KWK Promes : Szczecini Nemzeti Múzeum

Lebombázott városi hiátusból emlékezethellyé, majd többfunkciós közösségi és kulturális térré alakították. Ezt a szimbolikus-funkcionális együttest rendezte és fűzte egy térkompozícióba urbanisztikai megoldásokkal és kortárs építészeti eszközökkel a lengyel KWK Promes 2016-os múzeumépülete. A föld alá süllyesztett épület mozgó falai meghosszabbítják a teret, teteje szánkó- és gördeszkapálya, tüntetések, megemlékezések helyszíne. Szénfekete kiállítótereiben összeolvad a várostörténet a kortárs képzőművészettel.

TÖRTÉNETI ÉS TÉRBELI KONTEXTUS

Szczecin Lengyelország egyik legnagyobb történelmi erőszak által sújtott városa. 1945-ig a város Németország területéhez tartozott, majd egy elvágólagos döntéssel Lengyelországhoz csatolták. A lakosságcsere megtépázta a társadalmi szövetet, és szétzilálta a város identitását. A háború előtt a mai Solidarności tér Szczecin legreprezentatívabb területének számított. Elegáns bérháztömbök alkották, északról a városi Konzerthaus zárta le. A szövetséges erők bombázásai során ez a negyed és közvetlen környezete megsemmisült, jelentős hiányt teremtve a városszövetben. A lebombázott városrészt egy közlekedési útvonal is kettészelte.

A mai Solidarności tér helyén keletkezett hiátus 1970-ben a munkástüntetések színterévé vált. A lengyel államszocialista diktatúra brutálisan leverte a demonstrációkat; 16 tüntetőt meggyilkoltak. Ettől a pillanattól kezdve a hely a szabadságért folytatott küzdelem szimbólumává vált. Évekig a Solidarności tér csupán nevében volt tér – határai elmosódttak, nyitott homlokzatok, foghíjas beépítés és zavaróan forgalmas utcák szegélyezték. Nem volt tisztázott a tér funkciója a városszövetben. Elsősorban mint emlékezethely működött: az 1970 decemberi események megtépázott mementója. Ennek közvetlen szimbolikus keretet termetve, 2005-ben emlékművet is állítottak a munkástüntetések áldozatainak.

A 21. század második évtizedében a tér jelentős építészeti beavatkozások helyszínévé vált. 2014-ben az egykori Konzerthaus helyén új zenei központ épült, az Estudio Barozzi Veiga tervei alapján. Az épület a város új jelképévé vált, 2015-ben pedig elnyerte a Mies van der Rohe fődíjat. A következő kezdeményezés, amely hozzájárult a tér kortárs átalakulásához, a Nemzeti Múzeumhoz tartozó „Przełomy" Párbeszéd Központ volt, amely Szczecin történelmének állít emléket. A múzeum tervezése során alázattal fordultunk a hely történelméhez, valamint a közvetlen közelben emelkedő új városi ikonhoz, a Barozzi Veiga-féle zeneházhoz. Így született meg az ötlet, hogy a múzeumot a föld alá rejtsük, és egyfajta háttér-építészetté alakítsuk.

KONCEPCIÓ: VÁROSI HIBRID

A városi tér két egymásnak ellentmondó helyhezkötődő hagyománya – a zárt városi negyed és a nyitott tér – szolgált a tervezés kiindulópontjául. Az így létrejött urbanisztikai hibrid egyszerre körülhatárolt, mint egy negyed, miközben megőrzi a nyitott közterület értékeit. A tér síkba fektetett felületei előteret képeznek a koncertközpont és a templom előtt. A negyed szerkezete a két átellenes sarokban, megemelt térkővonal formájában jelenik meg. Az egyik magaslaton a múzeum épülete található, a másik mesterséges domb, amely lezárja a városi belső teret, és megvédi az utca forgatagától. Elmosódik a határvonal az építészet és az ubanizmus között.

ÉPÜLET: SZERKEZET ÉS MECHANIZMUS (A MOZGATHATÓ FALAK)

Az építészet követi a  tér domborzatát és  burkolati ritmikáját. A múzeum formája a téglalap alakú burkolólapokkal fedett tér meghosszabbításaként jelenik meg. A megemelt sarokban ezek a sík lapok térbeli dimenziót kapnak, téglatestekké alakulnak. Az így kialakult monolitikus egység azonban képes dinamikus változásokra. Átalakul megváltozik, amikor az  a múzeum kinyit. A falak megmozdulnak. Néhány függőleges lemez elfordul, árkádsort hoz létre, amely két bejáratot tár fel. A harmadik bejáratot a tér ívébe vágott rámpa határozza meg. A múzeum földszintje ezzel az aktussal meghosszabbítja és egy előcsarnokkal lezárja a nyitott közteret.

KIÁLLÍTÁS : TÖRTÉNELEM MŰVÉSZETI ELBESZÉLÉSBEN

A kiállítóteret a föld alá rejtettük. Amikor lemegyünk a lépcsőn, a beton véget ér. Alámerülünk a sötétbe merülünk el, mely a II. világháború óta Szczecin történetének megmásíthatatlan háttere. Az információalapú történeti kiállításon túl kortársművészek munkáin – a több ezek közül helyspecifikus mű – keresztül párhuzamos narratívákat emeltünk a térbe. A történeti kiállítás így kísérletibbé, szélesebbé és univerzálisabbá vált. A feketeség lehetővé teszi, hogy kizárólag a bemutatott tárgyakra összpontosítsunk, miközben a tér végtelenségérzetét is felerősíti. A föld alatti galériatér kialakítása átmenetet hoz létre a várostörténeti múzeum és a kortárs kiállítótér között.

TÉR: TÁRSADALMI INTERAKCIÓ

Korábban a Solidarności tér pusztán emlékezethelyként működött. A 2000-es évek újjáépítéseinek eredményeként újra a vonzóvá vált a lakosság számára. A fentebb ismertetett nyitott kialakítás reményeink szerint arra ösztönzi a térhasználókat, hogy továbbra is szabadon kifejezzék véleményüket.

A mesterséges dombok lehetőséget nyújtanak a új városi látványok felfedezésére, sétálásra, napozásra. A megemelt burkolatok kedveznek az alternatív térhasználóknak: például ideális terep lehet gördeszkásoknak. Télen a tér szánkópályaként is haszbnálható.

Az udvar megőrizte szimbolikus dimenzióját - az emlékmű még mindig vonzza a veteránokat az éves ünnepi rendezvényeken és a Szolidaritás mozgalomra emlékezőket. Ugyanakkor a tér funkcióegyüttese nem ebben merül ki, nem a történeti emlékezet az egyetlen domináns szempont a köztérhez való  megújult viszony tekintetében. Ma ez a városi tér a különböző korú és társadalmi csoportok barátságos együttélésének lehet helyszíne.

szerk & ford.: Őze Sándor