A tihanyi visszhang hangzó környezetének átalakulása

A tihanyi építési dömping átalakította a falu hangjait. Zilahi Anna cikkében környezetpszichológiai eszközökkel vizsgálja a hangváltozásokat, azok mentális hatásait és ökofeminista szempontból elemzi a tér megváltozott hangszimbolikáját.

Tihany beépítése az 1970-es években kezdődött, de az elmúlt másfél évtizedben radikálisan  felgyorsult, és míg a természeti környezet leradírozásával gyakran foglalkozik a közvélemény,  ennek ambiens hatásaira már kevesebb figyelem irányul. A természeti környezet átalakulásával  azonban elkerülhetetlen a hangzó környezet átalakulása, amely az embert körülvevő, de nem vagy nehezen tudatosuló ambiens ingerek megváltozását jelenti. Az ambiens ingerek változása  nehezen vizsgálható, ugyanakkor e tényezők könnyen válnak stresszforrássá. (Dúll, 2012)  Környezetpszichológiai szempontból izgalmas terep egy ilyen radikális  beavatkozás helyszíne. Ebben a cikkben azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az ember mentális állapotára milyen módon hathat a tihanyi hangkörnyezetben beálló változás. 

Képzőművészként 2020-ban kezdtem el dolgozni Tihanyban, a 2021-ben nyíló OFF-Biennále Budapest keretén belül hoztam létre a Missa Echologica című kórusművet Szári Laurával és a Varsányi Szirének kórussal együttműködésben. A zenemű a tihanyi visszhang elhalkulásának ökológiai okai köré épült, egyfajta dicsérő énekként és imaként értelmezhető a helyi flóra és fauna egyensúlyának visszaállításáért. Két évvel később a Balatorium szervezésében egy hangjátékot készítettem Körtefa a Belső-tó szigetén címmel. Ez a vezetett körséta a tó körüli természeti és társadalmi jelenségek mentén állít emléket a halászfalu hagyományosan mezőgazdasági működésének tősgyökeres helyi lakosok visszaemlékezésein keresztül.

A balatoni túlépítkezés nem csak felszíni transzformáció: ha egy általunk régről ismert  helyszínnel kapcsolatban megfogalmazódik bennünk, hogy valami megváltozott, de a látható  környezet az emlékeinkben szereplővel akár azonos is maradt, ugyanakkor a régi zajok helyét  más jellegű zörejek vették át, szinte biztosra vehetjük, hogy a hely ökoszisztémája  megváltozott. Az ma már az ökológiai gondolkodás és a kapitalista világrendszer kritikájának alapállítása, hogy a hiperracionális, növekedésorientált, kizsákmányoló világképben a természeti  környezet mechanikusan működő háttérként jelenik meg, de véleményem szerint e tekintetben egyre inkább rokonságot mutat a természettel a hangzó környezet is, amely szintén elveszítette korábbi jelentésekben gazdag érzékletbirodalmát az ember számára. [1]

Az emberi test veleszületetten jól alkalmazkodik a természetes környezethez (Miyazaki et al.,  2011). A 18. század óta felgyorsult iparosodás és urbanizáció miatt a népesség nagy része  jelenleg városi területeken él. Azonban mivel az emberek evolúciós történetük jelentős részét  természetes környezetben töltötték, eredendően ismerős számukra a természet tapasztalata  (Ulrich et al., 1991). Ezért lehetséges, hogy megnyugtatónak éljük meg, valamint fiziológiai és  pszichológiai szempontból is relaxálóan hat a természetes környezet. (Song et al., 2016).

A korábbi, organikusabb világképpel működő korokban, de még a múlt század földműveléssel  és állattartással foglalkozó szegmenseiben is információként működött a hang. A tájékozódás, a  kommunikáció eszköze volt, a vidéki ember füle „egy szeizmográf érzékenységével működött" (Schafer, 2018). A hang az életet és a közösséget is szervezte, gondoljunk csak a hajnali  kakaskukorékolásra, a harangszóra, vagy a formailag – és talán e formaiságban feltételezhetjük, a kakasszó idéződik meg, nem pedig az állat bármely más attribútuma – a kakast imitáló  szélkakasra, amely már nyikorgásának gyorsasága alapján is közvetítette a vájtfülű gazda  számára a szélerősséget, anélkül, hogy rá kellett volna néznie.

A természeti hangokból történő következtetések lecsökkenését összefüggésben látom azzal,  amit Marx a társadalom és természet kapcsolatában beállt anyagcsere-szakadás fogalmával  ír le (Marx 1974, 765). Úgy, ahogy a városi ember elidegenedik az életét fenntartó természeti  cserefolyamatoktól, úgy válnak számára értelmezhetetlenné a természeti hangok, így válik  indifferenssé, akár süketté bizonyos hangokra, amelyek korábban az életét mentették meg. 2020-ban részt vettem egy terepgyakorlaton Tihanyban az xtro realm művészcsoporttal Jordán  Ferenc meghívására, aki a Tihanyi Limnológiai Kutatóközpont igazgatójaként kezdeményezett interdiszciplináris együttműködést. Mivel az OFF-Biennáléra készülő munkámban [2] a tihanyi  visszhang témájával terveztem foglalkozni, néhány hónappal később, 2020 őszén visszatértem  Tihanyba és néhány napig környezeti hangokat rögzítettem az faluban, amely  az általunk ismert nyári, turisztikai maszkját levetve, télire visszanyeri a kistelepülés csendes,  nyugalmas, spektákulumok [fogyasztáscentrikus látványosságok] nélküli arcát. A várakozásaim ellenére azonban szezonon kívül is  meghatározó ambiens élményként hatott egyrészt az autóút zaja, másrészt pedig a folyamatos  építkezések robaja.

„A belsőégésű motor adja a mai modern civilizáció alapvető hangját." – írja R. Murray Schafer  (Schafer, 2018). Ahogy körbejártam a félszigeten elhelyezkedő falut, egyértelművé vált, hogy három folyamat zajlik egyszerre természeti és hangzó szempontból, és ezek interferenciát képezve erősítik egymást.    

(1) A ’70-es években indult meg a turizmus Tihanyban, az egykori halászó és gazdálkodó falut  teljesen átalakította a növekvő érdeklődés, amelyet mára valójában sem területileg, sem  infrastrukturálisan nem képes kiszolgálni. A vendéglátóiparral megjelentek a személyautók [3],  majd pedig a tereket is úgy kezdték szervezni, hogy kiszolgálják az egyre növekvő gépjárműforgalmat. Maga a turizmus is jelentős plusz zajt generál, de az autós közlekedés mély frekvenciájú motorzúgása szinte állandósult. 

Az ipari forradalmak nyomán a gépek már korán a maszkulinitás konstrukciójával kapcsolódtak  össze, és az ipar zaja az erő, a haladás és a természet fölött gyakorolt uralom szimbólumává vált. Innen értelmezve, a tihanyi halászfalu infrastrukturális átalakítása az autós forgalom  igényeinek megfelelően a petro-maszkulinitás (Daggett, 2018) térformálásaként is tekinthető.  Ennek az ambiens következménye a petro-maszkulinitás autó- és motorzúgásra épülő állandó  zajszennyezése, amely egyszerre példája és pusztító következménye a patriarchális társadalomban a termelőeszközök és a zajkezelés maszkulin kódok szerint szerveződő irányításának. (Horta, 2020) 

A gépjárműforgalom zaja ezáltal hatalmi logikát és szimbolikát testesít meg, emellett hatással  van az individuumok stresszszintjére, de szintén lényeges aspektus, hogy a közösségi élet  alakulására is kihat. Appleyard és Lintell 1972-es kísérlete kimutatta, hogy három utca közül az alacsony zajjal sújtott utcában lakók háromszor annyi helyi baráttal és kétszer annyi ismerőssel tartottak kapcsolatot, mint a súlyosan zajszennyezett utcában lakók, míg a  közepesen zajos utca valahol a kettő között teljesített. (Appleyard & Lintell, 1972) 

(2) Emellett, és ezzel összefüggésben zajlik a hírekből jól ismert, törvényeket kijátszó természeti pusztítás (Halász & Boros, 2020), amely eltünteti az erdős, bokros területeket – amelyek egyébként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területéhez tartoznak –, hogy luxus  építési területként szolgáljanak a politikai-gazdasági elit számára. Ez a folyamat azzal  jár, hogy körben leradírozzák a hegyről azt a hagyományos flórát-faunát, amellyel a növekvő autóforgalom zajától fizikailag hangszigetelték a faluközpontot. Ennek kiiktatásával azonban egyre nagyobb léptékben terjed a zajszennyezés a belvárosban, és visszhangzik tovább a félsziget belseje felé. Egyrészt kimutatták, hogy a városokban és a  környékükön az útszéli növényzet csökkenti az autósok agresszióját (Cackowski, & Nasar,  2003), az ezzel ellentétes irányú Balaton-parti betonozás nem éppen ilyen hatást vált ki az  emberekből.

A természeti hangok segítik a pszichológiai regenerálódást, a figyelem helyreállítását  (Attention Restoration Theory, Kaplan&Kaplan). Hiányuk fáradtsághoz, kimerültséghez  vezethet, rontva a szociális készségeket. (Dúll, 2012) Buxton és társainak 2021-es, COVID-19-et követő meta-analízise azokat a tanulmányokat tekinti át és szintetizálja, amelyek az Egyesült Államok-beli nemzeti parkokban hallható természeti hangok emberi pszichére gyakorolt  hatását vizsgálták. Állításuk szerint a természet látványa mellett a hangzó környezet vizsgálata is elsődleges, hiszen a természettel való kapcsolat hangokon keresztül is befolyásolja az emberi egészséget. (Franco et al., 2017). Az audiovizuális kölcsönhatások jelentős szerepet játszanak az észlelésben, így gyakran összefüggés figyelhető meg a természettel való vizuális és akusztikus  érintkezés, valamint a környezetminőség észlelése között (Carles et al., 1999). A nemzeti parkok azáltal, hogy kiemelik és elősegítik a természetes hangkörnyezet megőrzését, javíthatnak az egészségügyi közállapoton. (Buxton et al., 2021). Így e hangok elgyengülése  Tihanyban, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, pszichológiailag is hat az emberre. Mivel a természetes környezet ingereinek fokozatos elvesztése, még ha nem is tudatosul, hozzájárulhat egyfajta veszteségélményhez. Ennek megfelelően a természetes hangzó környezet elvesztése akár  az ökogyász fogalma felől is érdemes lehet továbbgondolásra. 

(3) A változásban beazonosított harmadik komponens a beruházások, az építkezések  évekig húzódó ipari hangja. A tartós zajszennyezés növeli a stresszhormonok szintjét a  szervezetben, megemeli a vérnyomást és a pulzusszámot, ami hozzájárul a szív- és érrendszeri  betegségek kialakulásához. A krónikus zajterhelés gyulladásos és oxidatív stresszfolyamatokat  indít be a szervezetben. A közlekedési zajnak való folyamatos kitettség összefüggésbe hozható  a mentális egészségi problémákkal és a pszichológiai megbetegedésekkel, például a  depresszióval és a szorongással is. (Hahad et al. 2019) A kontrollálhatatlan építkezési zajok pedig tehetetlenségérzést, frusztrációt váltanak ki, ami szintén pszichés problémák (szorongás,  depresszió) kialakulásához járulhat hozzá. (Ng, 2000) Az építkezési zajok ráadásul a szociális  interakciókat is megnehezítik, a kommunikációt ellehetetlenítik, ezáltal rontják az  életminőséget és a közösségi kapcsolatokat. (Jones et al., 1981) 

Egymást erősítik tehát ezek a folyamatok: a növekvő turizmus és gépjárműforgalom zaja, a zajszennyezést fizikailag enyhítő, természeti elemeket kiiktató pusztítás és a folyamatos  építkezés.

Elhalkult-e a Tihanyi visszhang?  

A kérdésre, hogy miért halkult el a tihanyi visszhang, változatos válaszokat kaptam. Jordán  Ferenc rendszerökológus a visszhangdomb és a hangjelenségnek helyet adó Óvár növényzetének átalakítására utalt. A helyi lakosok viszont nem értettek egyet a visszhang  elhalkulásának elméletével, azt mondták, menjek vissza hajnalban, amikor nincsenek turisták,  és tökéletesen működni fog. Ez a két teória azonban nem mond ellent egymásnak, hiszen a  hajnali órákban nemcsak a látogatók zsibongásától mentes a domb, hanem a forgalom zajától  és az építkezésekétől is. A visszhang hallható volt, és feltárult előttem a természeti környezet  törékeny hangzó térképe. A kutatási fázisban készített field recordingjaimon a következő hangok szerepeltek: az apátsági harangszó, nádsusogás, szélborzolta vízfelszín halk fodrozódása, vízi madarak vonulása és madárszava, különböző víz- és hullámhangok,  hullámtörések hangja, csónakok klaffogása a kikötőben, száraz levelek zörejei és a szélkakas  tánca, az erdő halk susogása. Ezek fölé került a későbbi órákban a kompkürt dördülése, az  élelmiszert szállító autó szignálja, a városi vezeték morajlása, elsuhanó autók motorhangja,  építkezéshangok: fúró, köszörű, körfűrész, betonkeverő. Durva, mindent átható, vagy halk  alattomosságban a csendet felszámoló állandósult háttérzajok.  

„A hangok fala fikció alá rejti a hangzó környezet tulajdonságait" – pontosan ezzel  szembesültem Tihanyban, annak ellenére, hogy Schafer ezt alapvetően a városiasodott  településekre jellemző lo-fi [4] hangzó környezetről írja. Fontos megnézni, mit sugall e hangfikció  szimbolikája. A gépi zajok kezdettől a haladással, fejlődéssel, jóléttel asszociáltak, miközben  ez a képzettársítás valójában modernista maszkulin keretben kódolt. A futuristák által éljenzett  szélessávú ipari zajtakaró ugyanis pont úgy fedi el a folyamatos növekedés és nagyvárosi lét  fenntartásához szükséges reproduktív munkát, a háttérben zajló helyi életet és ökoszisztémákat, valamint az ezeket meghatározó hatalmi viszonyokat, mint a kapitalizmus vizuális façadjai. A  vendégek végiglátogatják a faluközpont kötelező elemeit, közben az autók morajlása eltakarja, hogy a turizmusipar számukra felajánlott attrakciói mögött mást is kínálhat a tér.

A természeti környezetbe vágyó vendégek, akik a nyugalom pihentető aspektusaiért érkeznek  a faluba, azzal szembesülnek, hogy ez az idilli csend nem létezik. Az autós infrastruktúra  kialakítása öngerjesztő folyamatot indít el: még az is, aki kerékpárral, tömegközlekedéssel  érkezne, autóval látogatja meg a várost, hiszen ez a minta működik. A látogatók közvetlenül az apátság épülete előtt is leparkolhatnak, ami folyamatos átmenőforgalmat alakít ki a faluközpont  sétálóövezetében, a keskeny macskaköves utcákon. Ez azt az attitűdöt is erősíti, hogy a  vendégek egyre kevesebb időt töltenek el Tihanyban, hiszen a különböző látnivalók között autóval közlekednek, reggel megérkeznek, később továbbállnak. Ezáltal csökken az ott töltött  éjszakák száma, ami rontja a helyiek megélhetését. (Zilahi, 2023b) A falut így egy gyorsan  elfogyasztható díszletté redukálja az őt vezető politikai hatalom, a benne élők pedig e folyamat  legnagyobb kárvallottjai.

„A vállalkozók is (...) próbálták (....) kinyújtani a szezont, hogy télen is, de nem jönnek az  emberek ide. Pedig tényleg nagyon szép ilyenkor", panaszolja interjúalanyom, Bori. (Zilahi,  2023b) Valóban, Tihany télen izgalmas felismeréseket tartogat. Az egyik legfeltűnőbb változást  az egész főutcán végighúzódó üres parkolókomplexumok jelentik, és ez a hiány igen  látványos: a falu központja szerkezetileg is arra épült át, hogy a három-négy turisztikai  szempontból jelentős hónapot kiszolgálja, feláldozta városi tereit az odalátogatók kényelmének oltárán, hogy szezonon kívül üres betonplaccok éktelenkedjenek és tüntetőleg mutassanak rá  valamilyen hiányra. A forgalom zaja is kisebb, de az építkezések kitartóan folytatódnak. Télen  van lehetőség a csendre. Ilyenkor olyan hangjelenségek is megmutatják magukat, amelyeket  negyven éve még értettek, ma már nem sokan hallják, hiszen a helyi közösségeket is  felszámolják a befektetők által dominálta társadalmi-gazdasági folyamatok. Így nem halljuk  például telente a tihanyi rianások vérfagyasztó hangját, de a nem hallás ténye valójában még a  rianásoknál is ijesztőbb.

 /Zilahi Anna/ 

A szerző költő, médiaművész, 2017-ben jelent meg a Bálna nem motívum című verseskötete a Magvető kiadónál. Művészeti praxisa társadalmi és ökológiai kérdések vizsgálatára épül. 

Jegyzetek

[1] Ha nem is vesztek el teljesen a szimbolikus jelentések, az emberi figyelem ritkán fordul feléjük, mert nem  szervezik már az emberi életet. (Schafer, 2018)

[2] A megelőző kutatás alapján végül nem zajtérkép készült, mint ahogy eredetileg terveztem, hanem a Missa  Echologica című kórusmű, amely elemelte a művészeti feldolgozást egy absztraktabb értelmezés felé. 

[3] „Tihany Motel. Ott volt egy nagyon nagy kemping, nemzetközi camping volt, ott minden volt. Mindenki volt, úgy mondom. Az egy csodálatos hely volt. Ott láttunk először igazi autókat..." (Zilahi, 2023)

[4] „A hi-fi hangzó környezetben az önálló hangok tisztán kivehetők, mivel a háttér zajszintje alacsony", míg „A  lo-fi környezetben az egyéni akusztikus jeleket elnyomják a túlnépesedett hangtömegek." (Schafer, 2018)

Hivatkozások 

Buxton, Rachel & Pearson, Amber & Allou, Claudia & Fristrup, Kurt & Wittemyer, George.  (2021). A synthesis of health benefits of natural sounds and their distribution in national parks.  Proceedings of the National Academy of Sciences. 118.  

Carles, J. L., Barrio, I. L., & De Lucio, J. V. (1999). Sound influence on landscape values.  Landscape and urban planning, 43(4), 191-200. 

Dúll Andrea (2012) Környezet–pszichológia–egészség. In Demetrovics Zsolt, Urbán Róbert,  Rigó Adrienn, Oláh Attila (szerk.) Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása I.:  Személyiség, egészség, egészségfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 24. o.  

Franco, Lara S., Danielle F. Shanahan, and Richard A. Fuller. 2017. "A Review of the  Benefits of Nature Experiences: More Than Meets the Eye" International Journal of  Environmental Research and Public Health 14, no. 8: 864.  

Daggett, Cara (2018). Petro-masculinity: Fossil Fuels and Authoritarian Desire. Millennium, 47(1), 25-44.  

Hahad O, Prochaska JH, Daiber A, Muenzel T. Environmental Noise-Induced Effects on  Stress Hormones, Oxidative Stress, and Vascular Dysfunction: Key Factors in the  Relationship between Cerebrocardiovascular and Psychological Disorders. Oxid Med Cell  Longev. 2019 Nov 

Jones, Dylan & Chapman, Antony & Auburn, Timothy. (1981). Noise in the environment: A  social perspective. Journal of Environmental Psychology. 1. 43–59. 

Kaplan, R., & Kaplan, S., (1989). The experience of nature. A psychological perspective. Cambridge: Cambridge University Press. 

Marx, Karl (1974) A tőke. Harmadik könyv, MEM 25, Kossuth, Budapest. 

Miyazaki, Y., Park, B. J., & Lee, J. (2011). Nature therapy. Designing our future: Local  Perspectives on bioproduction, ecosystems and humanity, 10, 407-412. 

Ng, Cheuk. (2000). Effects of building construction noise on residents: A quasi-experiment.  Journal of Environmental Psychology. 20. 375-385. 

Schafer, R. Murray: A környezet zenéje. Cirka Művészeti Folyóirat, 2018, Pécs. Ford. Agonás  Dániel 

Song, Injoon & Baek, Kwangsik & Kim, Choyun & Song, Chorong. (2023). Effects of nature  sounds on the attention and physiological and psychological relaxation. Urban Forestry &  Urban Greening. 86.  

Ulrich, Roger & Simons, Robert & Losito, Barbara & Fiorito, Evelyn & Miles, Mark & Zelson,  Michael. (1991). Stress Recovery During Exposure to Natural and Urban Environments.  Journal of Environmental Psychology. 11: 201-230. Journal of Environmental Psychology. 11.  201-230. 

Internetes források 

Halász Júlia, Boros Juli (2020) Beveszik Tihanyt, ha kell, elhordják a fél hegyet. 444.hu https://444.hu/2020/07/02/beveszik-tihanyt-ha-kell-elhordjak-a-fel-hegyet, megnyitva: 2024.  06. 13. 

Horta, Arnau (2020) The accelerationist noise of petro-masculinity. CCCBLAB, Cultural  Research and Innovation, 

https://lab.cccb.org/en/the-accelerationist-noise-of-petro-masculinity/, megnyitva: 2024. 06.  13. 

Egyéb források 

Zilahi Anna (2023) Publikálatlan interjúrészlet Kovács István Kokó helyi lakossal, 2023.  március. 

Zilahi Anna (2023b) Publikálatlan interjúrészlet Kántás Borbála tihanyi lakossal, 2023. április.