MOME x Építész Mustra

A MOME csapata a bodrogkisfaludi tóra tervezett egy olyan közösségi helyet, mely nyári esték eltöltésére alkalmas a víz közelségében. A tó ellipszis alakja inspirálta a pavilon formáját, mely a helyszínen gyűjtött uszadékfából, illetve az ezt lefedő gyalult deszkákból épül fel. Hegyi Fanni, Krusinszky Kitti, Szabolcs Kíra Eszter és Szűcs Imre csapattagokkal beszélgettünk. 

ÉF: Hogyan állt össze a csapatotok?

Krusinszky Kitti (KK): Osztálytársak vagyunk, és mi jelentkeztünk először az egyetemen meghirdetett Hello Wood nevet viselő kurzusra. Volt már olyan, hogy együtt kellett dolgoznunk az osztályon belül, úgyhogy mi ismertük már egymást.

Hegyi Fanni (HF): Vannak velünk mesteresek is, akikkel nem dolgoztunk korábban, szóval nem teljesen összeszokott a csapat még.

ÉF: Hogyan megy eddig a közös munka?

HF: Abszolút jól, eddig gyűjtöttünk közösen uszadékfát, ami majd a pavilon szerkezeti alapját adja. Illetve elkezdtük a festést is.

KK: Szerintem úgy tekintünk egymásra, mint egy nagy csoport, nincsen elkülönülés. Teljesen egyenrangú félként vagyunk kezelve.

ÉF: Hogyan alakult ki a terv?

HF: Eldőlt már az elején, hogy a kistó környékére készítünk valamit, ahol volt egy apró, nem túl jól kiépített tűzrakóhely. Ezt szerettük volna egy közösségi helyként újratervezni, illetve az egészbe bevonni a vizet. A terv a tó partjára készült először, de most egyre inkább csúszik bele a tóba. Végleges formája szerint egy uszadékfa-lábakon álló placc lesz a víz közepére építve. Különleges része, hogy a benne kialakított fémszerkezet miatt teljesen szürreális módon lehet majd ott tüzet rakni.

KK: A polgármesternek nem volt külön kérése arra, hogy mit építsünk a helyszínre, de mi nem szerettünk volna egy olyan installációt tervezni, amit semmilyen módon nem tudnak használni a lakosok.

ÉF: A koncepciótokban nagyon összefügg az anyagválasztás és a helyszín. Valamelyik elsőbbséget élvezett az egész installáció kitalálása során?

KK: Először az uszadékfa ötletét találtuk ki, ezáltal egy teljesen új anyagot akartunk bevonni. A helyszín pedig mindannyiunkat megragadott, az volt az egyetlen olyan pont, amiben mindenki egyetértett. Leginkább azt lehet mondani, hogy összehoztuk a kettőt.

ÉF: Nagyon kevésszer ismerjük fel, hogy mennyire egybecsenghet egy láblógatós-tónézős élmény egy tűz melletti zenélős estével. Hogyan teremti meg a terv ezt az összhangot?

Szabolcs Kíra Eszter (SzKE): Valami hasznosat szerettünk volna a tóra építeni, és ez lett a funkciója. Volt olyan terv is, amiben a tó körül lett volna egy stég.

KK: Arra is gondoltunk, hogy este tűzrakóhelyként, napközben fürdőplaccként működhetne a pavilon. Bár nem biztos, hogy mindenki szívesen fürdik abban a tóban. Talán majd egy tisztább időszakában.

ÉF: Hogy lehet kijutni majd a közösségi helyhez?

KK: Elég élénk helyen van a tó, egy forgalmas út mellett. Ugyanakkor teljesen természeti hely, ami közben a falusiak életteréhez tartozik.

ÉF: Szerintetek kik fogják a legtöbbet használni a pavilont?

HF: Szerintem a helyiek - nem feltétlenül az arra járó turistáknak terveztük.

KK: A fiataloknak biztosan nagyon jó lenne. Én Százhalombattai vagyok, és nagyon örülnék annak, ha hasonló szerkezet épülne a mi tavunkra is. Mindig lejárnék oda. De szerintem a középkorúak is fogják használni.

HF: Láttunk egy BMX-parkot a helyszínbejárásnál, szóval – úgy gondoltuk - mindenképpen vannak ott fiatalok, akik kijárnak a környékre szórakozni.

Szűcs Imre (SzI): De nincs sok lehetőségük, nem tudnak hova menni - egyetlen kocsma van a faluban. Ha nem is kimondottan szórakozóhely, de legalábbis valami, ahol össze tudnak ülni. 

Kiss-Pál Anna

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

csapatvezető: Bene Tamás, Vass-Eysen Áron

csapat: Bene Márton, Dobos Bence, Háló Veronika Róza, Hegyi Fanni, Heim Lehel, Krusinszky Kitti, Murczin Evelin, Szabolcs Kíra Eszter, Székely Dávid, Szűcs Imre