Emberek/Interjú

Mi lesz vele? Sosem tudjuk meg. Interjú Mónus Noémivel a Déli pályaudvarról

1/13

Az egykori bisztró helye a homlokzaton 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)

?>
Az egykori  bisztró helye a homlokzaton 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
A bisztró helye a pályaudvaron, Magyar Építőipar 1977 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Grill- és melegpult a kép jobb szélén egy csomagmegörző pult, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Csomagmegörző pultok maradványai 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Grill- és melegpult, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Hidegpult, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Süteménypult, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Süteménypult háttérben a MÁV üzemépület, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Az egykori süteménypult maradványai háttérben a MÁV üzemépület 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Az egykori süteménypult maradványai 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Kijárat a pénztár felé, az eredeti falburkolat gipszkarton takarásban 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Falburkolat a kijáratnál 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
?>
Falburkolat részlete a kijáratnál 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
1/13

Az egykori bisztró helye a homlokzaton 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)

Mi lesz vele? Sosem tudjuk meg.  Interjú Mónus Noémivel a Déli pályaudvarról
Emberek/Interjú

Mi lesz vele? Sosem tudjuk meg. Interjú Mónus Noémivel a Déli pályaudvarról

2021.03.12. 08:01

Cikkinfó

Szerzők:
Dabóczy Orsolya

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Kővári György

Cég, szervezet:
KÉK - Kortárs Építészeti Központ

Vélemények:
1

Állandó változásban van, nyomon követhetetlen rétegek rakódnak rá, megosztó vélemények formálódnak róla. Sokan nem szeretik, míg vannak, akik rajonganak érte. Ha valami mára állandósult a Déli pályaudvar körül, az a feszültség. Az épületegyüttest 2020 nyarán a Kortárs Építészeti Központ Városi Séták x Othernity programsorozatának keretében Mónus Noémi vezetésével jártuk körbe, aki 2011-es építőművész diplomaterveit a pályaudvar átalakításáról és rehabilitációjáról készítette. Ezután szűk körben az egykori Utasellátóba is bejuthattunk, ennek apropóján beszélgettem a Déli problémáinak felderítésében diplomamunkáján keresztül elköteleződött ex-építésszel.

Dabóczy Orsolya: Mi az első gondolat, amely eszedbe jut, ha azt mondom „Déli pályaudvar"?

Mónus Noémi: Mi lesz vele? Sosem tudjuk meg.

DO: El tudod képzelni, milyen lehetett 1977-ben, amikor elkészült a teljes komplexum?

MN: Iszonyú menő, de előtte még inkább. ’62 és ’72 között Kővári György első „svájci kockája" egy emberi léptékű, teljesen átlátható struktúra volt. A ’77-re felépült rendszer nagyon-nagyon modern és tetszetős lehetett, de káosz-szerű. Sosem volt tiszta rendszer, szerintem ezt mindenki érezte, már akkor is.  Az embereket mindenhogy ez a sok lépcsősor fogadta, vagy le, vagy föl.

DO: A korszak valahogy mégis indokolta ezt a formát.

MN: Csomay Zsófia, a konzulensem mondta, hogy bele kell képzelnem magam egy olyan korszakba, amelyben az emberek azt gondolták, hogy a felettük lévő rendszer soha nem fog megváltozni. Szó nem volt növekedésről, változásról. A helyek és funkciók kőbe voltak vésve, oda lettek tervezve, igazából az örökkévalóságra. Az Utasellátón is látszott, hogy csakis vendéglátóipari funkciót láthat el, a berendezés kizárólag kiszolgálópult lehet.

Az aluljáróról úgy gondolkoztak, mint földalatti gyalogos promenád. Kővári tervezte a Nyugati és a Keleti aluljáróit is, ugyanettől az ötlettől vezérelve. A teraszos eltoltság építészetileg elfogadott volt, de funkcionálisan nem működött.

DO: Nem működött?

MN: Gondolj bele, most működik? Mondd azt, hogy szeretsz felmenni húsz kilós csomagokkal a lépcsőkön. A hetvenes években nem volt ismeretlen fogalom sem a lift, sem a mozgólépcső.

A körkörös kialakítás valahol kényszer volt, hiszen egy olyan fejpályaudvart kellett kialakítani, amelynek a háborút megelőző struktúrához nem sok köze volt. Az aluljárószint kör alakú terének helyén mozdonyfordító volt, a vágányok a mostani pénztár vonalában végződtek. A metróból is fel kellett hozni az embereket, kellett jegypénztár, kellettek forgalmi terek: a vágányok így is hátrébb kerültek, de a város miatt nem lehetett terjeszkedni.  A fele ennek a háznak egy jó nagy adag kompromisszum.

Grill- és melegpult a kép jobb szélén egy csomagmegörző pult, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
3/13
Grill- és melegpult a kép jobb szélén egy csomagmegörző pult, fortepan Bauer Sandor 1976 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)

DO: A diplomamunkádhoz készített tervek teljesen megváltoztatják a jelenlegi épületet, úgy gondolom nem akartál kompromisszumos megoldást. Inkább a funkciót választod, mint a formát?

MN: Pályaudvar mivoltában persze. De nekem a hely tetszett, úgy indultam neki a projektnek, hogy itt nem lesz pályaudvar. Ha úgy képzeled, hogy a vágányokig nincs ez a bonyolult lépcsőzetes épületrendszer, egyetlen lankás lejtőt kapsz. Élhető marad, városi használatra is alkalmas.

Amikor elkezdtem foglalkozni vele, akkora balkáni gettó volt a Déli, azt gondoltam le kell dózerolni ez egészet. Most egész jó, tiszta ahhoz képest. Miközben írtam a szakdolgozatom a pályaudvarok hasznosításáról, rájöttem, hogy 150 év alatt alakult ki ez a brutális, kötött pályás infrastruktúra. Így mégsem kéne kidobni a szemétbe. Amennyi területet viszont fel lehet szabadítani, azt szabadítsuk fel, és adjuk vissza a városnak. Ez egy városi intermodális csomópont, itt nagyon sok ember él, akiknek térigénye van. A tervezési kérdésem tehát az volt, hogy mi lenne, ha lenne egy olyan pályaudvar, amit az emberek nem elkerülni akarnak, nem csak az használná, akinek okvetlenül kell.

DO: Tehát munka közben derült ki számodra, hogy a helynek vannak olyan erősségei, amelyeket okvetlenül meg kell tartani.

MN: Nekem nagyon tetszik, hogy minden korszakból maradt valami, a Kővári-féle épület pedig elképesztően dögös. Főleg a körpénztár az őrületes panorámával: az a csík a kedvencem. A füstüveg úgy funkcionál, hogy belülről sosincs tűző nap, meleg, kívülről pedig nem lehet belátni. A terveimben ezt a teret csak részben sikerült megmenteni, de a teraszosság megszűnését akartam, így mennie kellett a födémnek. Inkább a használhatóság volt számomra szempont, mint az elegancia. Tegyük fel, hogy megmarad minden, csak a pályaudvar funkció nem. Ha marad az épületállomány, annak a hasznosításáról már egészen más diskurzust lehet folytatni. 

Csomagmegörző pultok maradványai 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
4/13
Csomagmegörző pultok maradványai 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)

DO: Az ingázók szempontjából a belvárosi pályaudvar létfontosságú. Ennek kialakításában sokat bontottál, szerinted hogyan lehet ezt etikusan csinálni? Milyen attitűddel kell szerinted hozzányúlni egy ilyen történetileg fontos, de megosztó épülethez?

MN: Eleinte a teljes bontásról gondolkodtam, majd azt hittem elég lesz az utastérrel foglalkoznom. Szépen lassan növekedett a projekt, amiben nagyon komplex problémahalmazzal találtam szemben magam. Az egyik megoldás rántotta magával a következő problémát. Pont ezért, még mindig ezt a tervezési terepet választanám, tíz év távlatából is. Habár ez ebben a formában nagyon stresszes, részben ezért is hagytam el a pályát.

Nincs védettsége a pályaudvarnak, szerintem nem sorolná sok építész a szocialista korszak top tízes listájába. Építészettörténetileg vannak ennél jelentősebb házak, szerintem ezért is kerülhetett be az Othernity programjába.

Úgy gondolom alternatívákban kell gondolkozni. Ha nem felel meg a kornak, akkor muszáj beáldozni valamilyen szinte. Leginkább arról van szó, hogy mi az a maradék, amit be tudsz építeni. Az eredeti állapotba való visszaépítés nagyon elszomorító tud lenni, olyan, mintha eltüntetnéd az azóta történteket. Fontos, hogy érezd az időt, érezd a történelmet, érezz mindent, ami vele van. Az, amikor valamit őrizgetünk, meg visszaépítjük ahogy van: egy nagy kamu.

DO: Az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása pont ezt a szenzitív attitűdöt promotálja. Mit gondolsz a biennale projektről?

MN: Mindig az előző korszak a legmostohább, a 30-as években biztos az eklektika lehetett. Nekem az a véleményem, hogy nem a mi korunk fogja megoldani ezt a problémát. Azt hiszem nekünk az a feladatunk, hogy átmentsük, amit lehet, abba korba, ahol már erkölcsileg is tudnak vele mit kezdeni.

DO: Milyenek voltak a benyomásaid a Városi Séták x Othernity Déli pályaudvar bejárásáról, ahol sétavezetőként vettél részt?

MN: Jobb volt, mint vártam. Jó volt, hogy egyszer nem magammal beszélgettem. Különösen jó volt, hogy eljött Vitézy Dávid és tudott válaszolni a kérdésekre, amikre én nem. Én inkább a múltról beszéltem, ő pedig beszélt a jövőről. Azt mondta elindult egy gondolkodás a házról, körvasutat szeretnének föld alatt, hiszen a fejpályaudvar nem alkalmas az ingázás megoldására. Erről megvalósíthatósági tanulmány fog készülni a következő időszakban, de minimum 10 év, mire ebből lesz valami. Habár a legjobb műszaki állapotban lévő pályaudvarról beszélünk.

Falburkolat részlete a kijáratnál 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)
13/13
Falburkolat részlete a kijáratnál 2019 (Virtuális Leletmentés- Kiscelli Múzeum, fotók: F. Szalatnyay Judit)

DO: Milyen tényezőket emelnél ki, amelyek a jelenlegi állapot kialakulásához vezettek?

MN: A rendszerváltást. Addig mintha fontos lett volna vigyázni a saját értékeinkre, de a régi rendszer eltűnt, új meg nem alakult a helyébe. Ebben a talajvesztettségben barkácsmegoldások kezdtek el testet ölteni, a vagyonkezelés félrecsúszott ott, hogy kiadták az üzlethelyiségeket és a bérlők lényegében szabad kezet kaptak.

DO: Mit gondolsz, mi lehet a legjobb utópia és a legrosszabb disztópia?

MN: El tudom képzelni, hogy nem feltétlenül lenne nagy baj, ha elvesztené a jelenlegi funkcióját, de az nagy baj lenne, ha elkerülne a várostól és áldozatul esne valamilyen befektetői akaratnak.

A legjobb verzió, ha a városé lesz, felszabadulnak területek. A funkció kielégítésével alapvető problémák vannak, szakmailag sosem lesz jobb. Az anyagok, amiket használtak, az viszont tényleg csúcs. Nagyon csúcs, de nem elég. Még a pénztárcsarnokkal együtt sem, ami az elbontott üvegfal miatt már egyébként sem az igazi. Viszont hasonlít például a berlini Neue Nationalgalerie teréhez, nagyon tetszene egy művészeti galéria, játszótér kortárs művészeknek, hiszen ilyen itthon még nincs.

 

Szerk.: Winkler Márk

Vélemények (1)
Reki
2021.03.13.
06:34

Elképesztő, hogy pár évtizedes épületek pusztulnak, lebontják, nem fejlesztik. Ha megépülne a vasúti alagút a nyugatitól, talán jobb lenne.

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk