Az értékmegőrzés és a profitcentrikus fejlesztés kecskeméti konfliktusa

Kinek az érdekét szolgálja Dr. Szécsi Gábor polgármester? Az építészet mindig egyfajta diagnosztikai tükör, amely kendőzetlenül mutatja a társadalom valóságos állapotát. 

Kinek az érdekét szolgálja Dr. Szécsi Gábor polgármester?

"Aki megbocsátja a gaztettet, az cinkossá lesz." (Francois-Marie Voltaire)

Az államszocializmus önfelszámolása után Kelet-Európa országai nem oda érkeztek, ahová eredetileg készültek - ennek a csalódásnak a sokkjából máig sem tértek magukhoz. Időközben ugyanis a „fejlett világban" a liberális jogállam, a magántulajdon és a piaci versenygazdaság már átadta a helyét a nemzetközi cégbirodalmak rendszerének. Magyarországon az 1989-as „rendszerváltozás" után a tőkés magántulajdont és a piacgazdaságot úgyszólván egy csapásra helyreállították azok a posztállampárti elitcsoportok, amelyek akkor a politikai hatalomnak a gazdasági hatalomba mentésében, napjainkban pedig a felhalmozott tőkének a politikai befolyásszerzésbe konvertálásában érdekeltek. Ma már azt is láthatjuk, hogy a demokratikus politikai kultúra és az erős civil társadalom újrateremtéséhez - nota bene a hatalom tényleges demokratizálásához - nem csak a kellő idő, de az őszinte szándék is hiányzott.

A bevásárlóközpontok történeti előzménye
A két világháború, de különösen az azt követő hidegháború olyan hatalmas logisztikai és technológiai fejlesztéseket ösztönzött, amelyeknek finanszírozása csak a teljes nemzetgazdaságok e cél szolgálatába állításával volt teljesíthető. Csakhogy amíg e versengésbe végül belebukott a Szovjet Birodalom - mert a másodvonalbeli haditechnikát azonmód nyugdíjazta és mindent örök időkre titkosított - addig a nyugati államok, de különösen Amerika mindezeket fogyasztható civil termékekké formálta át és mindent lehengerlő reklámdömpinggel meggyőzte a társadalmat, hogy fogyasztani mennyire jó...

Megszületett tehát a fogyasztói társadalom és a hatalmas hadászati-stratégiai lerakatok civil leképezéseként megépültek az első nagy kanadai és amerikai bevásárlóközpontok. Nincs mit csodálkozni azon, hogy hazánkban az elmúlt száz év történelmi megrázkódtatásai, diktatúrái, agymosása és nyomorúsága után, a sajtóból zúduló reklámdömping hatására és az öröklött egzisztenciális kényszerűségtől vezérelve, az emberek leginkább csak a ma túlélésének taktikáit keresik és nem gondolnak a világ sorára és a holnapra, hiszen sokan még a fogyasztói lét hőn áhított „boldogságát" sem élték meg. Éppen ezért, a valóságos szükségleteiktől és tényleges vásárlóerejüktől függetlenül, roppant imponálónak tartják, ha reájuk mint potenciális fogyasztóra tekintenek. Önműködő csapda ez a javából. Egyfajta virtuális jólét ez, a súlyos környezeti és társadalmi problémák szőnyeg alá söprésével. Abba pedig jobb nem belegondolni, hogy a multinacionális nagyvállalatok termelésének a harmadik világba telepítése milyen súlyos társadalmi-szociális feszültségeket és környezeti ártalmakat okoz majd, hiszen ahhoz, hogy a Föld minden lakója a mai fejlett világ életszínvonalán éljen, három Föld nevű bolygó sem lenne elég. Ha pedig a fejlett államok gazdasága és profitja néhány multinacionális nagyvállalat kezében összpontosul és a feleslegessé vált munkaerőt a militarizált gazdasági érdek érvényesítésének a szolgálatába állítják, akkor küszöbön a következő világégés...

A vizuális kultúra mai helyzete hazánkban
Az építészet mindig egyfajta diagnosztikai tükör, amely kendőzetlenül mutatja a társadalom valóságos állapotát. Ez a tükör ma egy zaklatott, gyökereit vesztett, súlyos értékválsággal küzdő, a vizuális analfabétizmustól sújtott ország képét tárja elénk. Nem segít megtalálni ebből a szörnyű helyzetből a kivezető utat a média sem, pedig a társadalom vizuális kultúrájának felemelésében az elektronikus médiumoknak, jelesül a televíziónak kiemelkedő szerepe kellene, hogy legyen. Csakhogy a közszolgálati televíziók, különösen pedig a kereskedelmi televízióállomások ellenérdekeltek, mert a reklámbevételeiket meghatározó nézettség, mindennek az értékmérője. Csoda-e, ha ezek után a televízió a leromlott tömegízlés kiszolgálásában érdekelt ? Ez pedig olyan örvény amely lefelé húz…

Az értékvédelem kecskeméti helyzetéről
Kecskemét semmi mással össze nem téveszthető építészeti arculatának megőrzése alapvetően a város emberi léptékének megőrzésétől és a még meglévő védett épületek megmentésétől függ. Az elmúlt néhány évben szerzett tapasztalatok arra intenek bennünket, hogy csekély számú megmaradt építészeti emlékünket féltő gonddal óvnunk kell. Városunk 2003. végétől, több mint egy éven át tartó rendezési terv nélküli állapota, mindemellett az építési hatóság cinikus nemtörődömsége és szóbeszéd tárgyát képező „befolyásolhatósága" miatt számos jelentős kecskeméti épület elpusztult. Ennek a helyzetnek tehát soha sem szabad megismétlődnie. Egy régi épület felújítása, átalakítása sokkal több törődést igényel és nagyobb költséggel is jár, mint egy új épület építése. Ezt a tevékenységet tehát városunknak támogatnia kellene és e célból uniós forrásokat is meg kellene pályáznia.

A Malom Center megszületéséről
A tudásalapú társadalomról sok szó esik manapság, egynémely előttünk járó nyugat-európai állam sikeresen profitál is belőle. Nálunk azonban ez a folyamat kisiklani látszik, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a tudás a hatalmi piramis alapozásánál ugyan kitűnően hasznosítható, viszont a posztállampárti hatalom magasabb szintjeire vezető lépcsőfokok sokkal inkább a szakszerűség hiányáról, törvények kijátszásáról, a gátlástalanságról, a városrendezési tervek semmibevételéről, az egyéni önzésről és az elvtelen köpönyegforgatásról, valamint a mindezeket mérgező felhőként beterítő korrupcióról szólnak. A posztpártállami hatalom tehát eleve a morális kontraszelekcióra épül. A kecskeméti Malom Center ennek a folyamatnak egyik igen szembeötlő példája, rákos daganat egy egészséges és erős vizuális önazonossággal rendelkező alföldi város testén. Csak reménykedni lehet abban, hogy a város immunrendszere előbb-utóbb kilöki magából ezt a rettenetes globalizációs tumort, az ombudsman jelentése nyomán feleszmélt jogállam pedig felelősségre vonja azokat, akik cselekedeteikkel, vagy mulasztásaikkal elősegítették ennek az őrültségnek ebben a formában való megszületését…

A kecskeméti Nyári Kaszinóról
Ismeretes, hogy az ingatlan egészen a legutóbbi időkig városi tulajdon volt, valójában azonban gazdátlanná és alkalmi épületbontók szabad prédájává lett. Kecskemét főjegyzője pedig még a nyilvánvalóan ártó szándékú épületrongálások után sem tett semmit a tettesek kézrekerítésére, a város vagyonában esett kár enyhítésére és az épület további állagvédelmének biztosítására. Most amikor a jelenlegi városvezetés annyi év késlekedés után, a közelmúltban mértéken felül sürgette a helyi védelemre érdemes épületek listájának azonnali képviselőtestületi megtárgyalását, akkor egy tisztességes és átfogó történeti-építészeti-műszaki vizsgálati anyag összeállításához sem időt, sem pénzt nem biztosított. Ez is jól mutatja, hogy a városunk jelenlegi vezetése, de főként Dr. Szécsi Gábor polgármester nem a súlyának megfelelően kezelte ezt a problémát. Azt is láthatjuk, hogy valójában nem a város kulturális javainak megőrzése foglalkoztatta elsősorban, hanem vélhetően a KTE-pályára tervezett újabb kecskeméti bevásárlóközpont beruházóinak a pecsenyéjét kellett volna mihamarabb megsütnie, még mielőtt bárki is feleszmélt volna. De a Gondviselés közbeszólt. Mert hiába szüntette meg egy fondorlatos előterjesztéssel, a kecskeméti Nyári Kaszinó védettségét Dr. Szécsi Gábor polgármester és az orránál fogva vezetett közgyűlés, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal néhány nap múlva soron kívül országos védelem alá helyezte az épületet... A történet számos tanulsága közül talán leginkább az a figyelemre méltó, hogy ugyan miként várhatnánk el a kecskeméti polgároktól az értékmegőrző szemléletet és jogkövető magatartást, ha maga a polgármester is lábbal tiporja azt.

A volt kecskeméti Városi Moziról
Sajnos az elmúlt néhány évben nem csak a volt Gazdasági Malom és számos karakteres eklektikus épület vált a bontás áldozatává, de az immár műemlékként ideiglenes védelmet kapott Nyári Kaszinó állagromlásával sem foglalkozik új tulajdonosa. Ma már az is látható, hogy hacsak nem történik hatékony állagvédelmi intézkedés, akkor a volt Városi Mozi épületére is ugyanez a sors vár, márpedig abból kitűnő Kodály Látogató Központot lehetne kialakítani, miként arra a Kecskeméti Társaskör Egyesület 2005. december 16. napján megtartott alakuló ülésén, a sajtó útján is javaslatot tettem. Megnyugtató ugyan, hogy polgármesterünk időközben már a magáévá is tette az ötletet, azonban annak érdekében, hogy a megvalósítás ne futhasson vakvágányra, érdemes rögzíteni a létesítménnyel kapcsolatos elvárásokat.

Turisztikai szakemberek egybehangzó véleménye szerint egy ilyen típusú létesítmény nagyon hiányzik városunkban, hiszen oktatási intézményként sem a Kodály Intézet, sem a Kodály Iskola nincs a turisták tömeges fogadására berendezkedve. Elképesztő ugyanis, hogy amíg például Salzburg városában szinte minden Mozart életműve és emléke körül forog (így aztán évente közel hétszázezer turista látogat el oda), addig Kecskeméten, „Kodály Városában" nincs egyetlen olyan meghitt hely sem, ahol a Kodály Zoltán munkássága és életműve iránt érdeklődő, gyakran messze földről városunkba látogató turistákat fogadni lehetne.

Szükség volna tehát egy olyan épületre, amely alkalmas lenne egy Kodály életművét és korát bemutató állandó kiállítás megrendezésére. Kellene legyen abban egy vetítőterem is, ahol a látogató DVD-ről, az anyanyelvén megtekinthetne egy fél órás Kodály portréfilmet. Lenne abban még egy koncertterem is, ahol kórusbemutatókat és hangversenyeket lehetne tartani. Végül, de nem utolsó sorban szükség lenne abban még egy hanglemezboltra is, ahol a teljes Kodály repertoár fellelhető lenne, sőt netán DVD-n korabeli archív hang- és filmfelvételek is elérhetők lennének. „Kodály Városában" mégiscsak gyalázat, hogy a kecskeméti hanglemezboltok választékában mindez alig-alig fellelhető, viszont Lagzi Lajcsival és Névtelen Repperek nótáival Dunát lehetne rekeszteni...

Ezzel együtt persze a vendégfogadás feltételeinek biztosítása érdekében célszerű lenne az immár sehonnan-sehová nem vezető Rákóczi út 2x2 sávos forgalmi kialakítását és forgalomszervezését is felülvizsgálni, hiszen ez által, a meglévő faállomány megóvása mellett, több mint száz parkolóhely kialakítására nyílna lehetőség.

Egy szó, mint száz, könnyen meglehet, hogy Kecskeméten további bevásárlóközpontok létesítésével kell számolnunk. Megbocsáthatatlan azonban, ha ez védett építészeti emlékeink további rombolása árán valósul meg. De akkor jogos a kérdés, hogy eddig miért kerülhetett a csizma az asztalra? Hát azért, mert hagytuk, hogy az ékesszóló polgármesterünk odategye… A városunk frissen politikai meggyőződést váltott polgármesterét láthatólag nagy örömmel fogadták a kormánypárti oldalon. Ezek szerint ott most éppen az ilyen tettrekész és gátlástalanul csörtető fickókra van a legnagyobb szükség. Mert ott nem a hiteles életvezetés és teljesítmény, hanem csupán az ékesszólás számít. Mindeközben városunk pótolhatatlan építészeti emlékei ebek harmincadjára juthatnak.

Ha mi kecskeméti polgárok ezt hagyjuk…

Vásárhelyi Dániel építész
Kecskeméti Társaskör
2005-01-05

fotó: Vásárhelyi Dániel