építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

METU x Építész Mustra

A METU hallgatói hamar felismerték, hogy a tarcali lakosok futballszeretete nagyobb igényű infrastruktúrát kíván, mint egy beton és föld keverékéből kialakított, fedetlen nézőtér. A tervezett lelátó azonban nem csak a szurkolókat szolgálja árnyékoló- és pihenőhelyként. Lízer Dorottya és Graf András csapattagokkal beszélgettünk. 

ÉF: Milyen egyetemi előkészületek előzték meg a Hello Wood tábort?

Lízer Dorottya (LD): Félév elején lehetett felvenni egy szabadon választható tantárgyat Hello Wood néven. Hetente egy óra lett volna, de nagyon sokszor elmaradt emiatt év vége felé állt össze a kép, hogy pontosan mit és hova fogunk tervezni. Az utolsó tervet a tábor előtti vasárnapon láttuk először. A korábbi elképzelés túlságosan költséges lett volna. Viszont közösen alkottuk meg ezt a végső tervet is, sajnos a statikai részébe nem mindenki tudott beleszólni, mert sokan első évesek.

Graf András (GA): Én egyedüli másodévesként vagyok a csapatban, illetve egy mesterhallgató van még; a többiek mind gólyák. Nem is vettem fel az órát, csak akkor segítettem a tervezésben, amikor ráértem. Viszont nagyon szerettem volna jönni, mert tavaly sajnos nem sikerült. Nem működött szoros kereteken belül a féléves munka, inkább párbeszédek voltak a különböző tarcali helyszínekről.

ÉF: A terv kialakulatlansága milyen élmény volt nektek?

GA: Én azért nem voltam stresszes, mert nem ismerem pontosan egy építményterv kialakításának menetét. Folyamatosan konzultáltunk a Hello Wood csapatával az ötletek miatt, és amikor lejöttünk a táborba, már tudtuk, hogy mit akarunk. Azt is tudtuk, hogy sikerül majd leküzdeni azokat a nehézségeket, melyek felmerülhetnek.


fotó: Lakos Máté

fotó: Lakos Máté

 

ÉF: Hogyan esett a focipályára a választás?

GA: Néztük a focicsapat honlapját, és nagyon szimpatikus volt az a lelkesedés, melyet egy gyakorlatilag amatőr csapat tudott nyújtani a sportág iránt. A falu csapatát minden második vasárnap 150-200 törzsszurkoló bíztatja. Ennek ellenére ingerszegény környezete van a pályának - ezt felismertük még azelőtt, hogy bejártuk volna a helyszínt. Arra gondoltunk, hogy egy lelátó fel tudja élénkíteni a teret akkor is, ha nem is az egész pálya hosszán terül el. A szurkolás közösségépítő dolog, ezért egyúttal a Hello Wood eszményét is meg tudja testesíteni a szerkezet. A tarcaliak nagyon örültek a tervnek, kérték, hogy mindenképpen nyújtson árnyékot, illetve azt is, hogy legyen rajta eredményjelző. Ez utóbbi sajnos kimaradt.

ÉF: Akkor születtek elvárások is a tervvel kapcsolatban?

GA: Igen, találkoztunk a polgármesterrel és a focicsapat vezetőjével is, mindketten nagyon örültek a helyszínválasztásnak és a lelátónak. Hasznosnak találták. Az ezt követő elvárások nagyrészét beépítettük.

ÉF: Hogy néz ki végső formájában a lelátó?

GA: Két részből tevődik össze: az egyik egy nagyobb méretű, háztetőhöz hasonló árnyékoló, a másik pedig egy kisebb, mely inkább egy sátorhoz hasonlít. A nézőtér lefedése nem fut végig az egész pályán, kiemelkedik onnan. Érdekes még, hogy a hegyeknek a látképét is beleképzelhetjük, így visszatükrözi a tágabb környezetét. A két-két soros kőrakás megmaradt, ezek ülőhelyként szolgálnak, de építünk egy olyan szerkezetet, mely egyszerre ad árnyékot, illetve, a két külső végén kialakított kuckósabb rész a kisebb gyermekeknek lehet ideális búvóhely. Nem gondolom, hogy csak focimeccsek alkalmával fognak kijönni ide az emberek. 

Kiss-Pál Anna

 

Az elkészült szerkezetet a Tarcal FC és a Hello Wood válogatottjának 2x20 perces meccsével avatták fel.



fotó: Lakos Máté

fotó: Lakos Máté

 

Budapesti Metropolitan Egyetem

csapatvezető: Molnár Beáta, Pintér Márton

csapat: Borik Anna, Csepi Daniel, Graf András, Hornyák Szabolcs, Lízer Dorottya, Nagy Fanni, Novák Niki, Pintér András, Szeredi Sára, Szurduk Dóra

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »