Reakció a villánykövesdi téglagyár épített örökségére: Téglamúzeum és örökségiskola – Nagy Bíborka diplomaterve

Az épített örökségeink hordozói a múltunk életképeinek, építési kultúrát, technológiákat és hagyományokat őriznek. Nagy Bíborka diplomamunkájában az örökségoktatás lehetőségére kereste a megoldást, egy olyan edukáló és interaktív jellegű létesítmény tervezésével, amelynek célja az épített környezet, valamint a kulturális értékek megőrzése és tudatosítása a fiatal generáció számára, továbbá reakció a valamikori villánykövesdi téglagyár körkemencés épületére.

Témaválasztás:
Témaválasztásomban a tervezési területemmel szomszédos kihasználatlanul álló téglagyár épülete inspirált, amely Villánykövesd ipari látványosságának is tekinthető. A tervezett múzeum a legősibb mesterséges építőanyag múltját és annak technológiatörténetét mutatja be a magyar agyag- és téglaipar tükrében. A kiállított tárgyakon és installációkon keresztül szeretném felhívni a látogatók figyelmét az épített örökségünkre, hiszen a múlt században épült magyarországi téglagyárak ennek az örökségnek a részesei. Az „Örökség Iskola" a saját értelmezésemben egy olyan transzformatív jellegű környezet megteremtése, ahol elsődlegesen nem tanulási céllal létesült terek képesek alkalmi osztályteremmé válni. A választott funkcióval célom volt továbbá a helyi közösség kiszolgálása, így a múzeum részeként működő közösségi terek helyszínt adhatnak kisebb rendezvényeknek, workshopoknak és kültéri programok szervezésére is.

Épített környezet karaktere és tervezési terület:
Villánykövesd a térségre nézve is jelentős építészeti örökséggel rendelkező település, a történelmi Villányi borvidék része. Épített örökségét a háromszintes pincesor együttese, valamint annak környezete képviseli sajátos atmoszférát teremtve. A faluképet egységes épített környezet jellemzi, az igényes anyaghasználat és a finom részletmegoldások hozzájárulnak a település összképéhez. A község karakterét vizsgálva a lakóterületek dominálnak, viszont számos gazdasági terület is kiegészíti, köztük a téglagyár területe.

A kijelölt tervezési terület vidéki környezetben, a község szövetén kívül helyezkedik el, a Villányi út mentén. A terület része a meglévő, használaton kívüli téglagyár területének. A téglagyár területén több épület és építmény is található, ezek közül a valamikori adminisztrációs épület, a vizes-öltöző blokk, valamint az előzővel szomszédos tároló építmény bontását láttam szükségesnek. Ezek elbontásával a téglagyár valós épített örökségét szerettem volna hangsúlyozni, magát a körkemencét és annak kéményét, amely már messziről odavonzza a tekintetet.

Tervezési koncepció:
A tervezési koncepciómat a meglévő téglagyár épületére való reakció határozza meg, ugyanakkor befolyásolják a telek adottságai: az É-D hossztengelyre való illeszkedés, valamint a keleti oldalhatár törésvonalára való reagálás. Szempont volt a vidéki atmoszféra megtartása, a telek megengedi a szabadon álló beépítést, ugyanis kiszakad a városi szövetből, így lehetőséget ad kimozdulni az egységes falukép formavilágából. A tervezett épület formavilága ezt tükrözi, ugyanakkor a homlokzat téglaarchitektúrájával illeszkedik a környezetébe.

Telepítés és tömegalakítás:
A telek törésvonalára adott válasz a tömeg megtörésében köszön vissza. A tömeg egyszerű hasábokból épül fel: egy délre tájolt hasáb, amely a nyugati telekhatárra van rátolva, és egy északi hasáb, amely 15 fokban törik meg, elhúzva a funkciót a napelemparktól, valamint teresedére ad lehetőséget, és amelynek emeleti egysége ráfordul a téglagyár épületére. Az épület szigorú geometriai rendszerét a déli és északi tömegek végét fedő csonkagúlára emlékeztető koporsófödémek törik meg, az ellaposodó tömeget vertikálisan nyújtják meg, reagálva a körkemence kéményére. A téglagyár látványára ráforduló járható kerítés a reakciót erősíti.

Funkció felépítése és térszervezés:
A téglamúzeum és örökségiskola funkciójában összetett, így kisebb funkció csoportokra bontva kezeltem, ezek: kiállító tér, műhely tér, közösségi terek, valamint a kiszolgáló és az üzemeltetés funkciói. A déli és északi tömegek csomópontjában van a megérkezés, az érkezés teréből nyílik közvetlenül a kiállító tér, valamint a kiszolgáló funkciók. A műhely a forgalmasabb funkcióktól leválasztva biztosít nyugodt környezetet a műhelyfoglalkozásokhoz, folytatásában egy fedett-nyitott térrel zárul.

A belső térrendszerek jellemzően alakítható, áramló terek. A kiállítóhelyiség tere megújuló, egyes részeiben leválasztható, valamint változó belmagassága a térélményt befolyásolja. A műhelytér a csoportlétszámok függvényében alakítható és összenyitható a fedett-nyitott térrel. A tervezésem szerves részét képezi a természetes fénnyel való játék, és annak szabályozása a nyílások arányainak osztásával.

Anyag- és színhasználat:
Az épület anyag- és színhasználatára a természetes árnyalatok és nyers felületek a jellemzőek. Az épület tégla homlokzata adja az épület karakterét.

Nagy Bíborka

Szerk.: Hulesch Máté