építészet : környezet : innováció

Mostohatestvér a nagyparkok között / Revitalizáció előtt a Népliget 2.

"A hetvenes években konszolidálódni látszott a területhasználat. 1973-ban az „ország kertje”-ként emlegetett Centenáriumi parkot a két városrész, Pest és Buda egyesítésének 100 éves jubileumára létesítették a megyéktől ajándékba kapott emlékművekkel. A Kádár korszakbeli építések közül kiemelkedik a Planetárium..."
Folytatás Balázs Bálinttól és Bardóczi Sándortól

Neki-nekilódult a jobbító akarat az elmúlt másfélszáz évben, de valahogy mindig megtört a lendület, vagy gellert kapott az irány. Homokbányából városi szeméttelep, a Városligetet virágnyelven szólva „tehermentesítő”, valójában a társadalmi osztályokat szétválasztó, szegregáló óriáspark, tömegigényeket kielégítő vurstli-kultúra, a bábszínjátszás inkubátora, munkás-liget, gyerekparadicsom. Azután egyre inkább háttérbe szorultak a közparki funkciók és egyre több teret nyert a maszkulinitás a fejlesztések sorában: a magyar autósport „pre-hungaroringje”, BeSZKRt majd GANZ MÁVAG próbapálya, Trafóállomás, ÁFOR kút mart ki magának a vas és acél országában szükségszerű sebeket a parkból. A legsötétebb korszak után ismét enyhülés a késő Kádár korban: számtalan rekreációs hasznosítási elképzelés a kertészeti világkiállítástól a strandfürdőig, Centenáriumi park és Planetárium. Majd egy kis felívelés után ismét összeomlás: rendszerváltás utáni tulajdonosi szétaprózódás, Jurta Színház, E-klub, Sporttelepek, összedőlő Nagyvendéglő, egyre kisebb fenntartási keret, egyre nagyobb elhanyagoltság. Elfeledett értékek, kihasználatlan potenciálok, csipkerózsika álom. Mindez a Népliget egykor és ma.

A reformkorban még homokbányaként majd szeméttelepként számon tartott terület a „boldog békeidőkben” már közparkként funkcionált. Mintegy csereterületként, a Ludovika Akadémia teljes fennhatósága alá került Orczy-kert pótlására létesítve. A Bach korszakban (1855) kezdték meg az első kertészeti munkákat. A futóhomok megkötésére védőfásításként telepítettek akácost (Tessedik Sámuel nyomán a Duna-Tisza közén sikerre vitt „csodafegyvert”), a telepítés azonban zömében kipusztult a terület vízhiánya miatt. A népligeti óriáspark terve a kiegyezés évében, 1867-ben került szóba a Királyi Szépítő Bizottmánynál, amikor a Városliget egyre szűkebbnek bizonyult a növekvő, mulatni vágyó tömeg befogadására. (Mintha csak az akkori időket élnénk: a helyzet a 140 évvel ezelőttihez hasonlatos a fővárosi nagyparkok tekintetében.)

A vezetékes vízellátást az 1892-es kolerajárvány után megépült víztorony biztosította, amely a Budapesti Tisztviselők Házépítő Egyesülete által építtetett tisztviselőtelep kiszolgálására hoztak létre.

 

Népligeti víztorony egykor (foto: Klösz)
Népligeti víztorony 2003-ban (foto: András)


A tájkertté alakítás 1893-ban indult meg,
amikor a környező város növekedése egyre népszerűbbé tette a ligetet. A park mai arculatát, útrendszerét kialakító budapesti főkertész, Ilsemann Keresztély (1850–1912) négy év alatt elkészítette a tájképi stílusú park tervét és 1896-ra sétányokkal szabdalt 500 fa- és cserjefajból álló dendrológiai kertté alakította a 103 hektáros területet. Nem változtatott a domborzaton, így még ma is láthatók a természetesen kialakult dombok, s emlékeztetnek a régi, futóhomokos időkre. A Népliget főútja-főtengelye a dísztéren, a népligeti nagyvendéglőn és a széles fasoron át a vurstliba vezetett. A kertészetet és a mai FTC-atlétikapálya helyén alapított faiskolát is fejlesztve vetélytársává vált a park a Városligetnek. A zöldterületi fejlesztés a millennium idejére vált végleg a Népliget számára kijelölt úttá, amikor területileg kiterjesztették a Kőbányai útig. A millenniumi készülődést bemutató újságcikkek lelkendezve írtak a Népligetről, ünnepelve, hogy valódi vetélytársa született a Városligetnek, amely azonnal felkeltette a vállalkozók érdeklődését is. Fontos megemlíteni, hogy ekkor – és valószínűleg emiatt lehetett ez a Liget aranykora – a park szervesen kötődött az akkor ultramodern „lakópark”-nak számító Tisztviselőtelephez, illetőleg a Népligetet egy lóvasút is feltárta a belváros felől. „S szinte félve szállunk fel a közuti kocsiba, a mely a tisztviselő-telep árnyékos akáczfái között az uj népliget felé halad. A tisztviselőtelepet mindenki ismeri. A szép tiszta utczák akáczfáikkal sok embert kicsalnak vasárnaponként a kis telepre, a mely naponként gyarapszik s lassan valóságos kis várossá növi ki magát. A tisztviselőtelep mögött terül el az uj népliget. Mintha csak a telepnek kiegészitő része, kertje volna” – írta a Fővárosi Lapok 1896 június 5-én.

Az épített környezet meghatározó elemét a Mutatványosok terén színesre festett, lampionokkal díszített szórakozóhelyek (mozi, műszínkör, barlangvasút, dodzsem, cirkusz, óriáskerék, körhinta, hajóhinta, céllövölde, bábszínház, hullámvasút) jelentette.


Korabeli képeslap a Mutatványosok Terén lévő szánkóvasútról



Másik kiemelkedő helyszíne a ligetnek a Ligeti Nagyvendéglő (más néven Népligeti Sörcsarnok) kastélyszerű épülete, amely építésekor (1895) a város legnagyobb vendéglője volt, egyszerre 400 ember ebédelhetett benne, az épület későbbi sanyarú sorsát nem sejtve. A Népliget fénykorában még számos épülettel egészült ki. 1896-ban épült a Telepi Torna Egylet tenisztelepe (ma Építők SC tenisztelep), régebbi épülete az 1896-os Milleniumi Kiállítás tejivó csarnoka volt. 1910-ben Márkus József javaslatára a Vajda Péter utca (korábban Simor utca) és a Kőbányai út közötti területet a Népligethez csatolták. E parkrésszel egyidős a SOTE II. számú sportlétesítménye.

A liget fő használói a Kőbányán megépített Ganz-MÁVAG-kolóniák települési közösségeiből kerültek ki, de ide jártak a tisztviselői magánházak lakói is. A pesti parkok között létrejött társadalmi elkülönülésre jellemző, hogy a Városligetben a jobb módú polgárság lelt pihenőhelyre, a Népligetet pedig egyre inkább a munkásosztály zöldbe vágyó tagjai vették birtokba.


Korabeli plakát egy „népünnepélyről” tudósít



Az első világháború után csökkent a liget területe, fáit tüzelőnek kezdték kitermelni. A Tanácsköztársaság idején a városi kertészet dolgozói gyermekparadicsommá formálták: a szépen gondozott parkban méretes játszótereket alakítottak ki a legkisebbek számára.

Az első Magyar Nagy Díj is a két háború közötti Népligetben zajlott 1936-ban. (Már 1920-ban megépült az autó és motorversenyre alkalmas pálya, s folyamatosan születtek tervek a Magyar Automobil Grand Prix Népligetbe helyezésére, de ezeket minduntalan elnapolták.)

 

Korabeli plakát az Első Magyar Nagydíjról
Az ötvenkörös versenyen a sportág legendái álltak rajthoz

 

A túlhasználat és az elöregedés miatt Räde Károly, a Székesfővárosi Kertészet első igazgatója 1928-ban mértani stílusú rekonstrukciós tervet készített a Dísztér és a Lengyel sétány nevű parkrészekre. A tervet öt év alatt (1930-1935) végre is hajtottak, a korábbi kertészeti koncepciót megtartva, de több sportolási lehetőséget teremtve.

A két háború közötti parkfejlesztések meglehetősen rendszertelenül zajlottak: 1932-34-ben épült a Kismartoni út 1. szám alatt a Ganz-Mávag Sporttelep, majd a vasúti töltés mentén a BeSZKRt próbapálya létesült a harmincas évek végén. 1932-37 között épült a KISOSZ-pálya, a mai Építők Sporttelepe, amelynek kertészeti munkáit Morbitzer Dezső a Fővárosi Kertészet igazgatójaként személyesen irányította.

A Népliget 1942-ben érte el legnagyobb nagyságát, amikor hozzácsatolták a Lippay János parkot, s vele szemben a Szent Kereszt templom körüli kis teret. Területe így több mint egymillió négyzetméter, amelyből 568 ezer parkosított, a többit sporttelepek, játszóterek és az autóversenyeknek hajdanán helyet adó utak teszik ki. A Vajda Péter utcában azonban ugyanebben az évben készült el az egyik máig meglévő „tájsebe” a parknak: az Elektromos Művek alállomása, amit 1965-ben bővítettek tovább.

A II. világháború durva nyomokat hagyott a parkon, de a romeltakarítás és az újjáépítés meglepően gyors bár igencsak koncepciótlan módon zajlott. 1947-ben fektették le a MÁVAG közel 3 kilométeres, keskeny-normál-széles nyomtávú vasúti próbapályáját a Vajda Péter utcában a frissen elkészült mozdonyok tesztelésére. Az államosítás idején, 1952-ben a kapitalista csökevényként kezelt mutatványosbódékat végleg felszámolták, és új versenypályát, sporttelepeket, elárusítóhelyeket hoztak létre.

Az ötvenes években a Könyves Kálmán körúton ÁFOR üzemanyag töltőállomás létesült. 1955-ben a nyolcvan éves kertészeti telepet felszámolták, helyére épült az FTC II. számú sporttelepe. A harmincas évek végére már eléggé lepusztult nagyvendéglő az ötvenes évektől a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat raktára lett, s viszonylag jó karban tartották, ám a rendszerváltás után katasztrófavédelmi kutyák kiképzőhelye lett. Ma már csak fő falai állnak, az épület életveszélyes állapotú, bár műemlékké nyilvánítása megtörtént.

A hatvanas években újabb funkcióvesztést és a korábbi szórakoztatásra-pihenésre alapuló területhasználat megzavarását élte át a park: az addigra már teljesen lepusztult Mutatványos téri épületeket - a Kemény Bábszínház és a Fővárosi Kertészet Népligeti Kirendeltségének épületét leszámítva - bontásra ítélték.


Kemény Henrik, a bábfenomén



A háború után először a ferihegyi reptéren tartottak nemzetközi gyorsasági versenyeket, majd a népligeti pályát felújítva 1964-ben és 1967. május 4-én is rendeztek Nemzetközi és bajnoki gyorsasági motorversenyt, végül legutoljára 1972-ben száguldott végig versenyautó a népligeti körön. A fejlesztések irányát az iparosítás logikája határozta meg: 1961-ben kezdődött meg a főváros 120 kV-os fő-elosztóhálózatának kábeles kiépítése a népligeti állomás és a kőbányai fűtőerőmű között, amelyet 1965-ben a Népliget és Csarnok tér közötti kábel lefektetése követett. 1969-86 között a parkban működött az Autóközlekedési Tanintézet egyik kirendeltsége.

A hetvenes években konszolidálódni látszott a területhasználat. 1973-ban az „ország kertje”-ként emlegetett Centenáriumi parkot a két városrész, Pest és Buda egyesítésének 100 éves jubileumára létesítették a megyéktől ajándékba kapott emlékművekkel. A Kádár korszakbeli építések közül kiemelkedik a Planetárium, amelynek tervei 1973-ra készültek el, s 1977-re végre felépült az első hazai planetárium épülete.


A Planetárium 1977-ben



A nyolcvanas években további területrendezéseket
hajtottak vére. A népligeti metrószakasz elkészülte után rendezték a park Üllői úti részét. 1986-ban készült el a Fővárosi Kertészet új szociális épülete a Mutatványos tér 25 szám alatt. A Jurta Színház 1987. ápr. 14-én nyitotta meg kapuit a Magyar Színkör Kisszövetkezet önálló játszóhelyeként. Működésének néhány hónapját azonban elmaradt bemutatók, gyenge produkciók, pénzügyi botrányok és állandó jogviták jellemezték, amíg a 1988–90-ben – különböző politikai szervezetek, pártok vették bérbe az épületet, így a színház egyre inkább a politikai életben játszott főszerepet. A helyszín ma E-klubként ismert.

Az elmúlt évtized parkfejlesztései
nem valamilyen nagyvonalú koncepció mentén haladtak, ezért számos korábban is ismert területhasználati konfliktust gerjesztettek. 1997-ben felmerült, hogy a Népliget területén türelmi zónát létesítenek, azonban a X. kerület ezt megakadályozta.

A 2002-ben elkészült népligeti buszállomásról a Volán-cégek várakozó buszai a Népliget fái alá kényszerültek. A gépjárműforgalmat elvileg kitiltották a parkból, de a buszpályaudvar megépítése óta átlagosan tizenöt busz rendszeresen a Népligetben parkol.

2003-ban a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottsága szerint a fővárosi nagyparkokban szükségessé vált a közbiztonság megerősítése a lopások, és rongálások miatt, illetve a zöldfelületek megóvása érdekében szükségessé vált a szabálytalan parkolás megelőzése is. A Városliget, a Margitsziget után harmadik ütemként a Városmajor, majd negyedikként a Népliget térfigyelő rendszerének kiépítését határozták el. A Fővárosi Közgyűlés környezetvédelmi bizottsága külön is foglalkozott a főváros talán legelhanyagoltabb közparkjával. Állapotfelmérések szerint a park funkciója sem határozható meg, a parkban lévő játszóterek, sportpályák és utak állapota rendkívül leromlott, a környéken lakókat sem vonzza. Nincs vendéglátó létesítmény, szórakozóhely vagy bármi más olyan intézmény, amely rokonszenvessé tehetné a környéket. Előnye viszont, hogy nem tartozik az „agyonépített” zöldterületek közé.

2005-ben védett történeti kert lett a Népliget: a kulturális tárca jóváhagyta ugyanis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-es javaslatát. Az indoklás szerint a Liget legnagyobb értékét a gondosan és szakszerűen válogatott növényzet adja. A platánok és más különleges fafajták 1890 óta segítik Budapest lélegzését. A védettséget az itt található képzőművészeti alkotások, valamint a kulturális és sportlétesítmények is indokolttá teszik. A védett státuszt hozó minisztériumi határozat azonban nem jelent több pénzt a parknak. A főváros évi fenntartási keretéből jórészt csak a kaszálásra és a locsolásra futja.

2006 augusztusában a Fővárosban végigsöprő orkán erejű szél a Népliget növényállományát jelentős mértékben károsította. Több mint száz fa kidőlt és közel ezer fa sérült meg a gyorsfelmérés szerint.

Már a Népliget első fejlesztői is a Városliget zöldterületi túlhasználatát igyekeztek kiváltani az új népkert létesítésével. A népligeti óriáspark első sikerének titka végül mégis az lett, hogy szervesült a Tisztviselőteleppel, majd később alacsonyabb státuszú közönsége számára elérhetővé tett a Városligetéhez valamennyire hasonlító szórakozási szokásokat. Ugyanakkor voltaképpen eléggé hamar el is vesztette jó hírét, és kialakult máig érvényes - mindegyre erősödő - negatív imázsa.

A csatornázottság hiánya és a korlátozott létszámú fizetőképes közönség miatt a park látogatottsága inkább hullámzó, és egyre inkább eseményközpontú maradt. Kétségtelen történeti tény, hogy a Népliget zöldfelületeit kezdettől fogva terület- és tekintélyveszteségek érték, amit csak betetőzött az idetelepített elektromos alállomás és villamos valamint vasúti próbapálya. A fejlesztések számára menekülési irányként tűnt fel a népligeti sportlétesítmények kialakítása. A területi integritás megőrzése ellen hatott ugyanakkor, hogy a határoló utakon történő fejlesztések is egy-egy sávot rendre lefaragtak a parkból. Ezek közül a legnagyobb elszigetelődést ma a Hungária Körút „áthatolhatatlan” sávja jelenti, melyet a budapesti összekötő vasútvonal gátként a park fölé tornyosuló évszázados fala csak még áthatolhatatlanabbá tesz. Az ily módon nyugatról, északról és keletről is „lezárt” Népliget ma csendes elhanyagoltságában várja, hogy ismét felfedezzék, és a rekreációs tevékenységek színterévé tegyék.





Balázs Bálint, Bardóczi Sándor



Szakirodalmi források:
A népligeti Mutatványos tér újjáépítése – a Bábjátékos Egyesület tervpályázata, 1993.
A Népliget-Óliget területén rendezvényhelyszín kialakításának vizsgálata és tanulmányterve, 2003.
A vásári bábjáték utolsó mohikánja, Kemény Henrikkel beszélget Bóta Gábor. KRITIKA, 2005. július-augusztus.
Budapesten van-e a Népliget? Élet és Irodalom, 1981. május 23. 9.o.
D. Gy.: Ökörsütés, ingyenes sör, Népszabadság 2004. július 12.
Dausz Gyula: Kőbánya múltja és jelene. Bp. 1913.(faximile kiadás: Pataky MK, 2000.)
Dr. Szalai György: Kőbánya története. X. ker.Tanács VB. 1970.
Eörsi László: Budapest ostroma, 1956. Budapesti Negyed 29-30. 2000/3-4.
F.L.I.-H.A.: Naprendszer-látogatás a Népligetben, Élet és Tudomány, 2001. 39. szám.
Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos. Budapesti Negyed 49-50. (2005/3-4)
Gárdonyi Albert: A pesti ligetek megalakítása, Független Budapest, 1921/18.
Granasztói Péter: Tömegszórakozás a Városligetben - A Vurstli, Budapesti Negyed 16-17 (1997/2-3)
Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940). Bp., Új Mandátum, 1998. Fábri Anna (szerk.): A művelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben (1798-1935). Bp., Mágus, 2001.
Havas Zsigmond: A pesti Hyde park. A város 1937/4-5-6.
Horváth Júlia Borbála: A Népliget Barátai (Sebestyén László fotóival). Budapest, 2005/5.
Kardos Árpád: Budapesti kertek, Atheneum, Budapest, 1906.
Kemény Mária – Szilágyi Edit: X. Népliget, Nagyvendéglő, tudományos dokumentáció, 1986. (BFVT Kft)
Kerékgyártó Árpád: Budapest (1914). Budapesti Negyed, 45. (2004/3)
Kőbányai utcák, utak, terek, parkok története. X. ker.Tanács VB. 1985..
Közhasznú építkezések, Budapesti Negyed 10. (1995/4).
Kubinszky Mihály: A budapesti tisztviselőtelep építésztörténeti jelentősége. Magyar Szemle, 1998/7-8.
Magyar Erzsébet: Kertek, parkok Buda-Pest társaséletében a 19. században Budapesti Negyed 46. (2004/4)
Magyar Színházművészeti Lexikon, Budapest, 1994.
Magyar színháztörténet II. 1873–1920. Budapest, 1990-2001.
Mészöly Győző (szerk.) Arborétumok országszerte, Budapest, 1984
Palasik Mária: Budapest városrészei, X. kerület 2000.
Radó Dezső: Budapesti parkok és kertek, 1985.
Részletes rendezési terv – Népliget és környéke, 1993. (BFVT Kft)
Szabályozási terv – 1999. (BFVT Kft)
Szívhangok a hatvanéves vurstliban - Országos Színháztörténeti Múzeum- és Intézet.
Ungváry Jenő: Üdvözlet Kőbányáról! - Régi kőbányai képeslapok, Budapest-Kőbánya 2001.
Zolnay Vilmos–Gedényi Mihály: A régi Budapest a fattyúnyelvben. Budapest, 1996.
BFL: IV. 1407/6. - Budapest Székesfőváros tanácsi iratai – 2246/1892.

7 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »