Kézen fogva – ABC ´A´ irodaház

Az Arena Business Campus négy tömbből álló komplexumának első üteme elkészült, és jól mutatja, milyen koncepció mentén zajlik a terület beépítése. A Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. olyan megoldásokat választott, amik működnek a heterogén beépítés közepette is, és harmonikus kapcsolatot létesítenek a tömböt határoló mind a négy, nagyon eltérő urbanisztikai karakterű közeggel. Zöldi Anna cikke.

A Váci úti irodatengely lassan már megtelt, a Hungária körút előtt azonban új perspektíva nyílik. Az iroda-fejlesztéseknél elsődleges elvárások, azaz a viszonylag nagy alapterület és a kiváló közlekedési kapcsolatok itt rendelkezésre állnak. A szóban forgó telken egykor Budapest Székesfőváros Községi Kenyérgyára működött, mely 1909-ben épült, és 2009 júniusában bontották le, azaz épp 100 évet élt, mielőtt utolérte Budapest rendszerváltás utáni kapitalizálódásának végzete. A Százados úti kenyér sokáig fogalom volt, még az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli Hadtest is itt süttette meg heti rendszerességgel a Vörös Hadsereg komiszkenyerét, a „szuharint". Ennek a magyar ízléshez szelídített változata mai napig megtalálható a szupermarketek polcain „bakonyi barna kenyér" néven. Az 1960-as években, mielőtt a gyárat korszerűsítették volna, 60 ezer kg kenyér készült naponta a végig köztulajdonban működő, folyamatosan korszerűsített üzemben. Az 1991-es privatizáció után azonban a gyárnak már csak „egy értéke maradt, a földdarab, amelyre eleink építették és ezzel sorsa – sajnos az országban nem egyedülállóan – beteljesedett."[1]

Míg a 20. század elején a külvárosi területeken a gyáripar, elsősorban a rohamtempóban növekvő nagyvárost ellátó élelmiszergyártás telephelyei nőttek ki a földből, addig a 21. század elejének megapoliszában a már várossal körbenőtt hajdani külterületeken, a forgalmas főutak mentén az irodaépítésé lett a főszerep. Ezek a területek jellemzően heterogén, jellegtelen, mondhatni csúf vizuális karaktert mutatnak, az új beépítések esélyt adnak ennek javítására. Ezt támogatja a fejlesztői oldal is, mert – bár a Covid ezt most felülírni látszik – az „embergyárban" dolgozók a napjuk jelentős részét a mesterséges környezetben töltik, így a munkaerőért folyó versenyben az épületek minőségi téralakítása komoly tényező. Nem meglepő tehát, hogy a fejlesztők részéről is egyre erősebb a törekvés nem csak az irodatér, de az irodák városi környezetének humanizálására is. Már nem csak az ikonikus megjelenés, de a városi szövet és az épület harmonikus kapcsolata, a maximalizált beépítés mellett a lehető legtöbb kellemesen formált köztér és zöldfelület kialakítása is alapvető elvárás, sőt, koncepcionális telepítési szempont. És bár ebben máig utolérhetetlen a magántőkéből fejlesztett Graphisoft Park, a belvárosi irodaházak is felzárkóznak a város szempontjából pozitív trendhez.

Irodaházat tervezni nem épp spirituális feladat, az e tájon oly kedves ideológiai megközelítés legfeljebb olyan szerencsétlen kreatúrákat eredményezhet, mint a Hattyúház (amire az ablakomból látok, és nem nézem jó szemmel). Nem lehet mellébeszélni, szigorú mérnöki racionalitásnak kell a kortárs vizuális nyelvvel párosulnia, hogy ne csak jó, de megjegyezhető eredmény szülessen a sok szempontból behatárolt keretek között. A Vikár és Lukács Építész Stúdió meggyőződése szerint a tervező feladata a korlátok feltérképezése, annak biztos kezelése, hogy mi az, amit nem léphetnek át. Portfóliójukban a változatos igényekre és téri környezetbe tervezett irodaházak mindegyike egyedi választ ad a kontextus és a megbízás korlátaira, és egy-egy konzekvens építészeti gesztus révén válik karakteres, a környezetét formáló városképi elemmé. Igaz ez a néhány sarokkal odébb álló, már húsz éves, de máig érvényesnek ható Aréna Cornerre épp úgy, mint a Graphisoft Parkba tervezett házak téglaarchitektúrája, vagy az Autóklub székházának lendületes, „beszélő" tömegképzése esetében. A mindig egyértelmű, jól felismerhető vezérszólam a környezeti feltételek értő elemzésének építészeti leképezése. A Hungária körútra tervezett együttes esetében az architektúráját alakító kulcsszó a sodrás – a telepítés logikáján túl az elsuhanó autókból felfogható látvány formálta a tömbök megjelenését.

A házba foglalt építészeti gondolkodás logikáját legjobban az épülethez készült koncepciós ábrasor tükrözi. E logika ölt testet anyagban, tömeg- és homlokzatformálásban. A közeli metrómegálló és a Hungária körúton közlekedő, fél Budapestet körbejáró villamos megállója jelölték ki a beépítés kompozíciójának „enyészpontjait", ahonnan a tömbbelsőkbe vezető gyalogutak képletesen és valóságosan is indulnak. Az egymást követő ütemben megépülő négy tömböt ezek a közlekedésre használt, publikussá tett zölddel beültetni szándékozott területek szabdalják egységekre. A négy épületegység között kialakuló belső, védett térség a főút forgalmát hivatott ellensúlyozni, csakúgy, mint a körúttal párhuzamosan nyitott, fásított gyalogos tengely. A földszinti átlós és a határoló utcákra merőleges megnyitások nagyon különböző karakterű területek között teremtenek összeköttetést: elől a forgalmas főút, vele szemben a hátsó fronton alacsony, paneles lakóegyüttes, egyik oldalon benzinkút, élelmiszeráruházak és parkolók kaotikus egyvelege, szemközt óvoda és lakóépületek. A tágabb környezethez tartozik a Százados úti Művésztelep védett együttese, a Kerepesi úton álló templom, üzemépületek, a már említett irodaház, de mentálisan még a Puskás Aréna vagy a Népstadion sziluettje is része az összképnek. A fejlesztő Atenor 72 ezer négyzetméteren kívánt négy, környezettudatos megoldásokat kínáló irodaházat kialakítani. Ennek első ütemeként adták át a 21 000 négyzetméteres „A" tömböt a Hungária körút és a Hős utca sarkán, miközben már a Százados út felöli „B" épület szerkezetépítése is halad.

A négy tömbnek nem csak a pozicionálását, de részben a magasságát is a környező beépítés szabta meg. Ahol erre lehetőség volt, a jobb benapozás érdekében csökkentették a szintszámot. Cserébe a homlokzatfelületeket növeli, hogy a Hungária körút felöli tömbök belső udvarral épültek, a csendesebb, Százados úti oldalra pedig „U" alakú tömbök kerültek nyitott udvarokkal. Az átrium lehetőséget ad az irodaterek flexibilisebb megosztására, ami a bérbeadás szempontjából kedvező. Az „A" épületrészben ezért két recepció készült, egy a körútról, egy pedig az átriumból nyílik.

Az irodaházak tervezésének legfőbb kihívása az elvárt területmaximálás mellett a tömeg és a homlokzatok értő vizuális kezelése. A színfalak mögötti logika itt válik látható építészetté. A Vikár és Lukács Stúdió abból indult ki, hogy az adottságok miatt az épület karakterét legtöbben az elsuhanó autókból érzékelik, így nincs értelme sem az aprólékos részletképzésnek, sem az eltérő homlokzatok önálló megkomponálásának. Ezért az épület héját egységes burkolatként fogták fel, és a homlokzati síkokat egyazon elv mentén konzekvensen felépülő 3D-s felületekként formálták meg. A héj játékát az adja, hogy a fémlemez burkolat kilép a síkból, kvázi ferde kávát képez a homogén üvegezett felületek körül, ráadásul a szögben találkozó homlokzati elemek más-más színűek a tér különböző irányaiból. A merészen bevállalt szögcsatlakozások nagy feladat elé állították a kivitelezőt, de a végeredmény kifogástalan lett. A vízszintesen sodró dinamikát kompenzálja a több szint magas üvegezett flekkek arányrendszere és egységes megjelenése. Az átlátszó és árnyékolt üvegek színét sikerült úgy közelíteni, hogy az üvegfelületek valóban egyetlen sík motívumnak tűnnek. A később megépülő tömbök homlokzata is hasonló elven készül majd, más-más homlokzati osztással. A belső udvari homlokzatokon ugyanez a kompozíciós játék síkban, színezett vakolattal valósul meg. A színek: a fehér, az arany és az antracitszürke visszaköszönnek a recepciós terek belsőépítészetében is. Szerencsés, ahogy ezek az utcával érintkező terek folytatják ugyanazt az eleganciát és geometrikus formaképzést, amit az épület külső megjelenése képvisel. A bérlők által alkalmazott belsőépítészet is felzárkózik az épület nívójához.

Mivel előre tudható volt, hogy nem egy ütemben épül meg a négy épület, a csatlakozó homlokzatokat úgy formálták meg, hogy ne keltsék a befejezetlenség érzetét. A végfalakon alacsony nyaktagokkal fognak majd kezet az egyes tömbök, tetejük addig is, míg a szabadon állnak, kellemes teraszként tud funkcionálni. Az épület tetőteraszáról új szögből tárul fel Budapest panorámája. Az utóbbi évtizedben épült lakó és középületek majd mindegyike kihasználta a tetőszint eme lehetőségét, és bár ezek többnyire az utca embere elől elzárt terek, jó lenne abba az irányba fejlődni, hogy Budapestnek ez a tipikusan 21. századi rétege minél több városlakó előtt megnyíljon.

Zöldi Anna

Szerk.: Hulesch Máté

[1] DR. OLÁH ANDRÁS: In memoriam Százados út (1909-2009) I. és II. Megjelent: A Sütőiparosok, pékek 56. évfolyam 2009/4. és 2009/5 számában