Kocsmából közösségi hely: a tárnoki Heinrich Antal Ház

Évszázados történetet írt tovább Paládi-Kovács Ádám az új tárnoki művelődési házzal, amely az önkormányzat elvárásainak megfelelően a szűkebb helyszín építéstörténetére és a település építészeti hagyományaira is reflektál. A nemrég elkészült épületet a tervező leírásával ismertetjük.

A meglévő művelődési ház felújítása kiírt tervpályázaton az önkormányzat szerette volna bővíteni a meglévő épületet. Az épület telkét három oldalról a tárnoki Fő utca határolja, míg délkeletről a szolgáltatóház zárja le, így az alaprajzi kontúr adott, mely nem engedte a kilépést; a bővítés a hátsó szárny meghosszabbítása és az épületre való ráépítés lehetett. Ugyanakkor az elkészült statikai jelentés szerint az épület állékonysága számítással nem volt igazolható, így a meglévő szerkezetek felhasználását a statikai vélemény megerősítés mellett sem javasolta. Az önkormányzat a bontás mellett is a meglévő épület formavilágát kívánta viszontlátni, és ezt mint elsődleges feltételt fogalmazta meg megrendelői programjában.

A ház története egészen az 1800-as évekig nyúlik vissza, amikor is kocsma épült a falu fő utcáján. 1916-ban Heinrich Antal és felesége megvásárolta a Fő utcai kocsmát, míg az épület másik felét lakásként használták. Heinrich Antalnak nagy álma volt, hogy a tárnoki ifjúság számára tánctermet építsen. Az udvarban már állt egy szaletli, az igények azonban azt mutatták, hogy szükség lenne egy olyan fedett helyre, ahol a nagyobb bálokat, mulatságokat meg lehet rendezni.

Az épületről szőtt álom végül 1927-re válhatott valóvá, mikor a Dreher sörgyártól kölcsönt kapva elkezdődhetett az építkezés. A sóskúti kőből épült termet közvetlenül a kocsma mellé, az utcára építették. Az udvarra nyíló ablakokat a bálok alkalmával kitárták, hogy a szobában tartózkodók is hallják a muzsikát. A táncterem gyorsan a település társadalmi életének központi színterévé vált. Itt tartották a nagy bálokat, például farsangkor, húsvétkor, szüretkor vagy búcsúkor, de emellett teadélutánoknak is helyt adott, valamint az iskolások színdarabjainak és minden nagyobb települési rendezvénynek. Érdekes szokás volt, hogy a lakodalmak után, reggel, a megmaradt násznép ide, a Heinrich-kocsmába tért be egy italra, a menet táncolva, zenekarral vonult a kocsmába.

A kocsma és a táncterem életében jelentős törést okozott a második világháború, ekkor a bálok abbamaradtak, a kocsma forgalma visszaesett. Az 1940-es évek második felében a család tovább üzemeltette, mind a kocsmát, mind a tánctermet, de az 1950-es években a kocsma és a táncterem sem úszhatta meg az államosítást, ugyanakkor ezt követően is központi szerepet töltött be Tárnok kulturális életében.

A kocsma folyamatosan működött, majd 1968. március 11-én itt nyitott meg a művelődési ház. A huszadik század második felében valamennyi nagyobb községi rendezvénynek a táncterem adott helyet, amit egyre többen már mint a művelődési ház nagytermét ismerték. Az épület életében a következő jelentős fordulópont volt, amikor az 1980-as évek közepén a kocsmát megszüntették. Ekkortól az egész épületegyüttes művelődési házként működött, melybe a könyvtárt is beköltöztették. A helytörténeti kutatásban Dr. Muskovics Andrea Anna, néprajzkutató segített, összeállítva az épület előtörténetét.

A megnövekedett igényeknek megfelelően az épületet a 2000-es évek közepén szerették volna bővíteni, ezért az önkormányzat 2008-ban az épület bővítésére, illetve átépítésére meghívásos tervpályázatot írt ki, melyben a hagyományos magastetős épület tervezését irányozták elő. 

A pályázati nyertességet követően az elkészült statikai szakvélemény alapján viszont az épület nem volt megtartható, így egy alternatív tervet készítettünk. Ezt a modernebb megfogalmazású épületet, mely szintén lekövette a meglévő épület tömegét, elvetették, mondván: nem elég autentikus a településhez. 

A házat végül a pályázathoz képest is némiképp áttervezve, a meglévő épület és a település régebbi házainak építészeti formajegyeit felhasználva készítettük el, megőrizve az elbontandó épület arányait és tagolását. A 2010-ben kezdődő építkezés pénzügyi okok miatt 2012-2018 között leállt, csak az egykori uradalmi épületrészt építve újjá, változatlanul hagyva a tánctermet, ez utóbbit 2018-ban bontották le, amikor végleg veszélyessé vált, majd az újraindult építkezéssel 2019 végére készülhetett el teljesen az új ház.

Az épület olvasata – külső és belső, forma és funkció egymásra hatása

Az épület főbejárata előtti gádor, a település egyik legöregebb házának tornácoszlopait mintázza hangsúlyt és védelmet biztosítva a főbejáratnak. Az épület sarokmegoldása és csatlakozása a nagyteremhez visszautal a régi épület megjelenésére, míg a magastetős cserépfedéses kialakítás a hagyományos tetőformákat képezi le, ahol a nagyterem meredek, magasabb teteje megemeli, mintegy rangosságot ad az épület színháztermének. A kéthéjú tető pufferzónaként működik, nyáron nem engedi felmelegedni, illetve télen gyorsan lehűlni az alatta lévő tereket.

A régi ház táncterme az épület központja volt ugyanúgy, mint a helyére kerülő nagyterem és színházterem a Heinrich Antal háznak. Az épület közepén lévő átrium, összenyitja a nagyteremet a fogadótérrel, kiegészítve ezen terek funkcióit, segítve működésüket. Az átrium legmagasabb pontján lévő nyitható üvegfelületek nyáron szellőztetik, áthűtik a belső tereket. Az épület nyugodtabb, elszeparált tetőterébe került az új könyvtár és olvasó helyiség, mely egyben multifunkciós térként működik, kisebb programoknak is helyet adva.

A ház egyik legérdekesebb eleme a nagyterem színpad részén a homlokzaton megjelenő hatalmas 2x6m-es festmény, mely a ház eszmeiségét, gondolatiságát hivatott illusztrálni. A kép Mihálka György festőművész alkotása, ki nemrég Bán Ferenccel közösen az építész tervezte nyíregyházi Szent László templom felújításánál az épület belső freskóit készítette. A festmény címe: „A szabaddá tévő tudás", a kép eredetijét a fogadótérben helyeztük el.

Összeségében elmondható, hogy elődjéhez hasonlóan a Heinrich Antal Ház is jelentős hatást gyakorol környezetére, kibővült funkcióival a település életének majd minden kulturális programját fogadni tudja. Az épület külső megjelenésén jól lekövethető a belső funkciók elhelyezkedése, a főbejárat hangsúlyos tornácos kialakítása, a nagyterem felugró tömbje a hátul lévő kisebb klubszobák és kiszolgáló helyiségek visszafogott homlokzati struktúrái, mind reflexiók az épület belső tartalmára.

Paládi-Kovács Ádám