Patinás épület-szövedék fellazítása - étterem, Eozin Art Café, Zsolnay-mintabolt és történeti kiállítás a Míves Negyedben

A Zsolnay-gyár egykori területének legrégibb épületeinek csoportját foglalja magában a Míves Negyed. Az üzem növekedésének korszakait mutató, egymáshoz tapadó elemekből álló együttes E12-15 jelű épületeiben Zsolnay-mintabolt, gyár- és családtörténeti kiállítás, valamint étterem és kávézó kapott helyet Baranyi-Csaba Katalin és Rádóczy (f) László tervei alapján. Az átalakítás-felújítás fő célja a különböző szinteken elhelyezkedő belső udvarok megnyitása és végigjárhatóvá tétele, valamint a területen található épületkerámiák megőrzése-áthelyezése volt.

Történeti áttekintés

A Míves Negyed két önálló épületegyüttesre bontható: az egyik épületcsoport az E8-10 épületek láncolatából áll, amely északról zárja a volt gyárterületet, a másik az E12-19-es számú épületek sűrű szövedékét foglalja magában. A területen a műemléki védettség alatt álló épületrészek vannak többségben, itt találhatóak a Zsolnay gyár legrégebbi épületei, amelyek a gyár történetének I. szakaszában, 1852 és 1868 között épültek. A Míves Negyed többi épületének feltételezhető építési ideje a gyártörténet II. szakaszába, az 1868-1920 közötti időszakra tehető. Az épületállomány jelentős része az eklektika és a szecesszió időszakában épült, az építészeti stíluselemek sajátos keveréke jellemzi.

1850

- E15: alapjai a legrégebbi gyártás épületeként szolgáltak
- E13: földszintes épületrésze, mely többszöri bővítésen esett át, szintén a gyártás helyszíne
- E14: kelet-nyugati szárnya, Zsolnay Vilmos családjának lakóháza

1870    

- E12: nyugati épületrésze, az agyagbányához kapcsolódóan agyagmegmunkáló fészerként szolgált, amelyet később anyagraktárrá formáltak
- E14: déli bővítése során önálló lakóépület épült a kelet-nyugati szárny közvetlen közelségében

1880-90

- E48, üvegház: eredetileg agyagbánya helyezkedett el ezen a helyen, ekkorra már kialakult a „légó" pince egyik ága. Az üvegházat eredetileg melegházként, majd bővítése után üvegházként üzemeltették, mindkét funkciója a mai napig jól kivehető. A pinceszárnyakat  zöldséges-, és boros pinceként, valamint gombatermesztésre használták.
- E8 és E9-es épületek, kapuátjáró: raktár és mintaház építése, ekkor alakult ki a Felsővámház utcai zártsorú beépítés, valamint az épületegyüttes északi bejárata.
- E13: észak-déli épületszárnnyal való bővítése a növekvő gyártást szolgálta ki. A bővítés alkalmával az épület összeépült az E14-es épület kelet-nyugati szárnyával.
- E17-19: a festészet háromszintes épülettömegének L alakú részeinek építése.
- E16-18: a csarnoképületek ősei többszöri átépítésen estek át, mint a gyártás épületei, kemence terek.

1900-20

- E11: tűzoltóság szertárépülete
- E12-es épület bővítése: az eredeti anyagraktárt bővítették lakóépületté, amelyet nem használtak, így később irodai funkciókat látott el
- E14 dél-nyugati földszintes részének többszöri bővítése, amellyel létrejött az épület terasza.

Az épületek bővítéseit a gyártás dinamikus fejlődése határozta meg. A világkiállításokon elért eredmények piacot teremtettek a termékeknek, ennek kiszolgálására újabb gyártóterületeket hoztak létre. Az épületek folyamatos bővítésen, átépítésen, funkcióváltozáson mentek keresztül, az igények pillanatnyi figyelembe vétele szerint. A bővítések ebből kifolyólag spontán fejlődést mutatnak. Kezdetben az épületek egymás mellé, önálló épületegységként épültek, majd az átalakítások során fokozatosan, mind vízszintes, mind függőleges értelemben továbbfejlődtek, összeépültek, mára komplex épületegyüttest alkotnak.

Az épületek szerkezeti kialakítása is alkalmazkodik a gyors változásokhoz. Egyszerű, puritán szerkezeti rendről beszélhetünk, jellemzően egytraktusos kialakítású ipari épületekről, kis, 4-5 méteres fesztávval, poroszsüveg közbenső födémekkel, fagerendás, üres fedélszékekkel egybeépített zárófödémmel. Az épületek szerkezeti megoldásaiban lépten-nyomon érzékelhető a gazdaságosságra, egyszerűségre való törekvés. A háború utáni időkben történő átalakítások alkalmával több épületrészben történtek szerkezeti beavatkozások, födém-, valamint fedélszék-cserék, az eredeti szerkezeti rendet sok helyen kiváltásokkal változtatták meg. Az átalakítások során az eredeti térszerkezet szinte felismerhetetlenné vált.

Fontos kitérni a Zsolnay család (mai szóval élve) marketing-szemléletére, amely nagyban alakította az épületek megjelenését, hisz az első gyártás próbadarabjait, kis selejtes darabokat felhasználva az épületek homlokzati és beltéri díszítéseiben megfelelő ízelítőt kaphatunk a gyár termékeiből. Több épület „mintaház" jelleggel készült. A próbadarabok elhelyezése a gyártás technológiájától sem választható el élesen. Maga a Zsolnay kerámiatechnika kísérletek eredménye, így óhatatlanul rengeteg kipróbálásra váró mintadarab készült. Az épületek keletkezésénél tehát fontos szerepet játszott az élet által szabályozott spontaneitás, a gyakorlatiasságra, gazdaságosságra és egyszerűségre való törekvés, valamint a gyár termékeinek tudatos, de próba jellegű, kísérletező felhasználása.

A pályázati terv készítése során törekedtünk az épületszövevény építészeti módszerekkel való fellazítására.

Az épületegységek funkciók szerinti tagolása

A gyárépületek építésénél kezdetben az önálló épületek fokozatos összeépítése jellemző, így az épületegységek mára elvesztették szerkezeti, funkcionális önállóságukat. A pályázati terv által felvetett koncepciót folytatva, a különböző épületegységek között funkcionális megosztottságra törekedtünk, mutatva ezzel azok határait. A funkcionális egységek között a választóvonalat az épületek közötti átjárók felszabadításával, megnyitásával hoztuk létre, amelynek során az épületszárnyak által körülölelt udvarok is feltárhatóvá váltak a látogatóközönség számára. A funkciók elhelyezésénél figyelembe vettük az épületek különböző minőségét.

A Míves Negyed magját alkotó épületegyüttes (E12-E19-es épületek)

Az E12-es épület alagsori szintjén - a kertre nyílóan - borozót alakítottunk ki. Az épület földszintjén a Zsolnay Kulturális Negyedet kezelő cég irodái kaptak helyet, valamint az inkubátorház irodáival és műhelyeivel közösen használható tárgyalót helyeztünk el. Az épület emeleti szintjét az inkubátorház irodáinak sora foglalja el.

Az E13-as és E14-es épület északi traktusában - az egyik legrégebbi gyártó épületben -, valamint a család ősi lakóházában kapott helyet a Zsolnay-család és -gyár történetét bemutató kiállítás anyaga, valamint - a flexibilis működtetés érdekében - az étterem-kávéházat és kiállítóteret is kiszolgáló, látogatói információs és vizesblokk funkciók. Az E14-es épület déli szárnyában a földszinten éttermet alakítottunk ki, 100 adagos főzőkonyhával. Az étterem alkalmas a´la carte étkezésre, valamint rendezvények kiszolgálására. Rendezvényeket zártkörű módon, illetve a kiállító terek bekapcsolásával lehet tartani a tervek szerint. Az épület emeleti szintjére kerül a 70 fő befogadó képességű „Eozin Art Café". Az E15-ös épület a gyártörténet legrégebbi, eredetileg a gyártást szolgáló épülete, itt helyeztük el a Zsolnay gyár mintaboltját.

Közlekedési rendszer való tagolás

Az épületek feltárására jellemzően az átjárókat használjuk, amelyeken a nyitvatartási időszakban szabad a látogatók átjárása, azonban éjszakára zárhatóak. Az átjárók megnyitásával az udvarok végigjárhatóvá váltak a nagyközönség számára. Az E16, E17, E15-ös épületek ölelésében kialakuló udvar burkolt felületű, növényládákkal tarkított, emellett szabadon használható teret ad az épületekben elhelyezett inkubátor műhelyek számára (külső bemutató, kiállító-, rendezvény tér). Az északi „kézműves" utcához képest egy szinttel lejjebb elhelyezkedő udvar az E15-ös épület árkádja alatt induló, külső, fedett lépcsősoron keresztül, valamint az E13-as épületben elhelyezett lifttel közelíthető meg. Az E17-es épület udvarába átjáró vezet át, mely szintén burkolt felületű. Ebben az udvarban nyílt lehetőség a különböző épületek járószintjeinek rámpával történő összekapcsolására. Az E19-es épület által körülzárt, dús növényzetű, kerámia tárgyakkal elszórtan díszített „gondolkodó" udvarba szintén egy átjáró vezet: először az E17-es udvarral azonos szinten lévő teraszra, majd a teraszról lépcsővel az udvarba. A mozgáskorlátozottak számára az átjáróból használható liftet alakítottunk ki. Az E19-es épület hajdani lépcsőházi bővítményének megnyitásával a sétáló az E18-as és E22-es épület által határolt külső térre érkezhet.

Kerámia felületek

A Míves Negyed épületein jelentős mennyiségben találhatók kerámia díszítőelemek - a homlokzatokon és a belső falfelületeken egyaránt. A kerámia díszítőelemek, mind minőségükben, mind stílusukban vegyes képet mutattak. Elhelyezésük eredetileg és az átalakítások következményeként is véletlenszerűen zajlott. A kerámiák jelentős mennyisége ipartörténeti védelem alatt áll, ezért a tervezés során fontosnak tartottuk egy átfogó koncepció kialakítását a kerámiák felújítására, megtartására és áthelyezésére.

Megtartás – áthelyezés

A kerámiák jelentős részét eredeti helyükön őriztük meg. Ezeken a területeken funkcionálisan, vagy a funkciók kialakításában alkalmazkodtunk a kerámiák létéhez és elhelyezkedéséhez. Azonban több olyan kerámia felület is található az épületegyüttesben, amelynek az átalakítások során kapott helyzete nem a legmegfelelőbb, ezért ezeknek, a felületeknek az áthelyezését javasoltuk. Az áthelyezések műszaki lehetőségét restaurátorok bevonásával vizsgáltuk és a kivitelezés folyamán alkalmazkodtunk a lehetőségekhez. A kibontott kerámiafelületeket – fal-, padló-, valamint kültéri burkolatokat - válogatás után a Negyed területén helyeztük el.

Felújítás

A kerámiafelületek vegyes minőségére és a beruházás anyagi lehetőségeire tekintettel a felújítás mértékének az állagmegőrző restaurálást javasoltuk, a bántóan hiányzó elemek pótlása, újragyártása mellett. A felújítások során kerülni kívántuk a felületek makulátlan kifényesítését, meg kívántuk őrizni a terület patinás hangulatát.

Ez a negyed igényelte a tervező csapatok legösszefogottabb munkáját, melyet ez úton is szeretnék megköszönni Nekik.

Baranyi-Csaba Kata