Kötöttségek és lehetőségek – Buda hetvenes években épült „maszek” társasházainak típusai és adaptív működésük

A ´70-es évek maszek módon épült budapesti társasházaival foglalkozó sorozatunk utolsó részében Gyárfás Noémi 11 korabeli épület rövid elemzésén keresztül mutatja be a tömegformálás és az alaprajzi szerkesztés lehetőségeit.

Az első budapesti teraszházak: a magában álló és a szőnyegszerű telepítés

A hetvenes évek, 6-12 lakásos, budai, hegyvidéki területein álló társasházainak vizsgálata során az egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegy a teraszos telepítés. A terepviszonyokhoz igazodó tömeg- és térformálás egyik, a korszakra jellemző épülettípusa a jellegzetes, lépcsős kialakítású teraszházak csoportja. E tömegformálás előképei után kutakodva leginkább nagy lakásszámú, hatalmas léptékű komplexumokat találunk a hetvenes évekből, melyeket megvalósult utópiaként is értelmezhetünk, írja Oliver Heckmann és Friderike Schneider.[1] Tanulmányuk szerint a teraszházakban megjelenő építészeti szándék a természeti és az épített környezet összefonódása a külső és belső terek közötti határ elmosása által. A terasz a megastruktúrák esetében elrendezésben nagyon hasonló, ám vízszintes kiterjedésben és méretben sokkal nagyobb a hetvenes évekbeli budai telepítéseknél.[2]

Budapest első ilyen teraszos társasháza az Iványi László tervei szerint épült Tulipán utcai hat, illetve nyolc lakást tartalmazó, két egységből álló épületegyüttes volt (1968).  A tervező által használt európai előképek – az említett szakirodalomban tárgyaltakhoz hasonlóan – nagy léptékű, összefüggő, teraszos rendszerek voltak, melyek a kis telekméretek és a szabadonálló telepítésre vonatkozó építési előírások miatt nem voltak  megvalósíthatók.[3]   A Tulipán utcai épületnél a vízszintes irányban hatalmas kiterjedésű telepítés nem, de a teraszos elrendezés, a lakóegységek terepviszonyokhoz való igazítása lehetséges volt, sőt a tervező nagyszerűen használta ki a helyszín adottságait, a meredek lejtő és a városi panoráma megmutatásában rejlő lehetőségeket. Így jöhetett létre egy újszerű típus, a szabadon álló, kisléptékű, teraszházas elrendezés.

A Meredek utcai társasházak Kévés György – az időszak meghatározó „maszek" tervezőjének – első teraszházai. A Tulipán utcaival nagyjából egykorú együttes négy darab hatlakásos épületből áll.[4] [5] Az itt megjelenő szőnyegszerű sorolás jellemző telepítési típusa a korszak budai többlakásos lakóépületeinek. Ez az épület erősebben kötődik a fent említett hatalmas léptékű előképekhez, mint az önmagukban álló teraszos egységek.
Kévés mégsem a nagyléptékű, utópikus komplexumokat tekinti építészeti előképnek. A tájolás, tömegformálás tervezésére úgy emlékszik az alkotó, hogy az északi lejtőre való telepítés nehézsége kapcsán jutott el ahhoz a lépcsős kialakításhoz, mely a későbbi épületeinek sorát is jellegzetessé tette. Az északnak kitett lejtő a szép kilátás megmutatásának lehetőségét rejtette, viszont a tájolás miatt a lakások benapozottsága nehezen volt megoldható. A nagyméretű teraszok és a lépcsőző tömegforma viszont lehetővé teszik, hogy bár közvetlenül nem süt be a nap a lakásba, a külső teret, a teraszt megvilágítja és így belülre is nagy mennyiségű szórt fény jut. Mintha „felkapcsolnák kint a lámpát" – mondja Kévés.[6]

A négy épület mindegyike hatméteres fesztávra szerkesztett, harántfalas rendszerű, felépítésüket tekintve szintenként két, nagyjából szimmetrikusan, hosszában elrendezett lakást tartalmaznak, melyek a padlótól a mennyezetig, a lakáselválasztó faltól a homlokzati falig üveg felülettel megnyitottak és a teraszhoz csatlakoznak. A külső térbe lépve az intimitását két oldalról szintmagas, a homlokzathoz hasonlóan téglával burkolt pengefal biztosítja, ami azt jelenti, hogy a házanként hat erkélyhez összesen 9 pengefal tartozik. Ez a teljes együttest figyelembe véve 36 ilyen elemet jelent. Ahogyan a tömeg, úgy a pengefalak is lekövetik a terepviszonyokat, és ahogyan a lakások és teraszok, úgy a pengefalak is ugyanabba az irányba, Budapest látképe felé fordulnak. Ez a rendszer adja a telepítés szikár racionalitását, illetve a szőnyegek mintázatának szabályos ismétlődéséhez hasonló rítmust. Az ismétlődő elemeket tartalmazó, lineárisan sorolt beépítést szőnyegszerű telepítésnek nevezem, mely egyfelől követi az említett előképek telepítési logikáját, mégis illeszkedik a budai kis telekméretekhez és az itt jellemző, szabadon álló beépítési módhoz.

További térszervezési, tömegalakítási lelemény: a félszintezés

Az épületek kitüntetett irány felé tájolása, és a lakások intenzív külső téri kapcsolata mellett lépcsőzetes kialakításuk lehetővé teszi, hogy az épület a terephez simuló tömegével viszonylag nagy beépített alapterületet adjon anélkül, hogy méretével kitűnne a környezetéből. Az egyik leglátványosabb példa ebből a szempontból Kévés György Törökvész út 90. szám alatt álló társasháza (1974).[7] Az utcáról egy mindössze hét méter magas tömeg látszik, ami nagyjából két szintet feltételez. Valójában az épület legalsó szintjének padlója mínusz hét méteren van: ez azt jelenti, hogy összesen 15 méter az épület magassága, ami nagyjából öt teljes szintet rejt, szinteltolásokkal, sok-sok félemelettel.

Maguk a lakások is többszintesek: a megérkezési szinten konyha, étkező, mosókonyha kapott helyet, fél szinttel feljebb egy tágas nappali, és még egy fél szinttel feljebb, a megérkezési zóna tetején a hálók találhatók. A nappaliból hatalmas teraszokra lehet kimenni a kert felé, egy-egy lépcsőn keresztül. A lakások érkezés felőli, utcai oldalán külső lépcsőkön keresztül lehet megközelíteni az autótárolókat. Mintha ezek a lakások használatban, téri felépítésükben közelebb lennének egy családi házhoz, mint a hagyományos társasházi egységek. A teraszok szinte saját kertként működnek, a lakások „földszinti", közös terekből és szeparált, emeleti, privát terekből állnak, míg a „legalsó szinten" a garázs található.

A lakásegységek telepítésének további variánsai

Nemcsak a teraszházak, hanem a korszak többi „maszek", többlakásos háza is általában előregyártott beton födémgerendával készült. A hat méter körüli fesztáv ennek a technikának az alkalmazása esetében a válaszfalak súlyát is képes felvenni.[8] A legtöbb vizsgált épület szerkesztését megfigyelve kijelenthető, hogy ezzel a kötött méretrenddel, és letámasztás nélküli fesztávval dolgoztak a tervezők. Nagyjából hat méter széles, belső letámasztás nélküli egységeket soroltak, forgattak a terepviszonyokhoz igazítva.

Kővári György Galgóczy utcai épületénél (1979) az egyszerű, fogatolt házakra jellemző egységet egy négykarú lépcső körül körbeforgatva rendezték el. Itt nincs egyértelmű orientáció, nem fordul az épület erkélyekkel a völgy vagy bármi más megkülönböztetett irány felé. Ez az elrendezés körbe-körbe azonos módon kommunikál, ugyanannyira és ugyanolyan módon megnyitott minden égtáj felé. Egy szinten egy irányba összesen egy terasz néz, így ebben az elrendezésben is kialakul a külső terek viszonylagos intimitása. Az épület a lépcsőház pusztán néhány fokot tartalmazó karjainak szintkülönbségeiből adódóan tud a terepviszonyokhoz alkalmazkodni.

A Mangel Gyula tervezte Gaál József utcai hétlakásos épületnél a terepviszonyokhoz való alkalmazkodást a sorházakhoz hasonlóan egymás mellé szervezett egységekkel oldották meg. Az elemek kettesével jelennek meg egy szinten, majd a következő kettő egység szinteltolással, a lejtő meredekségét követve, a lejtéshez képest merőlegesen megnyitva következik. Egy-egy lakás letámasztás nélküli viszonylag kicsi, 4,30 méter körüli fesztávokkal szerkesztett, egyik oldalán a tereplépcsőről, hídszerű, nyitott oldalfolyosókról megközelíthető bejáratok vannak, a másik oldalon pedig a teraszházakhoz hasonlóan a teljes homlokzat üvegfelülettel nyílik meg. Míg azonban a korábban említett épületek külső tereikkel a kilátás felé fordulnak, addig ez a ház 90 fokkal elfordul attól, ami lehetővé teszi, hogy a lakásokból a teraszosan kialakított kertrészekre közvetlenül kiléphetünk. Ez által valósul meg a teraszházaknál mindig fontos szerves kapcsolat a környezettel.

Virágh Lajos a Nagybányai úti négy épületből álló együttesnél teraszházak telepszerű beépítését valósítja meg. A telek 12-14%-os lejtésű, így alkalmas teraszos kialakítású épületek építésére, amit a lakáson belüli szinteltolás egészít ki. A tömegalakítás előnye, hogy a tereprendezéshez szükséges földmunka mértékét minimalizálni tudták. Az épületek sakktáblaszerű elrendezése, a teraszos kialakítás mellett segíti, hogy az egységek a lehető legkevésbé zavarják egymás kilátását.

Az alaprajzi szerkesztés adaptivitása

Lázár Antal (1941-) 1974-ben elkészült Rőzse utcai társasháza az alkotó elmondása szerint a lehető legolcsóbb szerkezetek és anyagok felhasználásával épült. “A terület szép, a kilátás szép, a költségek viszonylag alacsonyak voltak. A falak minimális vastagságúak, a hőszigetelés így természetesen nem felel meg a mai szabványnak. Minden a leges-legeslegegyszerűbb volt. Egyetlen előnye, hogy volt.“[9] – mondja a tervező.  A jelentősége nem az anyaghasználatban vagy a kivitelezés minőségében, hanem téri rendszerében, flexibilis használhatóságában, vagyis adaptív képességében van.

A terek flexibilitására vonatkozó tervezői elképzelések a Domus áruháztól kezdve a kisebb társasházakon át a Műegyetem „Q" épületéig végigkísérik Lázár Antal alkotásait. A strukturalizmus egyik képviselőjeként Lázár gondolkodásában a „gyorsan változó gazdasági környezet" az épületek folyamatos funkcionális alkalmazkodóképességét követelte meg. Ez főleg abból következett, hogy gyakran, a tervezés időszakában végig képlékenyek voltak a megrendelői igények és bizonytalan a gazdasági környezet.[10] A Reimholz Péterrel közösen, az IPARTERV-ben tervezett, 1970-ben épült Domus áruház téri felépítését két alapvetően különböző, egymástól elkülönülő tércsoport adja. Az egyik típus a funkcionális, kis helyiségekből, lépcsőházakból, felvonókból álló blokk, a szerviz vagy kiszolgáló helyiségek csoportja. A másik a fő funkció, a nagy fesztávolságú, flexibilisen használható eladótér.[11] E kettősséget Reimholz a flexibilis és plasztikus szavakkal írja le.

A Rőzse utcában a négy szabadonálló tömbben rendre tizenegy lakást tartalmazó épületegyüttes egészen más léptéket jelent, és itt egészen más a kiszolgáló és fő funkció is. Mégis, a szándék azonos volt, mint a Domus esetében: az épület „a jövőben nem látható igényeket is elégítse ki", azaz flexibilis legyen. Az épületek fogatolt elrendezésűek, a középen elhelyezett lépcsőházakból szintenként három lakás nyílik. A változó méretű egységek alaprajzi szerkesztése itt is egy funkcionális mag és egy flexibilisen használható, szabadon alakítható térből áll.[12]

A Napvirág utcai társasházakat (1976) Lázár Antal hasonló elvek mentén tervezte. Ezek az épületek nagyobb lakásokkal, igényes anyagokkal, tégla homlokzatburkolattal készültek. Az építés szervezője és egy lakás leendő tulajdonosa az egyik nagy kivitelező vállalat bonyolítója volt. Az ő kapcsolatai révén a körülményekhez képest professzionális kivitelezés valósult meg,[13] ami miatt anyaghasználatban (pl. tégla homlokzat), szerkezeti minőségben jobb épület készült el, mint a Rőzse utcai ház esetében. A térszervezés, alaprajzi szerkesztés tekintetében viszont azonos elvek érvényesülnek. Lázár úgy fogalmaz ma, hogy „szemben a panelesekkel akkor jó egy lakás, hogyha belül nagy flexibilitásra adunk lehetőséget."

A felxibilitást az alaprajzi szerkesztés segítségével, a különböző léptékekben és eltérő funkciónál egyaránt hasonlóan valósítja meg. A módszert három alaprajzi skiccel illusztrálta beszélgetésünkkor. “Itt vannak a vizes helyiségek, wc, mosdó, fürdőszoba, konyha. Ha ide sűrűsítem ezeket a helyiségeket és a vezetékek, strangok be vannak építve, akkor már félig tud működni a ház és ezen a részen [a fő funkció nagy, egybenyitható terére mutat] mindenki úgy alakítja a válaszfalakat, ahogyan akarja."[14] Ezt az elvet látjuk az első rajzon: a Rőzse utcai ház egyik alaprajzán, majd a Napvirág utcai épület és a Domus áruház összehasonlítása jelenik meg a következő ábrán, végül pedig egy lakás működési sémáját látjuk a harmadik skiccen.

Roth János (1940-) Rőzsei utcai társasházának tervezésekor (1978-79-ben) is szempont volt a szerkezeti elemek rugalmas alakíthatósága. Roth tervei szerint egy hatlakásos, rendre 82 négyzetméteres egységeket tartalmazó, fogatolt elrendezésű épület készült el (1980). Minden tulajdonos egyforma méretű lakást kért, így ebben nem kellett különbséget tenni, viszont az adott alapterületen belül más-más elvárások voltak.[15] Megjelentek egyedi igények és így megszületett az egyedi tervezés, ami magával hozta az épület flexibilitását. Meg kellett oldani tartószerkezetileg, hogy belső letámasztás nélkül készüljenek a lakások, és ez által vált lehetővé az egységeken belül a különböző darabszámú vagy méretű szoba létrehozása.[16]

Varga Levente (1939-2019) Lévay utcai négylakásos épületében (1971) a lakásokban a közepére húzott, így körbejárható funkcionális blokk köré egy sokféleképpen használható, „egybenyitott tér" került.[17] Ezt a szabad zónát a terveken megjelenő kiosztás szerint nyitható-zárható, nagy méretű ajtók tagolják, ami a mindennapokban rugalmas használatot biztosít, majd hosszabb távon ez az alaprajzi szerkesztés teszi lehetővé, hogy az épület adaptálódni tudjon az előre nem látható, jövőben kialakuló használati igényekhez. A szerkesztés segítségével elképzelhetővé válik, hogy a fix kiszolgáló zónát, a fürdőt és a konyhát megtartva a különböző, idővel változó használati igényekhez különböző válaszfalkiosztás tartozzon. A házat a sorozat első részében részletesen is bemutattam.

Hasonló logika mentén, de más szerkesztéssel működik Ungár Péter (1945-1988) Szépvölgyi úti hatlakásos háza (1974). A tervezői szándék Ungár esetében is a használhatóság sokfélesége lehetett, erről tanúskodnak az eredeti tervhez tartozó alaprajzi verziók.[18] Itt azonban a szerkesztés origójaként nem egy középre húzott fix egység jelenik meg, hanem az egyik oldalfalat vastagítja fel egy funkcionális blokká. A téglalap alaprajzú egység hosszanti homlokzata mentén, a rögzített elemként működő kiszolgáló blokk közepén érkezünk a lakásba. A bejárattól jobbra a főfal mellé rendezett konyha, balra pedig, a fürdőszoba kap helyet. Ezeken a zónákon kívül egy nagy, egybenyitható, többféleképpen tagolható tér alkotja a lakásokat, melyekhez egyik rövid oldalukon erkély kapcsolódik. A nyílászárók kiosztása homogén, ezzel is segítve a válaszfalak flexibilis alakíthatóságát.

A hetvenes évek fent bemutatott társasházainak esetében tehát az anyagi lehetőségek szűkösségének és a tervezők szabadságának kettőssége a telepítésben és az alaprajzi szerkesztésben is megjelenik. A teraszos, sorolt, körbeforgatott lakásegységekből összeálló házak mind egyszerű, racionális szerkesztések és logikák mentén épülnek, emellett pedig alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, a környezethez, a szabadon álló telepítés követelményeihez és nagyszerűen szolgálják ki a kertes-társasházas használati igényeket.

Nem divatok vagy egyéni ízlés befolyásolja a tervezői döntéseket. A kilátás felé fordulás, a külső térrel való intenzív kapcsolat biztosítása, a lakáson belüli jó térarányok, a flexibilis alaprajzok hosszú távon is érvényes építészeti gondolatok, melyek jól használható lakásokat, lakókörnyezetet eredményeznek. Nem a díszítettségben, a nagy méretű terekben, drága anyagokban, reprezentációban, hanem ezekben a leleményes tömegformálási, téri-térkapcsolati minőségekben mutatkozik meg a hetvenes évek „maszek" társasházaink építészeti értéke.

Gyárfás Noémi

[1] HECKMANN Oliver–SCHNEIDER Friderike –ZAPEL Eric: Floor plan manual Housing. Basel: Birkhauser, 2018.
[2] HECKMANN–SCHNEIDER –ZAPEL, i.m., 257.
[3] IVÁNYI László: Társasház, Budapest XII, Tulipán utca. Magyar Építőművészet, XIV. évf., 1965/6, 9-14.
[4] KÉVÉS György: Társasházak, Budapest XI, Meredek utca. Magyar Építőművészet, XX. évf., 1971/1, 21-23
[5] Az idézett cikk következetesen három darab épületről beszél, a helyszínen ma négy darab nagyságrendileg azonos kialakítású és megjelenésű épület áll egymás mellett, a Meredek utca 50., 52., 54. és 56. szám alatt.
[6] Kévés Györggyel folytatott, 2022. 04. 25-én készült beszélgetés alapján.
[7] Levéltári tervek alapján.
[8] Roth Jánossal folytatott 2022. 02. 24-én készült beszélgetés mentén.
[9] Lázár Antallal folytatott, 2022. 02. 23-án készült beszélgetés alapján.
[10] MÉZÁROS Ábel: Strukturalizmus térben és időben. Építészfórum, 2018. https://epiteszforum.hu/strukturalizmus-terben-es-idoben (utolsó elérés: 2022. 05. 18.)
[11] LÁZÁR Antal - REIMHOLZ Péter: Domus Áruház. Magyar Építőművészet, XXIII. évf., 1974/6, 56-59.
[12] Lázár Antallal folytatott, 2022. 02. 23-án készült beszélgetés alapján.
[13] Lázár Antallal folytatott, 2022. 02. 23-án készült beszélgetés alapján.
[14] Lázár Antallal folytatott beszélgetés alapján
[15] MONORY Rebeka: Roth János 80 éves. Építészfórum. 2020. https://epiteszforum.hu/roth-janos-80-eves
[16] Roth Jánossal folytatott beszélgetés alapján.
[17] SZABADOS László: Négylakásos ház, Budapest II. Lévay utca, tervező: Varga Levente. Magyar Építőművészet, XX. évf., 1971/2, 28-33.
[18] UNGÁR Péter: Hatlakásos társasház, Budapest III., Szépvölgyi út 97. Magyar Építőművészet, XXIV. évf., 1985/3, 18-19.

Szerk.: Winkler Márk