Helyek

A globalizáció urbanisztikája

1/6

a dromosz a stadionoknál, fotó: vm

?>
a dromosz a stadionoknál, fotó: vm
?>
Design Terminál / hátsó épület, fotó: vm
?>
Design Terminál, fotó: vm
?>
a Skála bontása
?>
Simplon Udvar, a t2a Építésziroda terve
?>
"jégszínház" / a dromosz a stadionoknál, háttérben a Sportaréna, fotó: vm
1/6

a dromosz a stadionoknál, fotó: vm

A globalizáció urbanisztikája
Helyek

A globalizáció urbanisztikája

2009.06.19. 05:57

A posztmodern irodalom „az eltűnések koráról" beszél, és változatlan intenzitással ecseteli nemcsak a közép, hanem a hely eltűnésének negatív következményeit – mindenek előtt éppen a társadalmi kohézió gyöngülése miatt. Egy hely- és arculatát vesztett települési közösségen belül a társadalmi összetartás sem tud létrejönni. Meggyesi Tamás előadása az Urbanisztika Tanszék fennállásának 80. évfordulójára tartott megemlékezés alkalmával.

"jégszínház" / a dromosz a stadionoknál, háttérben a Sportaréna, fotó: vm
6/6
"jégszínház" / a dromosz a stadionoknál, háttérben a Sportaréna, fotó: vm

a dromosz a stadionoknál, fotó: vm
1/6
a dromosz a stadionoknál, fotó: vm

Louis Mumford szerint a város valaha jelképesen maga a világ volt, mára viszont az egész világ egyetlen hatalmas várossá lett. Aligha kerülhetjük meg, hogy saját jövőnket ne a világ egészének sorsával kössük össze: földünk összeért, bármi és bárhol is történjék, annak következményeit akkor is le kell nyelnünk, ha - úgymond - semmi közünk hozzá. 1800-ban még mindössze két olyan város létezett, amelyeknek egymilliónál több lakosa volt: London és Peking. Jelenleg mintegy huszonöt 10 milliósnál nagyobb várost tartanak számon, és ebből húsz a harmadik világra esik. A 2025-re szóló előrejelzések szerint a világ népességének már csaknem a fele városokban fog élni, aminek kétharmadában (2 milliárd ember!) a fejlődő világ nyomornegyedei húzódnak meg. Az „urbanizáció" globális méretei azonban nem a civilizáció világméretű győzelmére, hanem éppen ellenkezőleg, fenntarthatóságának korlátaira utalnak. Ha mindehhez hozzávesszük a környezet fizikai és kulturális szennyezettségének ijesztően növekvő méreteit, és reálisan számolunk az ózonréteg elvékonyodásával, a globális felmelegedéssel, vagy azzal, hogy a pólusok olvadása nyomán a világ legnagyobb tengerparti városai víz alá kerülhetnek, akkor egyáltalán nem tűnik költői túlzásnak Spielberg látomása a „Mesterséges intelligencia" c. film végén, ahol New York felhőkarcolói meredeznek ki a tengerből – sőt a látomást igencsak optimistának ítélhetjük, hiszen a képsor mintegy száz év távlatából mered ránk, és még azonosíthatók a World Trade Center tornyai is.

 

Design Terminál / hátsó épület, fotó: vm
2/6
Design Terminál / hátsó épület, fotó: vm

Design Terminál, fotó: vm
3/6
Design Terminál, fotó: vm

 

Az urbanizáció világtrendjei alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. Miután a folyamatok egy része nálunk csak bizonyos fáziskéséssel jelentkezik, elvileg fel tudunk készülni rájuk. A nemzetközi szakirodalom egymással kölcsönhatásban álló megatrendekről beszél, amik közül az Urbanisztika Tanszék által 2006-ban kidolgozott a „Településtudományi kutatások hosszú távú koncepciója" alapján a következő fontosabb urbanizációs tendenciákkal, feszültségekkel és problémákkal kell számolni:

  1. A kommunikációs forradalom, amelyik még a 19. században és a 20. század elején a szállítási és közlekedési technológia robbanásszerű fejlődésével vette kezdetét, mára a digitális technikák elterjedésének köszönhetően információs forradalomba váltott át. A nemzetközi városhálózat legerősebb elemeit, az egymással világméretű versenyben álló „global city"-ket mára már nem annyira a termékek előállításának koncentrációja, mint inkább az információs hálózatok csomópontjai határozzák meg, ahol ehhez kapcsolódóan nő a tudásipar jelenléte. Az információval kapcsolatos munkahelyek szükségletei ugyanakkor alapvetően különböznek a hagyományos ipari munkaterületekétől. Ennek árnyékéban át kell átalakítanunk a város funkcionális övezeti rendszerével kapcsolatos korábbi nézeteinket.
  2. A közlekedési és a kommunikációs csatornák felgyorsulásával az addig többé-kevésbé helyhez kötött gazdasági és kulturális tevékenységek színpada az egész földgolyó lett, amit globalizmusként emlegetnek. A globalizmus kiterjed az emberi civilizáció legkülönbözőbb aspektusaira, mint például az emberi kapcsolatokra, az érték- és szokásrendszerekre, a mindennapok kultúrája, a művészeti ágakra és stílusokra stb. A globalizmus mintegy ellenpontjaként ugyanakkor felértékelődnek a lokális sajátosságok, a hely identitásképző adottságai, és a korábbi, tömegtermelésre orientált értékrendszerrel szemben megfigyelhető az egyediség és a szubjektív látásmód szerepének növekedése.
  3. A globalizációs folyamat mélyén a tőkés termelési viszonyokban bekövetkező alapvető változások húzódnak. Az a feudális és paternalista munkaviszony és életmód, aminek keretében az alkalmazott egész életét egyetlen óriáscéghez és helyhez köti, lassan átadja helyét egy olyan multinacionális vállalatvezetésnek, aminek kettős jelszava a termelés rendkívüli flexibilitása, valamint a rövid távú és kötetlen munkaerő gazdálkodás. Mindez a kisebb és flexibilisebb termelési egységek elterjedéséhez vezet. A nagyvállalatok egyre kevésbé kötődnek egy adott városhoz, sőt, közömbösen viselkednek a város közügyeivel szemben.
  4. A múlt század második harmadától kezdve a korszerű közlekedési és a szállítási technológiák fejlődésével és elterjedésével megfigyelhető az emberek és a termékek mobilitásának növekedése. Ez egyrészt a termékek potenciális piacának kiterjedését jelentette, másrészt felgyorsult a szuburbanizáció, ami hozzájárult az egységes települési tájként működő városrégiók kialakulásához és az ezzel együtt járó környezeti, társadalmi problémák kiéleződéséhez. A településen belül a megnövekedett mobilitás átértékeli a település területeit, és befolyásolja a szolgáltatások versenystratégiáját. Így például megkérdőjeleződnek az olyan klasszikus tervezési modellek is, mint például a 2. világháború után mindenütt alkalmazott szomszédsági rendszer elve.
  5. Az élet csaknem minden szintjén megfigyelhető, hogy a korábbi, hierarchikus szervezetek mind térbeli, mind társadalmi szinten egyre inkább hálózati jellegű formába alakulnak át. A hálózatok a hierarchikus rendszerekkel szemben nyitott rendszerként működtethetők, amibe a kisebb és nagyobb elemek is integrálhatók. A lakóhelyek, a munkahelyek és a szolgáltatások hálózatmintájú rendszerei az élet minden területén meghaladják a Christaller-féle hierarchikus modellt. Ehelyett a fejlődés inkább heterogenitásában is homogén, de speciális funkcióiban differenciált, a természeti környezet elemeit is magába fogadó folytonos települési tájak kialakulása felé tart.
  6. A civilizáció és így a városok jövője egyre kevésbé függetleníthető azoktól a helyi és globális környezeti hatásoktól, amelyek a természet ökológiai egyensúlyának felbomlásához és az élővilág pusztulásához vezetnek. A városok szétrobbanása – mintegy versenyben a táguló világegyetemmel - szükségszerűen tovább pusztítja a természeti környezetet. A jövőbeli városi környezet és kultúra csak akkor lesz fenntartható, ha a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban, a termelésben, a fogyasztásban és a városi közlekedésben biztosítani lehet a környezet ökológiai egyensúlyának feltételeit. Ugyanígy elkerülhetetlen a meglévő városi területek minőségi megújítása.
  7. A jövő városainak társadalma a mobilitás, a globalizáció és a szabad munkaerő-vándorlás következtében - elsősorban a fejlettebb térségekben - etnikai, társadalmi és kulturális értelemben is egyre összetettebb lesz, ami számos feszültség forrása lehet. Ezért az urbanizáció jövője attól is függ, hogy mennyire sikerül a társadalmi és területi egyenlőtlenségeket kezelni, és hogy miként integrálhatók a kisebbségek a társadalomba anélkül, hogy identitásuk feladására kényszerülnének.

 

a Skála bontása
4/6
a Skála bontása

Simplon Udvar, a t2a Építésziroda terve
5/6
Simplon Udvar, a t2a Építésziroda terve

 

A hivatalos településtervezés a municipális szocializmus korában még a totális tervezés eszköze volt. A 70-es években bekövetkezett jobboldali politikai fordulatok nyomán, nálunk a rendszerváltást követően, az állam kihátrált a városfejlesztésből és a lakásépítésből, magára hagyva a települési önkormányzatokat, amik versenyképességüket mindenekelőtt a városi ingatlanok eladásával ill. a fejlődés liberalizálásával próbálták elősegíteni. A tradicionális városokat az a veszély fenyegeti, hogy történelmi központjaik periferikus helyzetbe kerülnek, miközben az utcák és terek szerepét a városon kívüli bevásárló- és szórakoztató központok, valamint az új szállodák zárt pszeudo-közterületei, plázái töltik be. Nem csoda, ha e jelenségek árnyékában a társadalmi kötelékek hálója szakadozik, a helyi identitástudat és kötődés veszít jelentőségéből. A problémák komplex kezelését – esősorban a volt szocialista kelet-európai országokban a génjeinkbe ivódott paternalista szemlélet miatt - hátráltatja annak a felismerésnek a hiánya, miszerint a fejlesztés a településügyhöz, a rendezés pedig az építésügyhöz tartozik, a kétfajta tervezési-irányítási tevékenység pedig egymásra van utalva. A városépítészet feladata valamikor a közösség, vagy egy-egy igényes, a várost magáénak valló és azért felelősséget vállaló mecénás városfejlesztő elképzeléseinek építészeti megfogalmazása volt. Mára a közösségek eltűntek, a települések aktív városfejlesztő tevékenysége minimálisra zsugorodott, az igényes mecénás szerepét pedig – különösen a volt szocialista országokban, ahol a fejlesztők úgy érzik, hogy itt még mindent lehet, amit a fejlett demokráciákban már nem - a kevésbé igényes, parazita típusú ingatlanfejlesztők vették át. Ebből következik, hogy a településtervezés csak akkor fogja szolgálni ismét a társadalmi kohéziót, ha képes lesz visszaszerezni eredeti szerepét, vagyis a város építészetével, pontosabban a lokális közösség érdekeinek látható, térben is kifejezésre jutó megformálásával is tud foglalkozni.

Az urbanizációs tendenciák számos olyan negatív jelenséget is produkálnak, amelyek kezelése csak komplex, a különböző szakterületek integrálásával és a civil szervezetek bevonásával képzelhető el. A nyugat-európai és angolszász világban gyökerező posztmodern irodalom „az eltűnések koráról" beszél, és változatlan intenzitással ecseteli nemcsak a közép, hanem a hely eltűnésének negatív következményeit – mindenek előtt éppen a társadalmi kohézió gyöngülése miatt. Hadd utaljak csak Rem Koolhaas Jelleg nélküli város c. szarkasztikus negatív utópiájára. Egy hely- és arculatát vesztett települési közösségen belül a társadalmi összetartás sem tud létrejönni. Ugyanígy beszélnek a város közösségi zónái, ezen belül az utcák és a terek eltűnéséről is. A lakosság összetartásának egyik legfontosabb kiváltója a közös értéktudat, a lokálpatriotizmus, a hely egyediségéhez és megismételhetetlenségéhez fűződő büszkeség. A történet azonban nem annyira sötét, mint amennyire közelmúltja alapján ígérkezik. Az elmúlt évtized során városainkat – Európában már legalább két évtizede – olyan új kihívások érik, amikre a puszta defenzív viselkedésen és a túlélésért folytatott kénytelen megalkuvásokon túl ‑ pozitív válaszokat is lehet adni. Ennek egyik jele, hogy Európa szerte megfigyelhető egy városi reneszánsz, ami ellentmond a globalizációs fejlődési tendenciáknak. A várospolitika egyre több helyen kiáll a városok kompakt fejlesztése mellett, felvállalja a város problématerületeinek kezelését, a közösségi közlekedés fejlesztését, a történelmi városrészek megújítását, a nagy-lakótelepek átépítését, és a várost ismét lakhatóvá próbálja tenni. Ez a reneszánsz hitet tesz a városi környezet építészeti értékei mellett, és a fejlesztés lényegét a közösségi területek humanizálásában és továbbfejlesztésében látja. A hagyományos műemlékvédelemmel szemben az integrált értékvédelem az értékvédelmet a városfejlesztés szerves részévé teszi. Mindez erősíti a helyi lakosság közösséggé formálódását, vagyis növeli a társadalmi kohéziót.

 

 

A településtervezés ma még nincsen közvetlen kapcsolatban a társadalmi kohézióval, így önmagában nem tud részt venni a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, és így a várostérségek versenyképességének növelésében sem. Ma egyetlen feladata az lehet, hogy igyekszik legalább a környezeti és szellemi elszegényedést megakadályozni, vagyis visszatérni eredeti hivatásához, és a kapott feladatok keretén belül kiállni települési kultúráink megőrzése és az erre épülő legmagasabb városépítészeti és környezeti minőség mellett. Ne felejtsük el, hogy az építészet: szóló művészet, a városépítészet azonban kórusmű, ami nem csak szólistákból áll. Hogy ezt a kórusművet, vagyis a társadalom önszerveződésének genetikus kódját kinek és hogyan kell majd létrehoznia, az nem egyszerűen csak a politika dolga, vagy ha az, akkor teljes egészében ránk tartozik. Ne felejtsük el, hogy a városépítészet alapjában véve politika – miként az ókori görögöknél is az volt, akik a demokráciát kitalálták.

Dr. Meggyesi Tamás DsC
prof. emeritus
2009. június

(előadás a tanszék 80. éves fennállásával kapcsolatos ünnepi rendezvény alkalmával 2009. június 25-én)

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk