csengettek. Az ajtóban egy ázott emberke állt. Rögtön a tárgyra tért, egy tervezési megbízást akar közvetíteni nekem. Honnan tud rólam? Látta a Szépvölgy [Szépvölgyi] utcai épületem, és ajánlani akar a főnökének, aki villát szándékozik építtetni. Főnöke a Textil Újság tulajdonosa és szerkesztője, a felesége Walter Rózsi operaénekes. Az emberke 15%-ot kért a honoráriumból a közvetítésért. Rokokószerű bútorokkal berendezett lakásukban beszélgettem az építtetőjelöltekkel. A művésznő közölte, amint láthatom, nekik kialakult ízlésük van, modern házba nem illenek be ezek a bútorok. A férfi pedig felsorolt a már bontásból megvásárolt anyagokat, tetőcserepet, elipszis [ellipszis] alaprajzú csigalépcsőt, intarziás parkettát, nagyméretű téglát, erősen tagozott lábazati köveket és vaskerítést. Néhány nap múlva megállapodtunk az alaprajzokban, távlati ceruzavázlatokat csak az utcai oldalról készítettem."[1]

Így emlékszik vissza Fischer József, a modernista építészet egyik legjelesebb hazai képviselője, a VII. kerület Bajza utca 10. alatt található villa tervezésének előkészületeire. Az 1936-ban átadott lakóház – bár Fischer kevésbé ismert épületei közé tartozik – a magyarországi modernista építészet fontos emléke. A villa statikai terveit a később az Egyesült Államokban az év statikusának járó díjat elnyerő Pécsi Eszter, Fischer József felesége készítette.

Ehhez a pároshoz köthető a hazai modernizmus sok jelentős épülete, többek között az 1935-ben az angol Architectural Review-ban a hónap házaként bemutatott Hoffmann-villa, a Baba utcai Járitz-villa, vagy a Thököly út 112/b alatti, internacionális modern bérház, sőt a Walter-villa közvetlen szomszédságában, a Bajza utca 8. szám alatt található, 1937-38-ban épült társasházat is nekik köszönhetjük. Életművükről részletesen írtunk ebben a cikkben.

A Bajza utcai villát különösan érdekessé teszi az építtetők kezdeti ódzkodása az új építészet formavilágától. Walter Rózsi és Radó Géza egyértelművé tették, hogy nem egy újszerű, funkcionális lakóházat, hanem egy reprezentatív villát szeretnének. Fischer csak olyan megrendelőkkel állt szóba, akik modern házat akartak, vagy akiket meg lehetett győzni erről, ez estben mégis elfogadta a megbízást, pedig tudta, hogy kénytelen lesz kompromisszumokat vállalni.

Ennek a furcsa együttállásnak az eredménye egy kissé egyenetlen, mind homlokzati megjelenésében, mind alaprajzi szervezésében kétarcú ház, ami részben emiatt is válik roppant izgalmassá. Az építész nem véletlenül csak az utcafronti homlokzatot skiccelte fel megbízóinak. Az ezen az oldalon megjelenő lekerekített sarkú kiugrás (ami az első emeleti reprezentatív lépcső alakját követi) egyértelmű utalás a historizáló villák középrizalitos kialakítására, amit az aszimmetrikus komponálás finoman ellenpontoz.

A kert felőli oldalon ezzel szemben Fischer nem tett kompromisszumokat, ami mai szemmel nézve is lenyűgöző és elegáns homlokzatot eredményezett. Nem tudhatjuk, hogy Walter Rózsit a teraszosan hátrahúzódó második emelet, az első emeleti, legördülő redőnyökkel elzárható erkély vagy az innen levezető íves lépcső győzte meg a modern építészet szépseigéről, de Fischer visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy miután külföldről hazatérve először megpillantotta a vadonatúj villa kerti homlokzatát örömében sírva fakadt. Azt, hogy e történet nem csak a büszke építész fantáziája, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a házaspár budai nyaralójuk bővítését is Fischerre bízta, valamint később Kozma Lajos legendás Lupa-szigeti házát is megvásárolták.

A villa alaprajzi felosztása is jól mutatja, a reprezentativitás és a modernizmus elveinek egymásnak ellentmondó kettősségét. A funkcionalitást bizonyos szempontból figyelmen kívül hagyva az emeletek alá- és fölérendelt viszony érvényesül. Az alacsony belmagasságú földszinten az előszobán kívül csak kiszolgálóhelyiségek találhatóak, itt kapott helyett a szakács és a házmester lakrésze. Ezzel szemben az első emelet, jóval nagyobb szintmagasságával a reneszánsz palazzók és a klasszikus villák piano nobile-jét juttathatja eszünkbe. Az itt elhelyezkedő reprezentatív terek, az ebédlő, a vendégfogadásra és házi koncertek adására is alkalmas nappali, a télikert és az erkély térkapcsolataiban azonban sikerült Fischernek a flexibilis, áramló tér modernista elképzeléseinek is eleget tenni. A helyiségeket csak jelzésszerűen (két oszloppal) vagy széles toló- és harmonikaajtókkal választotta el egymástól, így a második szint ezen része, akár egy nagy térként is értelmezhető.

A számtalan külföldi publikációban is megjelent épületet Walter Rózsi és Radó Géza mindössze 13 évig használhatta, ugyanis 1949-ben a pártállam tulajdonába került. A villa szomszédságában, a Városligeti fasor 9-13. szám alatt akkoriban három, a 19. század végén épült, historizáló szanatóriumépület állt. A Herczel-szanatórium (1897, építész: Quittner Zsigmond), a Grünwald-szanatórium (1892-93, építész: Schannen Ernő) és a Glück-szanatórium (1886-87, építőmester: Vezelka Venanto) – utóbbit 1848-49-ben lebontották. A szanatóriumépületeket és velük együtt a Walter-villát a Belügyminisztérium sajátította ki, hogy aztán az elkövetkezendő években kórházzá alakítsa őket. A modernista lakóházba az intézmény gyermekosztálya került, amihez nyilvánvalóan jelentős átalakításokra volt szükség.

„Ennek során bontották le a kertbe vezető lépcsőt, és építették be az árkádos földszintet, osztották fel szobákra az első emelet eredeti helyiségeit. Ekkor pusztultak el a Halaman János asztalosüzemében készült tolóablakok és fa erkélyajtók, a Márkus Lajos Rt. acélvázas üvegfalai, a konyha- és fürdőszobaberendezések, a hall és a gardrób beépített bútorzata. Ekkoriban cserélték az utcára néző nagy üvegfal ablakait igénytelen profilüveg falra, falazták be a garázskaput, és építettek rámpát a főbejárat előlépcsőjének helyére. Az új, forgórendszerű acélablakok megváltoztatták a nyílások arányait és osztásrendjét, az első emeleti teraszt végigvitték a kerti homlokzat teljes szélességében, az árnyékolóponyvák szerepét pedig barkácsolt hullámlemez tetők vették át. A változtatások következtében az elegáns villa a pártállami korszakra jellemző egészségügyi épületté szürkült."[2]

A Városligeti fasor 9-13-as szám alatt lévő Korvin Ottó Kórház (később: BM Központi Kórház és Intézményei) épületei – így a Fischer-villa is – 2007 óta elhagyatottan állnak. Ez idő alatt már több különböző elképzelés is felmerült a terület hasznosítására: eleinte egészségügyi intézményeket költöztettek volna az épületekbe, majd 2012-ben az Országos Bírósági Hivatalhoz került, hogy a Budapest Környéki Törvényszék új otthona lehessen. Ezekből a tervekből semmi nem valósult meg, míg végül 2018-ban a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába került az ingatlanegyüttes, azzal a céllal, hogy ott a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kapjon helyet. A MÉM és az MDK építészeti fejlesztését a Magyar Kormány a nyár folyamán kiemelten közérdekű beruházássá nyilvánította. Ennek kapcsán az Építészfórum interjút készített Dr. Almássy Kornéllal, az intézmény igazgatójával, melyből kiderült, hogy szerencsés esetben már idén megkezdődhet a Walter-villa rekonstrukciója.

Szeptember 19-én, a Kulturális Örökség Napján a MÉM nyilvános épületbejárást szervezett a Bajza utcai villába. A körbevezetést megelőzően az Építészeti Múzeum munkatársai, Magyaróvári Fanni, Ritoók Pál és Sebestyén Ágnes Anna művészettörténész-muzeológusok tartottak rövid előadást a BM Kórház épületeinek történetéről, Kokas László építész pedig a felújítási munkálatok terveit mutatta be az érdeklődőknek. Az MMA megbízásából a Hild-villa felújítását is vezető építész kiemelte, hogy az alapvető koncepció itt is a minél pontosabb és alázatosabb helyreállítás volt. Ennek jegyében pontosan visszaállítják az eredeti részleteket, visszahelyezik a szerencsésen megmaradt első emeleti íves fa lépcsőt és újraépítik a tetőteraszra felvezető csigalépcsőt, valamint a kertből induló íves lépcsőt is. A munkálatok előkészítésében elengedhetetlen segítséget nyújtanak Koppány András és Fülöp András, a MÉM MDK Kutatási Osztályának régész munkatársai, akik a séta során az általuk végzett falkutatás eredményeiről beszéltek. 

A míves ajtó-és ablakszerkezetek reprodukálása sajnos már nem lehetséges, de itt is a lehető legautentikusabb megoldásra törekednek. A legnagyobb leküzdendő akadályt a közösségi funkcióból adódó lift helyének megtalálása jelentette. A liftaknát a ház azon részén helyezték el, ahol eredetileg is csak alárendelt kiszolgáló helyiségek voltak. A lift épületen belüli elhelyezése miatt akkor biztosítható a második emelet eredeti helyiségosztásának megmaradása, ha a felvonó csak az első emeletig megy fel, ugyanakkor ezáltal a felső szint és a tetőterasz nem megközelíthető akadálymentesen. A második emeleten helyet kapó kiállításokat a földszinten elhelyezett kivetítőkön tervezik közvetíteni.  

A Walter Rózsi-villa a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kiállítóhelye és rendezvényháza lesz. Nem csak a Múzeumi Osztály, de a Műemlékvédelmi Dokumentációs és a Kutatási Osztályok is kiállíthatnak majd itt. Az első emelet elsősorban rendezvények helyszíne lesz, de alkalmas kiállítások befogadására is. A második emeleten a hajdani hálószobákban tematikus kiállításokkal találkozhatunk és a fürdőszobákat is rekonstruálják. A tervezett kiállítások között szerepel a Radó-Walter házaspár életének bemutatása, Radó-Walter Marika gyerekszobájának rekonstruálása egy időszaki, gyerekközpontú kiállítás erejéig, Fischer József építész és Pécsi Eszter statikus (és további modernista építészek) munkásságának bemutatása, és más, a két világháború között alkotó jeles építészek és belsőépítészek (pl.: Borbíró Virgil, Kaesz Gyula) tervei és bútorai, valamint építészeti fotókiállítások is.

A felújítási munkálatok tervei készen állnak, és a bejárás óta a kivitelezési közbeszerzés kiírása is megtörtént. Ha minden a tervek szerint alakul, még idén megkezdődhetnek a munkálatok és a jövő év végére a műszaki átadás is megvalósulhat. A BM Kórház további épületeinek sorsa jelenleg még kérdéses. A 6-os és 7-es épületekben, minden bizonnyal a MÉM-MDK iroda, kutató és dokumentációs központ, illetve korszerű műtárgyraktár fog helyet kapni. A többi épületre, így a Herczel- és Grünwald-szanatóriumra, ezek 50-es és 60-as évekbeli bővítéseire és a terület általános hasznosítására tervpályázat kihirdetése várható.

Bármi is lesz a jelenleg elhagyatottan álló épületek sorsa, a Walter Rózsi-villa felújítása – ami reményeink szerint valóban megfelelő alázattal és szakértelemmel fog megvalósulni – örömteli esemény. A modern építészet hazai örökségének sorsa mostanában egyre inkább az építészeti közélet középpontjába kerül. Gondolhatunk a 2021-es Velencei Építészeti Biennálé magyarországi pavilonjának tematikájára vagy a Teherelosztó épületének bontása körül kialakult szakmai diskurzusra is. Bár egy magánvilla felújítása még közel sem billenti helyre azt a sok esetben megalapozatlan és félreértéseken alapuló ellenérzést, ami a modernizmus magyarországi épületeihez ragad, bizakodhatunk benne, hogy a hajdani szépségét visszanyerő ház Walter Rózsi és Radó Géza után mások szívét is képes lesz meghódítani.

Winkler Márk

[1] Részlet Fischer József emlékirataiból, Ferkai András Fischer-villa – Egy modern épület megújulása című könyve alapján (Országos Bírósági Hivatal, Budapest 2014.)

[2] Ferkai András: Fischer-villa – Egy modern épület megújulása (Országos Bírósági Hivatal, Budapest 2014.)