10+1 – Csillag Katalin

Új sorozattal jelentkezik az Építészfórum, melynek keretében a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőivel készít mikro interjúkat. A 10+1 sorozat első részében Csillag Katalint, a 3h építésziroda Ybl-díjas vezető tervezőjét kérdeztük. 

Csillag Katalin diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékén szerezte, tanulmányait a Grazi Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékén folytatta. A 3h építészirodát 1994-ben alapította Gunther Zsolttal. Nevükhöz számos kiállítás és kiadvány mellett olyan épületek fűződnek, mint a Mozgásjavító Intézet, a Geometria Irodaház, a Vision Towers, a szegedi Dóm vagy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem campusfejlesztése. Munkájukat többek között BÉK Építészeti Nívódíjjal, Építőipari Nívódíjjal és Média Építészeti Díjával ismerték el, de szerepeltek már a BigSEE Architecture Awards és az AIT-Award elismertjei, illetve a FIABCI, a Mies van der Rohe és a Piranesi-díj jelöltjei között is. Az Ybl-díjas építész jelenleg a Mesteriskola mestere, Budapest XIII. kerületének tervtanácsi tagja, valamint a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagja. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

– Új térbeli struktúrák megtalálása.
– Kaland.
– A „váratlan" lenyűgöző hatása.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

Isztambulban a Hagia Sophia. Ott állva az építészet lényegéről kap lenyűgöző benyomást az ember. A térképzése, a fények, az anyaghasználata fantasztikus. Egy hihetetlen gazdag időszak megismételhetetlen alkotása. Ráadásul egy matematikus és egy fizikus tervezte, nem is építész. Ennek köszönhető a különleges arányrendszere, illetve hogy már sok-sok földmozgást kibírt.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? Miért?

Ember és funkció. Az esztétika pillanatszerű. Ma ez tetszik, holnap az. Viszont a legfontosabb, hogy minden feladatnál az emberből induljunk ki, mert ő lesz a használó, neki kell jól éreznie magát. A jól funkcionáló épület hozzájárul a használók, az emberek boldogságához. Ha valami jól van felépítve funkcionálisan, akkor várhatóan kevésbé pazarló, ökonomikus egység lesz, ami a környezetre való hatásában is megnyilvánul. Természetesen, ha az emberre, illetve a funkcióra koncentrálunk, abból esztétikus eredmény kell, hogy szülessen.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre. Szerintem sikerült jó válaszokat adni azokra a kérdésekre, amit a feladat összetettsége állított elénk. Úgy gondolom, európai szintű campus jött létre. Az Innovációs Központ (UP) megjelenésében az egyetem identitását közvetíti. Építészként pedig megadatott az az élvezet, ami csak a középületek sajátja, hogy különböző fajtájú tereket tudtunk létrehozni. Gondolok itt a BASE épület központi átriumára, a megújult MA épület összefüggő térrendszerére, a GROUND oldalsó irányba felnyíló termére vagy az UP intenzív belső téri életére. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A sikernek több oldala van. Alapállapotban, a hétköznapokban nem érzem magam sikeresnek: teszem a dolgomat, próbálom utolérni magamat a feladatokkal. Sikeresnek akkor érzem magam, ha az eredmények alapján további érdekes feladatokkal bíznak meg, vagy ha valamilyen tisztségre kérnek fel (MÉSZ elnökség, tervtanács). Sikerként élem meg, hogy a Birkhäuser kiadó adott ki rólunk monográfiát, és más kiadó is jelentkezett ez ügyben. 

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért? 

A terek érdekelnek. Különleges térrendszerek létrehozása. Ez nem feltétlen egy épületen belül, hanem nagyobb léptékben is. Szerintem az építészet lényege erről szól.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

A hagyományostól eltérő érdekes kihívásokat szeretem. Most éppen nagyobb léptékben kell gondolkozzam, ami nem a megszokott nagyságrend, ezért kihívás. Most egy masterplan tervezésével foglalkozom, ami nagyon különleges lesz. Komoly odafigyelést igényel, hogy előremutató megoldások szülessenek. Szerencsére a megbízó elkötelezett a fenntarthatóság irányában, ezért több „smart" megoldás beépítésén dolgozom. Mivel egy építész számára a legnagyobb kihívást a közösségi épületek jelentik, ezért szeretném, ha lenne a jövőben még ilyen jellegű feladatom.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Szeretném, ha a szakmán belül tudnánk örülni egymás sikerének és ezt a magyar építészet sikerének élnénk meg. 

Hova utaznál el legközelebb? Miért?

Japánba mennék el legszívesebben. Egyszer jártam ott, két hetet töltöttem Tokióban és Kiotóban. Olyan világ tárult fel előttem, ami nagyon szimpatikus volt építészetileg is. Az egymás iránti tisztelet kézzel foghatóan jelen van. Kiotóba vágyom vissza leginkább.

Mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd? Miért?

– Kedvenc könyvem Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiája. Hihetetlen gyönyörű nyelvezettel megírt emberi történeteket mutat be.
– Megunhatatlanul gyönyörű zene Bach Cello Suites műve vagy Sosztakovics VII. C-dúr „Leningrádi" szimfóniája szintúgy. Ha kell erőt meríteni, ez utóbbit ajánlom.
– Nagyon szeretem a filmeket, mindenfajta műfajt fogyasztok. Legelementárisabbak számomra Tarr Béla filmjei. Hasonlóért szeretem, mint Jón Kalman Stefánsson trilógiáját: az emberekért, akiket megjelenít, illetve még a fekete-fehér képi világért.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Fajcsák Dénessel.

Köszönet a sorozat összeállításáért Hulesch Máténak és Winkler Márknak!

Szerk.: Sütöri Laura