A Szél utcai egykori óvodaépület átalakítása – Libertiny Anna és Váradi Balázs környezettudatos építés szakmérnöki diplomamunkája

"Épületeinkben való túlélésünket  jó esetben ésszerű, környezettudatos eszközkészlettel igyekszünk biztosítani. Erre egy közvetlen eszköz, ha adaptív újrahasznosítással tetszhalott állapotból keltjük életre egykorvolt tereinket. Ideálisan a régi-új használói bevonásával, de legalábbis szükségleteik és igényeik mélyreható tanulmányozása után. Ezt közvetett módon úgy támogathatjuk, ha a tervezés folyamatát egyúttal kutatásnak is tekintjük. Alábbi tervezés egy kísérlet mindezek megvalósítására."

Célunk egy épület második életének megteremtése volt ésszerű környezettudatos eszközkészlet alkalmazásával. A feladatot élessé tette, hogy nemcsak iskolai, de valós megbízási feladat elvárásaira is válaszokat kellett találnunk. Mindezt a BME környezettudatos építés szakmérnöki képzés által feltárt szempontrendszer és a megbízás tervezési programjában foglaltakkal összhangban valósítottuk meg.

A tervezés témája egy közel 150 éves, eredetileg „korcsmának" épült, az 1930-as évektől óvodaként működő, a tervezéskor épp üresen álló épület átalakítása volt a szomszéd téren elhelyezkedő Waldorf iskola kisiskolájává. A ház a Rubicon előtt álló, azaz 1-3. osztályos gyermekeknek teremt a szükséges osztály- és funkcionális termeken túl alternatív tanuló és előadói tereket a fás udvar és a padlástér bevonásával.

A tervezést szokványos módon állapotfelméréssel és ez alapján a rendelkezésre álló helyiségek és azok kapcsolatának vizsgálatával kezdtük. Az igények és azok kielégítése mentén képződött feltételezéseink komolyabb beavatkozásokat vetítettek előre. Emiatt jóval mélyebb történeti és szerkezeti vizsgálatba kezdtünk, így feltárva a valós lehetőségeket. Mindkét kutatás eredményét beépítettük a koncepcióba, ez alapján tulajdonképpen mederbe terelve saját fantáziánkat.

Mivel minden szempontból volt mihez igazodni, megoldásaink építészeti szempontból nem szolgáltak bravúros újításokkal, sokkal inkább a mértéktartóságot szimbolizálják. Egyetlen helyzet írta ezt felül: az épület utcai homlokzatának helyreállítása és ezzel összhangban a megérkezés, a kapun való áthaladás élményének megünneplése. Mivel a helyhez idomuló hozzáállás környezettudatos, a múlt tiszteletben tartását pedig fenntartható tevékenységként értékeljük, ezen beavatkozásokat a koncepcióhoz illőnek tartjuk. E szemlélet szerint is lényeges volt, hogy szerethető tereket alkossunk, mert így az általunk létrehozott értékeket az utánunk következő generációk is fontosnak tarthatják majd és sokáig meg is őrzik.

A tartószerkezetek esetében minden megtartható elemet vagy eredeti helyén és helyzetében hagyva, vagy átalakítva, legvégső esetben depóniába helyezve kezeltük. Munkánk egyik fontos kimenetele, hogy ezeket a fel nem használt építőanyagokat rábízzuk a megbízó közösségre és felkérjük őket, hogy közreműködésünkkel közösségi tervezés keretében saját maguknak tervezzék meg és alakítsák ki a kertben lévő helyeket, építményeket amelyek a mindennapi életük szükségleteit biztosítják. A cél, hogy 90%-ban a fel nem használt anyagokkal kell gazdálkodniuk a tervezés és kivitelezés során. Ez a következő tervezési program alapja.

Épületgépészet tekintetében a meglévő és jól használható rendszereket megtartva fejlesztettük tovább az épület működését egy egészséges komfortszintre. Bizonyos mértékben éltünk a korszerű technológiák és az automatizálás lehetőségeivel, például a fűtés-hűtés és kis mértékben a szellőztetés tekintetében de a jövőbeni fejlesztések elől sem barikádoztuk el az utat.

Az épületszerkezetek tekintetében sok hiányossággal szembesültünk, ezeket elsősorban apró beavatkozásokkal, a lehető legkisebb roncsolással igyekeztünk orvosolni, a kibontott elemek újrahasznosításának lehetőségeit figyelembevéve. Például a kibontott, de fel nem használt nyílászárók akár egy kerti üvegházba is beépülhetnek az indítványozott közösségi tervezés folyamán.

Kivitelezés tekintetében ez a meglévő, zártsorú beépítésű épület megerősített bennünket abban, hogy ipari léptékű gépesítés szóba sem jöhet. Ehhez további muníciót ad, hogy a Szegedi Waldorf közösség képes és szívesen is építi saját környezetét saját kezével. Így tehát elsősorban a kézierős, egyszerű munkafolyamatokra támaszkodtuk.

Mindezt kiegészítve részben high-tech, részben „zsírpapír alapú" vizsgálatokat végeztünk, hogy a tervekbe foglalt ötleteinket visszaellenőrizhessük a környezettudatosság szempontrendszere szerint. A vizsgálatok egy része egyértelműen igazolta a kitűzött célok elérését, mások új kapukat nyitottak, valamint további fejlesztési lehetőségekre világítottak rá.

E két év alatt formálódott szemlélettel kiegészülve úgy érezzük egy attraktívabb, csalogatóbb és barátságosabb arcú épületet sikerült terveznünk. A ház így élővé válhat, részleteit áthatja a törődés és odafigyelés jó szelleme, teret adva így kis lakóinak lelki épüléséhez és lehetőséget egymás továbbépítéséhez.

Libertiny Anna és Váradi Balázs