Pálos monostor Hargitafürdőn

A ház egy magashegyi szűk remeteközösség otthona. Akárcsak egy tojás belsejében annak magja, itt is a szerzetesi létforma lényegét képező kápolna körül lüktet és kereng az egész térszövet. Minden egyéb úgy ízesül erre, akárcsak a frigyládára boruló két kerúb. Így a ház nem csupán a lakozás tere, valamiképp messze túlmutat önmagán.

Erdélybe történő visszatelepülésekor, az alpesi környezetben álló egykori bányatelepülésre, Hargitafürdőre esett a pálos rend választása. Szerény fatemplom és a mellette álló jellegtelen plébánia párosa mellett, meredek erdős helyszínen, sokemeletnyi szintkülönbséget kellett áthidalnia a program szerinti remeteháznak.

A matematikai képlet egyszerűségéig letisztult alaprajzi és térszervezeti képletben, „ház a házban" módon kapcsolódnak össze az erős mag (kápolna-könyvtár-konyha-tűztér) oszlopa és a köré szerveződő szerzetesi cellák. Mindezeket a hideg alpesi táji adottságok közepette egy belső kerengő gyanánt köti egységbe a hatalmas spirálba sodort, félemeletekkel szervezett torony. Végtelen hossza és léptéke miatt ez egyben a remete létforma téren és időn túlmutató képlete is.

A nyers deszkalenyomatú látszóbeton épületben durván meszelt téglafalak választják le a cellákat. A belső mag karéjos határoló beton burka, külső-belső térsorok finom tónusainak ízesülését szüli. A térfonat drámai haptikus valósága annak lüktető minőségével és sajátosan emberi léptékkel párosul. E méretet megtörő, égre tekintő kápolna íves opaionja egy hatalmas kifordított zsindely paraboloid, ami az Isteni és emberi optikák sokrétű misztikus egybefonódását idézi.

A toronyszerű építmény legfelső szintjén, a klauzúrától jól elkülönülten, az impozáns tájra tekintő, hatalmas vitrinnel koronázott tér szolgálja a zarándokok fogadását. Ez a közösségi tér az egykori emeleti oratóriumokra emlékeztetően szolgálja a vendégek elkülönülő részvételét a szerzetesi zsolozsmákon és liturgiákon.

Az épületet határoló réteges külső színes beton burok a helyi altalaj litológiai (kőzettani) rétegződések absztrakt kivetülése. Ez az "ég-föld tükröződés" szintén a remetelét tengelyét hivatott megidézni. Az épületet hídon keresztül lehet megközelíteni, ami egyértelmű kapcsolódást és egy másik szférába történő átjutást sugall.         

Angyali kotrasztok szunnyadnak benne: hideg mivoltában meleg, impozáns méretében emberi léptékben fészekszerű, ipari megjelenésében mívesen gondozott és lakájos, kortárs mivoltában ősi és időtlen. Egységes, markáns rezgése és ezzel együttjáró akusztikája fonja össze a helyi remeteközösséget.

Az épület kapcsán különösen javasoljuk a képgaléria böngészését! (a szerk.)

/Macalik Arnold/

szerk: Őze Sándor