Elhunyt Nagy Bálint Kossuth-díjas és Ybl-díjas építész

Az építész archetípusa sokak fejében egy Le Corbusier-szerű, fekete garbót viselő, keretes-szemüveges figura. Az én fejemben nem. Az én fejemben az építész archetípusa egy gyerekkori emlékkép egy nagyszakállú emberről, aki kantáros farmernadrágban, furcsa, fából készült makettek között áll. Édesanyám baráti társaságában több építész is volt – Gyarmathy Katalin, Rajk László például, akik más-más módon, de mindketten nagy hatással voltak rám – az építész képe valahogy mégis Nagy Bálint jellegzetes alakjához kapcsolódott gyermeki elmémben.
Nem mondom, hogy közelről ismertem Bálintot, hiába a régi ismeretség, alakja mégis végigkísérte szakmai útkeresésemet: a FUGA akörül nyitott meg, amikor én épp a BME Építészkarára jártam, akárhányszor betértem oda, mindig kíváncsian érdeklődött, hogy haladnak a tanulmányaim – persze szigorúan magázódva, "hogy van, kolléga?" megszólítással. Ez a megszólítás annak ellenére megmaradt, hogy a szó szoros értelmében nem lettem kolléga – nem lettem építész.
Néhány hónapja a Gödör klubban volt egy beszélgetés Rajk építészetéről, ezt követően kezdtem el egy emailt fogalmazni Bálintnak az akkor még csak előkészületek alatt lévő spekulatív építészeti cikksorozatról – milyen érdekes lenne ebben a kontextusban megvizsgálni a híres keszthelyi tervpályázatot, gondoltam – de elsodortak a napi teendők, a levelet végül nem küldtem el. Sokszor olvasni nekrológokat el nem küldött levelekről, de nem gondoltam volna, hogy nekem is ilyet kell írjak. Hát most mégis. Hiányozni fog, kolléga.

"Én voltam az első szakállas a főiskolán. A szakáll már a középiskolában elkezdődött, mert kaptam egy szakállmérgezést a borotválkozáskor, begyulladtak a szőrtüszőim. Adtak rá valami rémes színű kenőcsöt, de amikor a szakáll úgy félcentis lett, a kenőcstől csimbókokba állt össze, úgyhogy hazazavartak a középiskolából. Nem jártam két hétig iskolába, míg meg nem gyógyult. Na, akkor elkezdtem növeszteni Debrecenben is, a második félévben. És annyira patriarchális volt az egész rendszer, hogy azt gondolták – meg is mondta később az igazgató –, hogy majd nyáron a szülők úgyis levágatják. De szeptemberben, tehát másodévben hárman szakállal mentünk be. Mind a hármunkat behívatott a főigazgató, és mind a hármunknak odaadta a pénzt, hogy akkor most tessék elmenni borotválkozni. Én viszont elővettem a személyi igazolványomat, és azt mondtam, hogy nekem ez a hivatalos arcom. A másik kettő elment és megborotválkozott, nekem megmaradt a szakállam. Úgyhogy én voltam az első szakállas."