Közösségi műhely Martonvásáron – Szalay Kata Csenge diplomamunkája

Szalay Kata Csenge diplomamunkájában Martonvásár központjában egy saroktelekre tervezett közösségi műhelyet. Tervének célja a kisváros kulturális palettájának bővítése úgy a helyi és környékbeli kézművesek, mint a közösség számára.

Martonvásár Budapesttől 30 km-re nyugatra helyezkedik el, 6000 fő körüli lakosságszámú kisváros. A környező agglomerációs települések közül kiemelik kulturális, történelmi emlékei, melyek közé tartozik a Brunszvik kastély és annak parkja, ahol Beethoven is sokat időzött, illetve a Brunszvik Teréz által alapított óvoda. A kisváros az elmúlt tíz évben nagy fejlődésen ment keresztül, központjában egymás után fejeződtek be különböző kulturális fejlesztések. Ma a kastélypark melletti területen egy újonnan kialakított parkosított köztérrel összekötve múzeumok mutatják be a település színes múltját kultúrházzal, éttermekkel, kávézókkal kiegészülve. Az általam választott, jelenleg üres saroktelek a kulturális központ szélén helyezkedik el.

Martonvásáron a művészet, kézművesség régóta jelen van. A főtéren rendszeresen tartanak kézműves vásárokat, ahol helyi és környékbeli alkotók adják el portékáikat. Működik itt művészeti iskola, amelyben zenei és néptánc oktatás folyik, illetve a kultúrházban rendszeresen koncerteket, zenés, táncos eseményeket rendeznek. A kézműves alkotásra jelenleg kevés lehetősége van a helyieknek, hiszen az általános iskolán kívül nincs igazán alkalmas helyszín különböző kézműves- és műhelyfoglalkozások rendezésére. Erre a hiányra próbáltam tervemmel megoldást keresni egy flexibilisen használható, fix műhelyekkel is felszerelt közösségi műhelyház képében, melyhez hasonló már több helyen működik az országban.

A tervezési helyszín a település kulturális tengelyén, központhoz közeli pozícióban fekszik, két oldalról közúttal határolt saroktelek a falusias és kisvárosias beépítés határán. Az épület kialakításánál a sarokhelyzetet szerettem volna megfogni, így alakult ki a sarokra kitolt, szabadon álló kompakt tömeg, amely ferde síkú tetővel és felülvilágítóval lezárva egyedi, mégis illeszkedik a környező beépítéshez. Az épület elrendezését környezettel való kapcsolatok alapján sávokra osztottam. A gyalogos tengely meghosszabbításával kialakuló sétálóutca irányából nyílik a bejárat egy fedett-nyitott előtérrel, a földszinten nagy üvegfelületekkel megnyitott homlokzat betekintést enged a belső világba. A feltárulkozó homlokzat mögött található mindkét szinten a flexibilis alkotó- és kiállítótér, melyek között a felülvilágító mentén található födémáttöréssel vizuális kapcsolat alakul ki. Az áttörés körül az emeleten kialakult körüljáró mellett kap helyet egy teakonyha pihenőtérrel. A hátul kialakított tömör sávban a fix műhelyek, raktárak, vizesblokkok kapnak helyet, kapcsolattal az autós forgalmú utcáról nyíló parkolóval. Az asztalosműhely az udvarkapcsolat miatt a földszinten helyezkedik el, a kerámiaműhely az emeleten kap helyet. Az épület melletti sávban kialakuló kert műhelyudvarként egy új közteret hoz létre a kisvárosi szövetben. A sarokhelyzet beépítésével így lehetőség adódik a központ kulturális tengelyét nyújtani, bekapcsolva a jelenlegi zsákutcát a sétálóutcás, parkos övezetbe.  A sétálóutca túloldalán található kultúrház sima falát akár vetítésekkel, különböző installációkkal lehet belekomponálni az új köztér életébe.

Az épület belső anyaghasználatában a műhelytevékenységre utaló nyers felületek jelennek meg, látszóbeton, illetve látszó falazott válaszfalak. A belső bútorok, kiegészítők fából készülnek, a körüljáró mentén perforált fa korlát akár különböző installációk rögzítésére is alkalmas. A homlokzat kialakítását is a környezetbe való illeszkedés inspirálta. A helyi középületeken visszatérő elem a téglaburkolat, így a műhelyház is téglaburkolatot kapott, ez FLEXBRICK rendszerű, acélhuzalokra felfűzött téglákból áll, befordulva a tető burkolatát is ez képezi. Az emeleti nagy ablakfelületek előtt is megjelenik perforált téglaosztással, ezzel egyszerre megoldja az árnyékolást és különleges árnyékhatást alakít ki az emeleti térben. A tömör épületrész szigorú tömegét intuitívan elhelyezett ablakok törik meg. A téglaburkolat összefonja az épületet egy egésszé, kihangsúlyozva kompakt, szoborszerű voltát, utalva a bent zajló műhelytevékenységre.

A műhelyház tehát kettős elrendezésű, flexibilis és fixen berendezett terekkel, amelyhez a szerkezeti rendszere is illeszkedik, a falas-vázas monolit vasbeton szerkezet erősíti annak szoborszerű voltát. Az épület funkciója is kettős. A fix műhelyek helyi és környékbeli alkotóknak olyan felszerelést, igényes munkakörnyezetet nyújtanak, amik lehetőséget adnak az együtt dolgozásra, a vállalkozásuk fejlesztésére. A flexibilis terekben az érdeklődők számára különböző workshopok, művészeti kurzusok, bemutatók, kiállítások szervezhetők, melyek amellett, hogy a település kulturális palettáját bővítik, helyi közösségek építését segítik elő.

Szalay Kata Csenge