építészet : környezet : innováció

Gábor Eszter és Bán Ferenc MOLNÁR FARKAS díjas

A díjat a legutóbbi díjazottak egyike, Dévényi Tamás adta át az N&n Galériában

molnár farkas díj
•az építészetért•
alapította az N&n galéria 2004-ben

Az 5 éves N&n Galériában június 21-én, szerdán Molnár Farkas születésének napján ünnepélyesen átadták a 2006. évi MOLNÁR FARKAS díjakat.

Díjazottak

Gábor Eszter művészettörténész és

Bán Ferenc építész.

A díj névadójának leánya, Molnár Éva távollétében a díjat Dévényi Tamás, a legutóbbi díjazottak egyike adta át Gábor EszternekBán Ferenc sajnos nem tudott részt venni az átadáson.


Nagy Bálint és Dévényi Tamás (jobbra)
Gábor Eszter és Nagy Bálint

Nagy Bálint

Janéky István méltatja Molnár Farkas életművét
Gábor Eszter és Dévényi Tamás

 

Molnár Farkas életművét Janáky István méltatta az ünnepségen, melynek házigazdája Nagy Bálint volt, a Galéria "mindenese".
Az N&n galéria 2004. június 21-én — a névadó születésnapján —, adta ki első alkalommal a díjat.
A díjat évente egy alkalommal ítélik oda az építészet területén végzett kimagasló teljesítményért. A díjazott nem csak építész lehet, hanem bárki, aki a feltételnek megfelel: író, szerkesztő, kiadó, teoretikus, oktató, fejlesztő, kutató, kivitelező, befektető, hatóság, aki valami jelentőset hozzátett, hozzátesz a magyar építészet fejlődéséhez. a tanácsadó testület és a kurátorok tehetnek egy vagy több javaslatot a díjazandó személyre, csoportra vagy intézményre.
A díj Molnár Farkas „vörös kocka” /1923/ házának terve alapján készült Megyik János mű.

 



Eszter

A Művészettörténeti Értesítő 1981/4-es számában jelent meg Gábor Eszter tanulmánya Molnár Farkas kockaházairól. Az első kép a vörös kockaház makettje és alaprajza.
A tanulmány nyomon követi azt a folyamatot, ahogy 12 év alatt a kockaház tervéből egy megvalósult épület, dr. Heidegger Ernő balatoni nyaralója lett. A szerző érzékenyen, de egzakt tudományossággal mutatja be, hogy a konstruktivizmus elvont esztétikai értékei helyébe hogyan lépett a funkcionalizmus, az utópiát hogyan váltotta fel a gyakorlat.
Gábor Eszter volt az első művészettörténész, aki tudományos igénnyel foglalkozott a modern magyar építészettel, azon belül a CIAM magyar csoportjával. Erről írta egyetemi szakdolgozatát, ami több mint 10 év után jelent meg könyv alakban.

Bár változatlanul foglalkozik a 20. századi építészet történetével (ő írta a Magyar Művészet 2002-ben megjelent összefoglaló kötetében az egyik idevonatkozó fejezetet), Németh Lajos felkérésére az 1970-es évek végén a késő-historizmus építészetével és épülettípusaival kezdett foglalkozni. Ezen a területen is járatlan úton indult el. Az általa írt első nagy összefoglalás a művészettörténeti kézikönyvben jelent meg 1981-ben. Ezt számos kisebb és nagyobb tanulmány követte (így pl. az Epreskertrő), majd egy revelációként ható kiállítás és annak katalógusa: Schickedanz Albertről (Szépművészeti Múzeum, 1996). A katalógusban közölt tanulmányáért az MTA Művészettörténeti Bizottsága a szakma legjelentősebb elismerésével, az Opus Mirabile-díjjal tüntette ki.

A kiállítás szakmai és közönségsikere arra ösztönözte a múzeum akkori vezetését, hogy őt kérje meg a 2000-es év reprezentatív kiállításának megrendezésére, melynek témája az Országház volt. Gábor Eszter ezt a feladatot is a tőle megszokott magas szinten teljesítette.

Ekkor azonban már évek óta foglalkozott kedvenc témájával az Andrássy úti villanegyed kutatásával. Úgy tűnik, hogy ez a téma különösen illik a személyiségéhez, mert kitűnően bontakozhat ki benne a rá jellemző komplex szemlélet. Ez a kutatás egyszerre építés-, építészet- és társadalomtörténet. Magában foglalja a telektörténettől kezdve a szüntelenül változó villatulajdonosok családi-és társadalmi kapcsolatainak elemzéséig mindazt a szerteágazó vonatkozásrendszert, amely az építészetnek feltétele és formálója is egyben. Bármelyik írását olvassuk is, azonnal nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy az ő felfogásában a művészettörténet-írás történeti stúdium, amely a művészet – és ezen belül az építészet — alkotásait kiterjedt társadalmi tabló keretében helyezi el.

A közelmúltban jelent meg a Városligeti fasor telkeinek és épületeinek 1800-1873 közti történetét összefoglaló, a szó szoros értelmében lenyűgöző tanulmánya, amely kutatói alkatának minden erényét felvonultatja: az alapos levéltári munkát, az egzakt épület leírásokat, a témára vonatkozó széles történelmi és irodalmi ismereteket, eligazodását a kor-és családtörténet bonyolult viszonyaiban, de mindenekelőtt azt a józanságot és finom, kicsit ironikus felülnézetet, amely megóvja a kutatót az elfogultságtól, attól, hogy a számára kedves téma a fellegekbe ragadja, és irreális állításokhoz vezesse.
„Először gondolkozni, azután írni!” — így hangzik Gábor Eszter figyelmeztető szava, és ezt jó lesz szem előtt tartanunk.


Bán Ferenc
építész
Tokaj, 1940. szeptember 17.

Tanulmányok: 1959—1964 BME Építészmérnöki Kar, 1972-1974 MÉSZ Mesteriskolája.
1966-tól Nyíregyházán a Nyírterv tervező építésze, főépítésze 1990-ig.
1990-től az A STUDIO '90-ben, saját tervező cégében dolgozik munkatársaival.
Nemzetközi és hazai tervpályázatokon nyert díjakat és megvételeket. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Címzetes egyetemi tanár. az Építész Mesteriskola tiszteletbeli tanára.
Díjak, elismerések: DLA (Doctor of Liberal Arts), Ybl Miklós-díj (1986), Kossuth-díj (1994), Pro Architectura díj (1997), Prima Primissima díj (2004)

Fontosabb művei Nyíregyházán, Mátészalkán, Tiszavasváriban, Tokajban és Nyírbátorban épültek meg.

Bán Ferenc a nyírbátori színházban, fotó Vargha Mihály


 

Molnár Farkas /Pécs, 1897. 06. 21. – Budapest, 1945. 01. 12./

1945 Lotz Károly utcai lakásukat ért bombatalálatban megsebesül és pár nappal késõbb sérüléseibe belehal.

1939 a Mérnöki Kamara visszaveszi tagjai sorába. A „nemzeti radikális” Országépítés című lap szerkesztőbizottságának tagja, a lappal közösen kidolgozza egy kísérleti szövetkezeti falu tervét.

1938 a Mérnöki Kamara 1932-es kiállítása miatt ismét eljárást indít ellene és kizárja. Részt vesz a CIAM 1938-as kelet-európai kongresszusán, majd hazatérése után feloszlatja a csoportot. Kivándorlási tervek foglalkoztatják, írásban keresi meg az Egyesült Államokba emigrált Gropiust. Gropius a Mérnöki Kamaránál tiltakozik Molnár kizárása ellen. A Szentföld-templom elsõ terveit ekkor készíti el, tanulmányútra Palesztínába utazik.

1937 megszervezi a CIAM kelet-európai csoportját. A párizsi kongresszusra kollégáival javaslatokat készítenek Magyarország mezõgazdasági területeinek ujjászervezésére.

1936 visszaveszik a Mérnöki Kamarába. Júniusban kiállít a Pécsi Képzõmûvészek és Mûbarátok kiállításán. Svájcba utazik ahol Breuer Marcellel találkozik.

1935 a Budapesti Nemzetközi Vásárra a Vállalkozók Lapja és a Tér és Forma pavilonjait tervezi.

1934 Gropius amerikai kivándorlása elõtt felkeresi Lotz Károly utcai lakásában.

1933 Pécsen kiállításon mutatja be munkáit, a megjelenõ katalógus elõszavát Moholy-Nagy László írja. A milánói triennálén Lejtõ úti házával elsõ díjat nyer.

1932 Az új építésért címmel a CIAM magyar csoportjának bemutatóját szervezi a Tamás Galériában, majd Ház, város, társadalom címmel rendeznek kiállítást. Az anyag egy részét elkobozzák, bírósági eljárás indul ellene, egy hónapi fogházra ítélik. A Mérnöki Kamara kizárja soraiból.

1931 önálló tervezõirodát nyit. Részt vesz a magyar CIAM Kolház-tervének megalkotásában.

1930 a KÚT kiállításán saját lakásának terveit mutatja be. A Mérnöki Kamara felveszi tagjai közé.

1929 Gropius meghívja a CIAM frankfurti kongresszusára, hazatérve többekkel együtt megalakítják a magyar csoportot.

1927 a 6×6-os lakóház terve, baloldali lapok munkatársa /Új Föld, 100%/. A 100% borítójának tervezõje.

1926 megalkotja a Vasbetonvázas lakóház tervét.

1926 a Bauhausbücher sorozat elsõ kötetének borítóját tervezi. Új építés címmel kiállítást rendez weimari terveibõl.

1924 a Bauhaus építészeti és belsõépítészeti tervezéssel foglalkozó osztályának tagja lesz. Megalkotja az U-színház tervét.

1923 a Bauhaus elsõ kiállítását szervezi, amelyen Vörös kockaházának tervét is kiállítja.

1922 megszervezi és meghirdeti a KURI-mozgalmat.

1921 a Bauhaus tagja lesz /tanárai: Johannes Itten, Kandinszkij, Theo van Doesburg, Oskar Schlemmer/.

1920 a Megfagyott muzsikus szerkesztõje, baloldali nézetei miatt kizárják az egyetemrõl.

1917-tõl a József Nádor Műszaki Egyetemen tanul.

1915-17 beiratkozik a Képzõművészeti Fõiskola festõ szakára.

vélemény írásához jelentkezzen be »