Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Mérték Stúdió megvételt nyert terve

A Mérték Stúdió építészei - Paulinyi Gergely DLA, Dr. Reith András, Burián Gergő, Heltai Xavér, Nyírő Zsolt - által készített, megvételben részesített koncepció mértéktartó beavatkozásokkal - köztük energiahatékonyságot is ösztönző megoldásokkal - tiszteletben tartja Lechner épületét, amelyhez mázas kerámiaelemekből képzett homlokzati „függöny" mögé rejtett új szárny csatlakozik.

Részlet a műleírásból

A múzeum tömbje a pályázat kiírásának megfelelően - összhangban az épület eredeti elképzelésével -, az anyagi okok miatt elmaradt épületrész kontúrvonalait követve egészül ki a földfelszíni részen a Hőgyes Endre utcai szárny és az udvari szárny vonalában, azonban - figyelembe véve a hatályos KSZT-t - a Hőgyes Endre utca szárny párkánymagassága a Hőgyes Endre utca 8. számú házhoz is igazodik. Az újonnan épülő szárnyak mindenütt pontosan igazodnak a meglévő épületrészek párkánymagasságához. A tetősíkok sem változnak, a jelenleg  hiányzó tetődíszek - például a főkupolán, a Hőgyes Endre utcai szárny udvari lépcsőtornyán - pótlásra kerülnek.

 

 

A közlekedési rendszerben a műemléki elvek és az akadálymentes közlekedés biztosítása kompromisszumos megoldásokat tesz szükségessé. A főlépcsőház megőrizné eredeti állapotát, de a Tudományos Dokumentáció Helyreállítási javaslata 8. pontjának megfelelően a két kisméretű lépcső helyén lift épülne, a főbejárat eredeti jellegének megőrzése érdekében nem készülne semmilyen akadálymentes megoldás - mert ez a műemléki rész esztétikai sérülése nélkül nem megoldható -, hanem az épület Kinizsi utcai oldalbejáratánál és az újonnan tervezett szárnyban lenne a mozgássérült bejárat. A két oldal-lépcsőház közül a Hőgyes Endre utcai eredeti állapotát kapná vissza, a Kinizsi utcai pedig az akadálymentesítés miatt átépülne a földszinten a lift megközelíthetősége érdekében.

Az épület belsejében a helyiségek felmenő fő szerkezeti részeiben nem történik változás, a válaszfalak az új igényeknek megfelelően kerülnek átosztásra. A kiállítási nagycsarnok padló alatti felöltésének kibontásával az alagsorban kiállítási és konferencia tér jönne létre; ennek a területnek a hasznosításával - úgy tűnik - Lechnerék is számoltak egy későbbi időpontban.

Az épület áttervezése során a kortárs építészeti beavatkozások számát igyekeztünk a minimálisra csökkenteni, a kiírás programtervében foglaltakat többnyire a régi épület térszerkezetének átalakításával értük el. Az új épületszárny kialakításán felül új épületrészként csak az üvegcsarnok alatt alakítottunk ki egy új, a mai kor követelményeinek megfelelő multifunkcionális teret, amelyet építészeti kialakítása által részesévé kívántunk tenni a Lechneri térélménynek.

 

 

Az új és a történeti épület szintjei egymáshoz illeszkedve teszik teljessé a Lechner által megálmodott, körbejárható térstruktúrát. A múzeum funkcionális átalakítása során alapvető célként tűztük ki egy tiszta funkciókból álló, szintenként elkülönülő és jól átlátható rendszer kialakítását. Ebben részben a pályázathoz kiadott, helyszínhez igazodó kiállítási koncepció és részben pedig a már megvalósult, hazai és nemzetközi előképek vizsgálata nyújtott segítséget. A kiállítási tereket három fő csoportba osztottuk szét az épületen belül, amelyek az állandó (primer) kiállítás, a látványraktárak (szekunder) kiállító terei és az ideiglenes kiállító terek.

A földszinten és az emeleteken elhelyezett állandó kiállítás elsősorban tematikusan mutatja be az európai és ázsiai iparművészet legfontosabb korszakait és annak gyűjteményeit. A földszinti üvegcsarnok galériájában, fokozott műtárgyvédelemmel kerül bemutatásra a szőnyegmúzeum és az iszlám művészet látványos emlékei. Ugyanitt az első emeleten a szecesszió és a századforduló korszakának anyagai lelnek otthonra. Míg a díszterem alatti kiállítótérben a hangszergyűjteményt mutatjuk be, addig mellette lévő oldalszárnyban kapott helyet az európai barokk, klasszicizmus és historizmus művészete. Az új épületszárny külön is üzemeltethető, de a meglévő épülettel egybekötve is körbejárható, területe annak kiállításába bevonható. Első emeletén a kortárs design és divat múzeumot alakítottuk ki. A Kinizsi utcai szárny első emeletén helyreállított termekben kapott helyet a reneszánsz és középkori művészet bemutatás szempontjából „kényes" emlékei.

A második emeleti díszterem helyreállításával (és a kupolatér kibontásával) nyert reprezentatív tér adna otthont a Lechner Ödön állandó tárlatnak, amelyben eredeti, 1:1 léptékű ritka rajzokat, az épülethez kapcsolódó terveket és kerámiákat, számítógépes modelleket, valamint személyes relikviákat mutatnánk be. A két oldalszárnyban a Kelet-Ázsiai gyűjtemény és a látványraktárak találhatók, míg az új szárnyban a kortárs design és divat múzeum folytatása kapna helyet.

 

 

A második emeleti látványraktárakban tematikusan helyezkednek el a gyűjteményi csoportok: az ikongyűjtemény, a textilmúzeum, az óramúzeum, az ötvösség és vasművesség, a kerámia és üveg, végül pedig Kelet-Ázsia művészetének látványraktára. Az itt fellelhető emlékek logikus sorrendben, zárt vitrinekben vagy kihúzható fiókokban, digitális nyilvántartással ellátva várják az érdeklődőket.

A kiállítási csoportok harmadik egységét az ideiglenes kiállítási terek képezik, amelyeket az üvegcsarnok alatti új szinten és az új épületszárny galéria szintjén alakítunk ki. Ezek külön is látogathatók, a múzeum vérkeringéséből leválaszthatók és akár konferenciák rendezésére is alkalmasak. Az üvegcsarnok alatti ideiglenes kiállító / konferencia tér belső kertkapcsolattal is rendelkezik. A múzeum minden kiállítási tere könnyen megközelíthető a raktárakból, amelyet műtárgymozgatás szempontjából teherliftek és széles, egy szintben lévő folyosók, nyílások tesznek lehetővé.

 

 

Az iparművészet, mint a használati- és dísztárgyakat művészi igénnyel és technikával létrehozó tevékenység, missziót tölt be azzal, hogy ráirányítja a figyelmet a mindennapok tárgyaira, mivel a minket körülvevő tárgykultúra elválaszthatatlan része életvitelünknek, munka-, ízlés- és viselkedés-kultúránknak, tükrözi a környezethez való viszonyunkat. Talán soha nem volt annyira szükség arra, hogy az emberi tárgyhasználó (fogyasztói) magatartás tudatos, minőségi legyen, mint korunkban. A felismerés több mint másfél évszázados, amit az IMM „Művészet mindenkinek – A Victoria & Albert Múzeum, a világ első iparművészeti múzeuma" című tárlata is szemléltet. A kiállítás ihlette koncepciónk szellemiségét: „MEGÚJULÓ ÖRÖKSÉG – MÚZEUM MINDEN IDŐBEN!"

---

Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megvételt nyert pályamű

építész tervezők: Paulinyi Gergely DLA, Dr. Reith András, Burián Gergő, Heltai Xavér, Nyírő Zsolt
munkatársak: Baranya Tamás, Vass Orsolya
fenntarthatóság: Dr. Reith András, Gelesz Adrienn, Bélafi Zsófia
muzeológia: Dr. Ács Piroska
tartószerkezetek: Gecsényi Róbert
közlekedéstechnológia és garázstechnológia: Pető Zoltán
műemlékvédelem: Fehérvári Zoltán
település-közgazdaságtan: Varga-Ötvös Béla
akadálymentesítés: Cserháti-Czene Andrea
látványtervezés: Lukács Zsombor
ügyvezetők: Tákos Tamás, Fábián László

A Bíráló Bizottság értékelése

18. sorszámú pályamű

A legkisebb alapterülettel (18.002 m2) dolgozó, a lechneri együttes értékeit koncepciójában meghatározóan őrző terv. Nem épít be udvarokat, ám a körbejárhatóság megteremtését fontosnak tartja. Az új építést az érvényes szabályozás betartásával-, homogén homlokzati kerámia-struktúrával alakítja ki, alatta két pinceszintet tervez.

A főépület kiemelt műemléki voltát tisztelettel kezeli. Nem akarja túlharsogni a lechneri architektúrát. Az árnyékolást is adó hatszögű kerámia-elemekből kialakított homlokzati „függöny" mögött végigvezetett üvegfalak a földszinten bújnak elő a kerámia-rács mögül. Ez a tömeg- és homlokzat-kezelés a pályázatok egy részénél visszatérő megoldás-típus, amely azonban a lechneri gazdagságra, és az új szárnyba koncentrálódó összetett funkciókra nem ad megnyugtató választ.

Az üvegcsarnok körüli tető kerámia-szegélyes pártázatának helyreállítási javaslatával és pompás terasztetőként való kialakításának lehetőségével nem él, viszont e lehetőséget feláldozza azzal, hogy e tetőre körben napelemeket telepít. A könyvtár / adattár szűkös, önálló külső megközelítése körülményes, Hőgyes utcai födémen való elhelyezése pedig a nagy födémterhek miatt nem szerencsés javaslat. A Kinizsi utcai szárnyban a földszinti akadálymentes körüljárhatóság érdekében sajnos elbontaná az eredeti bejárati előtér lépcsőjét és portásfülkéjét, és a kis előteret hosszú lépcsővel terhelné. E megoldás lépcsőházi lépcsőkarokat érintő következményeit nem dolgozza ki.

Az akadálymentes megközelítést a főbejáratnál nem oldja meg, az a Hőgyes utcai új bejáratnál, ill. az előbb említett Kinizsi utcai átalakított előcsarnoknál lehetséges, de utóbbi nem kedvező javaslat. A két főlépcső vonalában elhelyezett liftek – mint a legtöbb pályázatnál – már jól szolgálják a látogatók belső-, akadálymentes forgalmát. A földszinten a főbejárattal szemben-, az üvegcsarnok előtt elhelyezett infopult és jegyárusítás elvágja az előcsarnokot és az üvegcsarnokot, kedvezőtlen megoldás. Az üvegcsarnok alatt körben elhelyezett időszaki kiállító tér többcélú konferenciaterem / időszaki kiállító tér funkciót övez. A ruhatár főbejárat alá helyezése szerencsétlen, körülményes javaslat.

Az egyes múzeumi funkciók elhelyezése a meglévő és az új terekben a tervezők építészeti koncepciójának elveit követi. Általában a tervet a múzeumi funkciók széttagoltsága jellemzi. Az udvarokat háromféle módon kezeli:

- a Hőgyes utcai új bejárathoz kapcsolódó design- és divatüzlet, ill. előcsarnok, valamint étterem a két fa megtartásával terasz, éttermi fogyasztótér, divatbemutató stb. helyszíne. Itt az új épületen belül túl sok, egymást is zavaró funkció koncentrálódik (Műtárgyszállítás, parkoló bejárat (szerencsétlen gépi parkolóhoz), konyhai árufeltöltés és moslék/hulladék elszállítás, bejárat + akadálymentes bejárat és lift, udvari funkciók megközelítése ….)

- a nagy udvar szabadtéri kiállító terület, amelynek kialakítására azonban tervi javaslatot nem ad,

- a zárt kis udvart síkban (-4,97) kedvezően összekapcsolja az üvegcsarnok alatti kiállító térrel, és „titkos kert" -nek keresztelve alakítja ki.

Tervi ábrázolásai és a műleírásában foglaltak helyenként következetlenek; az új rész alagsorában a hosszmetszeten légkezelőt ábrázol, az alaprajzon ennek nincs nyoma. A gépészeti leírás a meglévő kazánház tartalék-kapacitásának kihasználásáról beszél, ám azt a terv megszünteti. A jelenlegi padlásteret csak gépészet céljára veszi igénybe, ami üdvözlendő, ám az ide telepített gázmotoros hőszivattyú működéséhez szükséges jelentős keresztmetszetű nyílások kialakításának módjáról a lechneri tetőfedésben nem tesz említést.

Az ütemezésre adott javaslata a függőleges elhatárolásokkal megvalósítható javaslat.

Az Angyal I. téren a homlokzatra tervezett hatszöges struktúrából kiindulva alakít ki zöld- és vízfelületeket, és figyelemre méltó javaslatot tesz itt kétévente „közterületi biennálék" keretében utcabútor-pályázatok kiállítására.

A tervben foglalt megoldások, mértéktartó beavatkozások az eredeti lechneri „attrakciót" tisztelve megőrzik, a hozzáadott új érték azonban nem szolgálja maradéktalanul a megfogalmazott célok elérését.

A Bíráló Bizottság a tervet erényeinek elismeréséül 1.000.000.- Ft-os megvételben részesíti.