Közösségi mosdók tervezése: funkcionalitás, design és társadalmi felelősség

A közösségi mosdók tervezése gyakran háttérbe szorul a kereskedelmi terek fejlesztése során, holott ezek a funkcionális terek erősen befolyásolják a felhasználói élményt, melynek fontos elme a társadalmi inklúzió (egyenlő hozzáférés függetlenül attól, hogy milyen különbözőségek vannak az egyes csoportok között: pl. kor, nem, egészségügyi állapot). A MOM Park mosdófelújítása kapcsán Fülöp Krisztina azokat a kihívásokat és megoldásokat vizsgálta, melyek véleménye szerint a mai közösségi mosdótervezés kulcskérdései.

A közösségi mosdók kultúrtörténete szorosan kapcsolódik a városfejlődéshez és a közegészségügyi rendelkezésekhez. Míg 5000 évvel ezelőtt Egyiptomban csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak higiéniai luxust, addig Mohendzsodáróban (mai Pakisztán) már szinte minden otthonban megtalálható volt a csatornahálózatba bekötött mosdó. A római latrinák közösségi karaktere – ahol az emberek egymás mellett ülve, társalgással töltötték az időt (érdekes részlet, hogy ezek egy része koedukált volt) – radikálisan eltér a mai intimitást preferáló szemlélettől. A 19. századi iparosodás újra előtérbe helyezte a közösségi higiéniai infrastrukturális fejlesztéseket, ennek köszönhetjük a modern közösségi mosdókat.

A mai közösségi vécék a praktikus szükségletek kielégítése mellett a városi életminőség és társadalmi egyenlőség fontos mutató is.

Amikor a MOM Park pályázatot írt ki a közösségi mosdóinak felújítására, örömmel vágtunk bele a feladatba. Az elegáns bevásárlóközpont elvárása a helyhez méltó és a mai kor elvárásainak megfelelő design kialakításában fogalmazódott meg. Ennek kapcsán sosem volt közöttünk eltérés abban, hogy a különböző felhasználói csoportok igényeit egyidejűleg kell kielégíteni. Az inkluzív design szemlélet konkrét megoldásai: a családi mosdóba kényelmes leülő alkalmatosságot terveztünk, ugyanitt a felnőtt mellé gyermek WC is került. A női mosdóban kialakítottunk két nagyobb fülkét, amit a mama-kislánya és a mama-kisfia páros tud használni. Ezekben a fülkékben a gyermek wc ill. piszoár mellet a gyermekek magasságához igazítottuk a kézmosót és a tükröt is. A hölgyek számára itt a kézmosó és tükör az előtérben kapott helyet, akárcsak a pipere pult.

A férfi mosdóban a piszoárok között kisfiú számára, a gyermek magasságában is elhelyeztünk egyet, illetve apa-lánya számára is kialakítottunk egy fülkét a női mosdókhoz hasonlatosan – ez a többinél jóval tágasabb helyiség rögtön a közlekedő tengelyében található, ezt lehet a legrövidebb útvonalon elérni. Itt az előtérben a gyermekek számára, az ő magasságukhoz igazítottan telepítettünk kézmosót.

A megfelelő akadálymentes mosdó kialakítása alapkövetelmény, azonban a projekt túlmutat a minimális szabványok betartásán. A különböző fogyatékkal élő személyek igényeinek figyelembevétele szakmérnökkel konzultálva történt.  Olyan megoldásokat kerestünk, amelyek szerves részei tudnak lenni az összképnek. A vizuális akadálymentesítés jegyében a fal-padló kontrasztosítási igényre került be a sötét kontúr, mellyel körberajzoltuk az elemeket. Ez a térnek frissességet, ropogósságot is ad. A vécéfülke ajtókon a kilincsnek is jól láthatónak kell lenni – ezt sötét színben választottuk, és "körberajzoltuk" egy sötét folttal. Ez az erős grafikai elem játékosan tagolja az amúgy homogén falat.

Ergonómiai optimalizálás érdekében lebontottuk a wc-tartályokat rejtő, mennyezetig érő előtétfalakat, és megállítottuk a tartály felett. Így kényelmes magasságban létre tudtunk hozni egy fülkét, ahová a telefont vagy táskát fel lehet tenni. Ezek a kis zsebek külön fényt is kaptak, ami a praktikuma mellett egyben kellemes atmoszférát teremt és használatra hív.

Sokszor probléma, hogy az akasztók eltűnnek, vagy valamilyen erős fizikai beavatkozás leszakítja őket. Erre is egy egyedi megoldást hoztunk, az akasztók rögzítése az átellenes fülkében, rejtetten történik.

Infrastrukturális innováció a kulacstöltő az előtérben, hiszen a közületi mosdókban kevert víz folyik a csapból (nem lehet hideg vízhez jutni).

Kevés burkolatot használtunk (a szó hétköznapi értelmében véve), csak a padlóra került nagy táblás hideg burkolat. A falakra egy, a takarításnak jól ellenálló, antibakteriális, kenhető anyag került, amelynek a textúrája a felhordás kéznyomár őrzi. Fontos volt számomra az egyediség ilyen minőségi részleteit behozni.

A minőségi idő biztosításának igénye vezetett arra, hogy a használat minden mozzanatát figyelembe vegyük és kiszolgáljuk. Ugyanakkor a funkcionalista szemlélet kapcsán azokat a nehézségeket is láttuk, ami a szűken vett tervezési területen túlmutat. A bevásárlóközpont vizuálisan "zajos" környezetében a diszkrét táblák nem biztosítják a megfelelő tájékozódást. Emiatt jutottunk arra a megoldásra, hogy a tervezési határunkat kiterjesztjük a közlekedőkre (másik érv, hogy a téri helyzetekre is igaz az a közismert állítás, miszerint a jó felvezetés minden izgalmas történet alapja), sőt ki is bújunk belőle, hogy megjelenhessen egy tömeg, egy tömb, egy építészeti jel, amit észre lehet venni. A bevezető folyosókkal is foglalkozni kezdtünk.  A menekítési útvonal igényeit és szabályait maximálisan figyelembe véve rajzoltuk fel a bevezető hullámzó falat. Szükségesnek láttam tagolni ezt a hosszú folyosót, ezért vet hullámokat a falburkolat, de közben meg kellett oldani olyan kötelező elemek integrálását is, mint az emeleti szinten a tolóajtó, vagy a szomszédos bérlemény árufeltöltő gazdasági bejáratai. A gesztus a nagy közös előtérből indul – itt jelszerűen áll bele a térbe, rajta a piktogramokkal mutatja, hogy hová vezet. Az emeleti közlekedő közel 16 méteres hosszát a hullámvonalával tagolja, mely lecsendesedik a mosdók előtt. A piazza szinten is megismételtük ezt a gesztust, de ott ez rövidebb az eltérő kötöttségű térkontúr miatt.

A mennyezet színe látszólag önkényes. Mégsem azért választottam a padlizsán lilát, mert szeretem a színes feketét. Egy olyan színt kerestem, aminek a refleksziója meleg, és amely mellett a falaké a főszerep. Az egységesítés okán ez a szín aztán a szignalizációban is visszaköszön.

A projekt tapasztalatai rávilágítanak a közösségi mosdótervezés aktuális problémáira: a szabályozási környezet nem veszi figyelembe a nemek mosdóhasználatának különbségeit; multifunkcionális elvárások – a kortárs felhasználói igények túlmutatnak a hagyományos funkcionális megközelítésen –; társadalmi inklúzió – a design felelőssége kiterjed a különböző társadalmi csoportok egyenlő hozzáférésének biztosítására.

A közösségi mosdók tervezése nem derogáló feladat – ahogy azt Leonardo da Vinci Estei Beatrix milánói hercegné vécéjének tervezése is bizonyítja. A kortárs építészet és belsőépítészet feladata, hogy ezeket a funkcionális tereket a társadalmi felelősség és a felhasználói élmény optimalizálásának szolgálatába állítsa.

A MOM Park projekt demonstrálja, hogy a gondos tervezés és az univerzális design elvek alkalmazása, valamint a tágabb térbeli kontextus figyelembevétele hogyan eredményezhet olyan megoldásokat, amelyek túlmutatnak a pusztán funkcionális igénykielégítésen, és hozzájárulnak a társadalmi inklúzió előmozdításához.

Fülöp Krisztina
építész tervezőművész, belsőépítész
a Széchenyi István Egyetem, Építőművész Tanszék tanársegédje, a BME Építőművészeti Doktori Iskola doktorandusza