10+1 – Varga Piroska DLA

"Szerintem nincs rosszabb, mint ha egy épület üresen marad, funkció és közösség, tehát jövő nélkül." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Varga Piroskával, a Grafit Műterem alapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút.

Varga Piroska DLA építészmérnöki diplomáját 2008-ban szerezte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Középülettervezési Tanszékén, diplomamunkája MÉK-MÉSZ Diplomadíjat kapott. Pályafutása során dolgozott többek között a luganói Luca Gazzaniga Architetti irodájában, Kis Péter építész műtermében, a MARP-nál, és részt vett több UNESCO-s és műemléki dokumentációs anyag elkészítésében. Jelentős hatást gyakorolt rá a Nagy Bálint mellett töltött N&n galériás időszak. 2006-ben alapította jelenlegi irodája, a Grafit Műterem jogelődjét. Tervezőként olyan munkákat jegyez, mint például a budapesti Fasori református templom felújítása, a nagykőrösi Arany János Múzeum állandó kiállítása és belsőépítészete, a tihanyi Bazalt-ház, illetve Sugár Péter DLA vezető tervezővel közösen az ICOMOS-díjas balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Házának építészeti és belsőépítészeti tervezése.

Tudományos és oktatói tevékenysége során az értékalapú örökségvédelem és az ipari műemlékek kérdéskörét kutatja, valamint az új és a régi szerves kapcsolatát, harmonikus együttélését és értelmezését. Fontosnak tartja az értékvezérelt kommunikációt, hogy örökségünk védelme ne csak archiválásból álljon. Oktatói pályafutását a BME Középülettervezési Tanszékén kezdte doktoranduszként, majd külsős oktatóként a győri Széchenyi István Egyetem Közlekedési, Építő- és Építészmérnöki Karának Építészettörténeti és Városépítési Tanszékén folytatta, ahol jelenleg egyetemi docensként dolgozik. Dr. Veöreös András vezetésével az új MSC műemlékvédelmi képzésen is dolgoznak kollégáival, amelybe szeretnék az elméleti és tervezési oktatást integrálni.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatnod, mi lenne az a három szó?

Örökség – csapat – alkotás. 

Számodra mi a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Nincs egyetlen kiemelt hely. Nagyon szeretem a lakóhelyem közvetlen környezetét, a Vízivárost. Pár éve még nem gondoltam volna, hogy lokálpatrióta leszek. Az elmúlt években egy kedves barátnőm révén sok időt tölthettem a Balaton-felvidéken, amely nem csak a vele való találkozások miatt vált fontossá. 2001-ben az Erasmus-ösztöndíj keretében Portugáliában töltöttem egy évet, ahová szerencsére azóta is vissza-visszajárok, elsősorban az óceánpart és a kortárs helyi építészet miatt. Mai napig lenyűgöz, hogyan tud egy nemzet harmóniában élni a múltjával és az örökségével, mégis bátran hozzányúlni ahhoz. Hogy a velem egyidősek milyen jól ismerik a régiós hagyományaikat, és követik azokat, de ennek nincs erőltetett nosztalgia- és nacionalizmushangulata. Véleményem szerint az elmúlt tíz évben társadalmilag is nagyon sokat tudott változni Portugália, így még élhetőbb országgá vált.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Szerencsés helyzetben vagyok, amiért műtermünkben sok műemléki és örökségvédelmi projektünk van, ez oktatóként is kiemelt téma számomra. Az újat akkor tartom jónak, ha az a régi szerves része tud lenni, annak folytatásaként jelenik meg. 

Már az egyetemi éveim alatt is érdekelt a műemlékvédelem, ezért választottam a zsidó negyed egyik nagyon érdekes helyszínét, a mai Kőlevest (volt kóser hentesüzem) és a mellette lévő üres telket diplomamunkám témájának. További tanulmányaim és a munkáim során olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy számtalan összefüggésben volt lehetőségem örökségvédelemmel foglalkozni. Például a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesületében az örökség interpretálási lehetőségével, amelyet mai napig kamatoztatni tudok a kiállítástervezői munkáimban. Nagyon érdekes kihívás, hogyan lehet érthetővé, érdekessé tenni mások számára az elsőre esetleg nehezen értelmezhető, vagy nem is látható értéket, például egy régészeti leletet. Emellett lehetőségem volt egy klasszikusabb műemléki felújítási munkát is végigvinni, valamint annak régi épületbővítési és funkcióváltási lehetőségét is.

Szerintem nincs rosszabb, mint ha egy épület üresen marad, funkció és közösség, tehát jövő nélkül. Nem tartom ördögtől valónak a funkcióváltást, főként, ha ez a túlélés záloga. Komoly problémának gondolom, hogy a szabályozás egyáltalán nem árnyalja a műemlék típusát, tehát ugyanaz a rendszer próbálja kezelni egy templom rekonstrukciós munkáit, mint egy védett ipari épületét. A védési rendszer anomáliáiról nem is beszélve.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Nem tudok kiemelni csupán egyet, szerencsére a munkáim nagy részében van valami, amire büszke lehetek, és ami motivál. A tihanyi Bazalt-házban egy valódi otthont tudtunk álmodni számomra kedves embereknek. Sugár Péterrel a Zsidó Kiválóságok Házában az új és a régi kapcsolatára találtunk egy szerintem helyes választ, és sok részletet sikerült szépen megoldanunk, így egy évtizedekig hányatott sorsú háznak lett új közössége. Sugár Péter ráadásul teljes mértékben tervezőtársának tekintett, ami nagy megtiszteltetés és tanulságos mélyvíz volt számomra. Mai napig jó érzés, ha kisebb átalakítások esetén is megkeres minket az üzemeltető, és a véleményünket kéri. A Fasori református templom felújításában a hatalmas szakági csapat összehangolása volt a legnagyobb kihívás, azt gondolom, a végeredmény összességében szép lett. 

Ugyanígy örömmel gondolok vissza a popup kiállításokra is, azok izgalmas pillanataira, vagy a miskolci Macskaköves kísérleti tanösvény megvalósítására, amely az Avasi templomtól az Avasi kilátón át a Horváth-tetőre vezet, amelyet Vörös Júliával álmodtunk meg, az Utánam, srácok! projekt keretében. Egy időben Fisli Évával és Róbert Júliával több pályázaton is indultunk, és készítettünk szerintem nagyon érdekes installációkat, például a Szubjektív Budapest-térképek pályázatra a Rejtett útvonal című hanginstallációt. Most más utakon járunk, de remélem, idővel újra összeállunk alkotni. A Borsod 2050 című kutatás és kiállítássorozat is nagyon izgalmas utazás volt Antal Gabriellával, Borzsák Verával és Tánczos Tiborral, Vasáros Zsolt DLA vezetésével.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Jólesik, ha a munkánkat pozitívan értékelik, helyezést érünk el, jó együtt örülni. Nem sok családi házat terveztünk. Jelenleg kevesebb magán megrendelésünk van, de nincs szívmelengetőbb, mint amikor egy megbízótól kedves szavakat kapunk, és láthatjuk, tényleg megalkottuk számára az igazi otthont. Nagyon fontos számomra a kollégák visszajelzése, szeretném, ha a műterem egyfajta szakmai minőséget és biztonságot tudna adni az ott dolgozóknak. Emellett új kihívás az életemben a család és a műterem közti egyensúly megteremtése, ha sikerül, jól érzem magam.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Foglalkoztat a generációk kérdése, hogy a mai húsz-harminc éveseknek – a kollégáimnak – milyen ebben a világban élni, számukra mit jelent ma építésznek lenni. Jelenleg leginkább a különféle határterületek érdekelnek, például az, hogyan lehet egy ipari örökségi terület felújítását, revitalizálását gazdasági alapon megvalósítani, hogyan kapcsolódhatnak a piaci szereplők az örökségvédelemhez. Szeretnék úgy foglalkozni az értékmentéssel és az érték kommunikálásával, hogy nem az éppen aktuális pályázati források határozzák meg a lehetőségeimet.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőben?

A már említett magánélet és munka közötti egyensúly megteremtése mellett a műterem stabilitásának megtartása. Szeretném, ha továbbra is minőségi, értékteremtő munkáink lehetnének, megőrizve a jelenlegi nagyon jó műtermi légkört. Első gyakornoki helyem Nagy Bálint irodája és az N&n Galéria volt, ahol nagyon sokat tanultam. Nagyon szeretném, ha a kollégáimnak legalább a töredékét át tudnám adni mindannak, amit Bálinttól, és az általa teremtett építészközösségtől kaptam.

Ipari örökségvédelemmel régóta foglalkozom, ebből írtam a doktori disszertációmat, valamint 2021-ben egy online konferencia szakmai kurátora és szervezője voltam e témában – az előadások itt, a hallgatói pályázatok pedig itt érhetők el. Még mindig reménykedem egy közös platform létrehozásának a lehetőségében, amelynek alapja a tudásmegosztás.

A mai töredezett és bizonytalan világban kifejezetten fontosak az olyan közösségi helyek, ahol mindenki szót kaphat. Szeretném, ha idővel a műtermünk ilyen irányban is tudna nyitni. Ennek egyik első lépéseként idén BDW-helyszín voltunk, ahol nagyon vidám workshop-hangulat alakult ki. Szeretek tanítani, így terveim közt van, hogy visszamegyek oktatni. Most még csak távolról követem a változásokat, nagy kihívás számomra, hogy ott a műemlékvédelem-oktatás új lehetőségein gondolkodhatunk a műemlékvédelem és rekonstrukció Msc szakirány kapcsán – cél, hogy a hallgatók gyakorlati és tervezési tárgyakon keresztül mélyülhessenek el szakirányuk tudásanyagában.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Kölcsönös bizalom, egy hajóban evezünk! 

Egy könyv, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Ha esetleg valaki nem ismerné építészberkekben, akkor Álmos Gergő Mïus formációját, illetve ha már Portugáliát említettem, akkor Marizát, aki megújította a portugál fado műfaját.

Most épp nagy hatással van rám Bódis Kriszta legújabb könyve, az Istenhegy című trilógia első része, a Kisasszonyképző, amelyben Tüdős Klára életét dolgozza föl. Életútja mindannyiunk számára inspiráló lehet bátor tettekre, a szigorú keretek feszegetésére. És persze életem fontos részét képezik most a mesekönyvek, amelyek vizuális világában el tudok veszni, például A két csillag című könyvben, melyet Szimonidesz Hajnalka illusztrált.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Sok külföldi iroda működésébe belesnék szívesen, egy időben nagyon érdekelt a Caruso St John Architects irodája, de számomra mára már ők is túl nemzetköziek lettek. Már vagy nyolc-tíz éve hallottam, hogy a prágai Cseh Műszaki Egyetem Építész Karán a tervezési stúdiók valamilyen formában együttműködnek a stúdióvezető építész műtermével, mind a helyet, mind a munkát illetően. Nagyon érdekelne ez a modell, mert még igazán jó megoldást nem láttam, de fontosnak tartanám, hogy az építészhallgatók több szakmai tapaszlatot szerezzenek az egyetemi éveik során.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Bulcsu Tamással és Fortvingler Évával, a munkacsoport.net tervezőivel.

Szerk.: Sütöri Laura