10+1 – Baróthy Anna

"Az a gondolat, hogy a dolgok nem önmagukban, hanem környezetükkel együtt léteznek, az egyik legfontosabb tervezői mottónk az irodában." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Baróthy Annával, az S39 Hybrid Design alapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Baróthy Anna meglátása szerint egy tervező csapat szakmai karakterét a vezető személyisége alapozza meg. Saját érdeklődése és habitusa egyértelművé tette, hogy az általa alapított stúdiót, az S39 Hybrid Designt a magas szintű anyagismeret, a gondolati frissesség és a folyamatos fejlesztői gyakorlat határozza meg. Ennek eredményeként mára a legkülönbözőbb anyagok designszemléletű, nagyléptékű építészeti alkalmazására vált képessé.

A szobrász végzettségű designer nevéhez olyan munkák fűződnek, mint a Dohány utcai Gettófal designja és betonfelületei, az olaszliszkai emlékmű komplex művészeti tartalma, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér fali acéllemez-installációja, a Graphisoft Park G épületének világtérképe, a Hard Rock Hotel Budapest rézhomlokzata, a Graphisoft park fogadóépület, illetve a Lánchíd 19 Design Hotel üveghomlokzata. Emellett szerepe volt a balatonfüredi és a karcagi vasútállomás megújulásában, a salgótarjáni Beszterce tér felújításában, a szombathelyi Arena Savaria és a Kapás 21 társasház elkészülésében. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

1:1, csak együtt, matériák.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

Nagyon kedvelem azokat a kis hegyvidéki falvakat, településeket, amelyek autentikus építészeti tendenciákat tükröznek. A népi építészetben azt tartom zseniálisnak, hogy pontos lenyomatai mindannak az erőnek, ami életre hívta őket. Látni, ahogy az emberek kizárólag együttes erővel tudták létrehozni épített környezetüket, hogy az erőforrások szűkös volta miatt koncentráltan, összefogással, bizalommal és rutinnal építették házaikat. Ami az anyaghasználatot illeti, leleményességre volt szükség, hiszen azt használhatták, ami helyben elérhető volt. Emiatt az egységes településkép és a környezettel való 100%-os összhang is garantált volt, nem beszélve az újrahasznosításról. Ezeknek az épületeknek minden részlete érzelemmel teli, olyanok, mint egy népdal. Ma már nincsenek meg ezek a fegyelmező erők. Az egyén szintjére vetítve bármit megkapunk az építőipari áruházakban, tervezőként pedig az anyagok globális piacán. De ha körbenézünk, egyébként se kalákában építkezünk, hanem vállalkozókkal, nem is értünk már úgy hozzá, időnk sincs rá, és annyi stílus fut egyszerre, hogy csak próbáljuk felfogni. Igazán nagy fegyelemre és érzékenységre van szükség ahhoz, hogy egy mai építészeti projekt és környezetének összhangja valóban hiteles egységet alkosson. Az a gondolat, hogy a dolgok nem önmagukban, hanem környezetükkel együtt léteznek, az egyik legfontosabb tervezői mottónk az irodában. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A régi és az új elválaszthatatlan egymástól. Minden tapasztalatunk a múltból, a régiből származik, ezzel egyidőben – ha akarunk, ha nem – valami új felé kell haladnunk, hisz az épp zajló folyamatok nem tudnak leállni, részt kell vennünk benne. Nem azért állítunk elő kevesebb nyerget, mert a nyereg már nem jó, hanem mert autóval járunk. A nyereg létjogosultságát nem firtatja a kor előrehaladta. Sőt, a nyereg is fejlődik, hagyományos kialakítású és modern változatok léteznek egymás mellett. Nem azért halnak ki tehát technológiák, mert az adott módszer rossz, hanem mert változik a világunk, és a hétköznapi használatban valami praktikusabb lép a régi helyére – épp úgy, ahogy a közlekedésben a lovat felváltotta az autó. Magyarországon például még mindig elérhető és méltányos árú a kézimunka, az egyedi megmunkálás mint helyi specialitás, pedig sok országban ez szinte már megfizethetetlen. Emiatt gyakran tervezünk kisiparosokra, mert élettelibb, számunkra unikálisabb végeredmény születik, szemben egy CNC maróval. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Hadd említsek inkább egy olyan projektet, amely viszonylag optimális körülmények között jött létre. A Dohány utcai Gettófal esetében nagyon jó együttműködés alakult ki az építésztervezővel és a beruházóval, a Radius B+S-sel és az EMIH-hel. Ritka az olyan építőipari körülmény, amikor megvan a fogadókészség a kísérletezésre, ezen munka esetében a betonfelület ornamentikus és patinázott betonfelületeinek kifejlesztésére és kézműves kialakítására. A projekt során a megbízó és az építész teljes körű bizalmat szavazott nekünk, és a technológiai körülmények mellett elegendő idő is rendelkezésre állt, hogy az általunk tökéletesnek ítélt formában hozhassuk létre az érzékeny designt. Első kérdésre adott válaszomra utalnék vissza, az együttműködés jelentőségére, hiszen az építőiparban közös döntéseken múlik, hogy mire kerül a fókusz. Azokban az esetekben, amikor nem ideálisak a körülmények, az adott építőipari szituációhoz leginkább illeszkedő technológiát javasoljuk, arra tervezünk, hogy a lehetőségekhez mérten a legértékállóbb eredmény születhessen. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A „helyemen vagyok érzés" maga az Erő számomra. A siker többi formája egy kiegyensúlyozott működésben már magától megtalál. Az elmúlt két év nagy sikerélménye, hogy megélhettem, anyaként és cégvezetőként is képes vagyok egyszerre működni!

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Kimondottan érdekelnek az új technológiák. A társadalmi és kulturális változások a digitalizációval, a nanotechnológiával, robotikával karöltve markáns változásokat fognak eredményezni az építészeti szemléletben és gyakorlatban is. Egy példa: a betonnyomtatás statikailag támogatja a kupolás formavilágot vagy a részletgazdag kidolgozottságot, vagyis újra megjelennek majd a különböző kupolás épületszerkezetek, a legömbölyített formavilág. A zsaluzott betonszerkezeteket is teljesen kiválthatja, ami felgyorsítja az építkezések menetét. Ehhez hasonló folyamat volt a paneles építészet megjelenése, ami igazán átütő technológiának számított és hatékonyabbá tette az építőipar működését, és ezzel egy korszakot meghatározó építészeti formanyelv is született. Nagyon érdekel, hogy a digitalizációban felnövő generációnak milyen viszonya lesz az anyagokhoz. Gondolok például arra, hogy a különféle nyomtatási lehetőségek által létre tudunk hozni olyan felületeket, amelyek más matériákat imitálnak – mint például egy fahatású kerámiaburkolat, vagy márványmintás kompozit. Milyen új érzelmi viszonyulások alakulnak majd ki így? Mi számít majd igazinak és miért? Míg nekünk az volt a kihívás, hogy meg tudjuk különböztetni a látványtervet a fotótól, addig a gyerekeinknek az lehet kérdés, hogy valódi téglafalat látnak vagy printelt felületet. Az pedig egy következő kérdés, hogy lényeges-e egyáltalán, hogy valami valóban téglából van-e vagy csak annak látszik, és ha már csak annak látszik, miért akar hasonlítani valamire, amihez már nincs is közvetlen, biztos viszonya? 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Azon dolgozom, hogy az S39 Hybrid Design egy folyamatosan fejlődő szervezet legyen. Ennek jelentős eleme, hogy az egyre nagyobb léptékű projektjeink ugyanabban a szellemiségben készüljenek, amit a kezdetek óta képviselünk: a részletekben rejlő gondosságban és az építőiparba történő beilleszthetőségben. A cég életének fontos része a termékfejlesztés is. Két terméket hoztunk létre, melyeken folyamatosan dolgozunk: a Rákosy Glassal közösen megalkotott Luminari Glass designüveg termékcsaládot és a MUKI_Pix világító betontérkövet. Mindezek mellett a külföldi kapcsolatok erősítésére is jelentős figyelmet fordítunk.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A közös munka során a valódi értő párbeszédre és kooperatív működésre való készség fokozott fejlesztését tartom kiemelten fontosnak. Ezeket illetően úgy érzem, van még hová fejlődni a hazai építőiparban. Öröm megtapasztalni, ha a döntéshozatal csúcsán épp olyan emberek állnak, akik nem fáradtak bele az építéssel járó hosszadalmas adminisztratív folyamatokba, és van erejük a projekt végéig részletekbe menően kitartani a magas minőség képviselete mellett. Csak ez az attitűd eredményez átlagon felüli, kiemelkedő végeredményt. Azt kívánom, hogy mind erre törekedjünk.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

• Berentés Éva: Az érett személyiség // annak aki elszánt önmaga fejlesztésében
• Diamanda Galás // annak, aki szereti a meglepő és bátor éneklő személyiségeket
• Horváth Balázs zeneszerző // annak, akit érdekel az aktuális kortárs hazai zeneszerzés 

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Szívesen dolgoznék többek között a Herzog & de Meuron építészeivel. Az ő munkáikon azt érzem, amiről a korábbiakban beszéltem, miszerint részletekbe menően viszik végig a projektjeiket, és a minőség terén nem alkuképesek akkor sem, ha épp óriási a munka léptéke. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Kőszeghy Flórával. 

Szerk.: Sütöri Laura