CONTEMPLARI ET CONTEMPLATA ALIIS TRADERE* – A szüntelenül szemlélt igazságot továbbadni

"Január 15-ét írunk, csípős, hideg reggelen érkezem a Budakeszi Plébánia mögötti domboldalra felfutó kis utcába. Naponta átutazom a város főutcáján Budapestre ingázva. A Fő utca nyüzsgő forgataga mögött néhány tíz méterre mégis egy új világ tárul fel, a hajdani sváb falu sűrű szövetébe illeszkedve pillantom meg a Domonkos Rendi Nővérek Sienai Szent Katalin Konventjének épületeit." A Fejérdy és Bartók Műterem által tervezett konvent épületcsoportját Árva József járta körbe.

Domonkos Rendi Nővérek Magyarországon
Az Árpád-házi Szent Margitról elnevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának első konventjét 1868-ban alapította Tomasso Anselmi, olasz domonkos szerzetes segítségével tíz olasz és osztrák származású nővér Kőszegen. A rend az aktív, apostoli életmódot követő új domonkos női szerzetesközösségek mintájára jött létre. Apostoli szolgálatuk az ifjúság tanítása-nevelése. Már az alapítás után néhány héttel megnyitották első elemi iskolájukat, ahol kezdettől fogva magyarul tanítottak. A közösség gyorsan növekedett, így a nővérek újabb konventeket és házakat hoztak létre az ország több pontján, különböző típusú oktatási intézményekkel. 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása előtt 6 konventben és 2 házban mintegy 210 domonkos nővér élt. A hivatalos működés betiltása, az üldözés és megfigyelések ellenére az illegalitás négy évtizedében a nővérek bátran vállalták hitüket és aktívak maradtak. A rendszerváltást követően, az 1991-es újrainduláskor a Szombathelyen visszakapott rendházban hozták létre az első új közösséget. Mára a rend négy rendházában 45 domonkos nővér szolgálja a magyar egyházat.

Az első nővérek eredeti céljainak megfelelően a nővérek ma is elsősorban oktatással-neveléssel foglalkoznak.

Nővérek jelenléte Budakeszin: a Sienai Szent Katalin Konvent
A budakeszi egyházközség meghívására 1998-ban költöztek a nővérek Budakeszire, megalapítva így legújabb, negyedik rendházukat. Az újonnan felépült rendház az általános főnöknő székhelye és itt van a noviciátus is.
A nővérek a helyi egyházközségben folyó apostoli munkák közül a katekézisben, óvodai-iskolai hitoktatásban, szentségekre felkészítésben, ifjúsági- és felnőttcsoportokkal való foglalkozásban, szentségi házassági előkészítők tartásában, valamint a Sapientia Főiskolán történő oktatásban vállalnak tevékeny részt.

Helyszín
Budakeszi történeti központjában a Havas Boldogasszony-templom mögött álló római katolikus plébánia Fő utca és Erdő utca közé feszülő erősen lejtős telkén biztosított az egyházközség a Domonkos Rendi Nővérek számára területet az új konvent kialakítására. A telek belső része a barokk templomot körülölelő, Fő utcába torkolló szűk utcácskából közelíthető meg. A környező telkek beépítése még a hajdani sváb falu keskeny szalagtelkein megjelenő egyszintes magastetős falusi miliőt őrzi, melyet csak a sűrű szövetben megjelenő középületek eltérő léptéke tör meg.

Előzmények
A plébánia épülete mögött 1986-ban épült Kauser Tibor tervei szerint az ún. Otthonház, mely a konvent első épülete lett 1998-ban. A cserépfedésű, háromszintes, vakolt épület emeletén és tetőterében kaptak helyet a nővérek szobái (dormitorium), míg a földszinten a közösségi helyiségek. Ezt követte a telek felső részén, a 2000-es évek elején épített, négyszögletű udvar köré szerveződő, fél szint eltolásos, kő lábazatos, vakolt, nyeregtetős rendház épület. Ez utóbbiban kapott helyet többek között a nővérek és a novíciusok szállása (dormitorium), a rendház könyvtára és az ebédlő (refectorium) is. A telek középső részén, a szűk utcáról nyílóan, egy földszintes magastetős garázs épült, melyet rakott kőfal kötött össze a telek felső részén lévő rendház épülettel. A rendház épületeit és a kertet egy rövid sövényszakaszt leszámítva tömör kőkerítés határolta a külvilágtól, megfelelő zártságot biztosítva a rendi élet számára.

Közös munka
Ezen épített környezet újragondolása egy hosszú folyamat eredményeként valósulhatott meg. A Fejérdy és Bartók Műterem másfél évtizede gondozza, gondolja újra, építi tovább a rend hitéleti és oktatási épületeit. A Budakeszi rendház felújítását, átalakítását megelőzően 2018-ban készült el Kőszegen az Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium új tornaterme, 2023-ban pedig az iskola bővítése. Az új tornacsarnok tervezéséért a tervezők 2020-ban Pro Architektúra díjban részesültek.

A meglévő továbbírása
Tomay Tamás szerint „minden építés továbbépítés". Az építészet története, így a továbbépítések, sűrűsödések története nemcsak fizikai, hanem gondolati értelemben is.

Különösen igaz ez az állítás a Domonkos Rendi Nővérek Budakeszi rendházának felújítása, átalakítása kapcsán, ahol a tervezők a meglévő épületek megtartása, azok átalakítása mellett döntöttek. A keskeny telek szellősségének megőrzése miatt a meglévőségek újragondolása és a bővítés nem volt egyszerű feladat. Az épületeket folytatva, a meglévő térkapcsolatokat ésszerűsítve, a meglévő épülettömegbe helyenként belebontva, majd jó érzékkel tovább formálva, másutt új elemmel bővítve, kiegészítve továbbírtak egy történetet. Az eredmény pedig egy koherens egész, ahol az egyes elemek, régi és új jól ízesülnek, ahol a rétegek egymásra rakódva többé, jobbá teszik az épületet.
A konvent alapvetően három elemből tevődik össze: az Otthonházból, a Rendház épületéből és a Kápolnából.
Az átalakítás legkisebb mértékben a telek alsó részében lévő Otthonházat érintette, ahol a földszinten a helyi közösség számára is nyitott közösségi tereket, hittanszobákat alakítottak ki; az emeleti szobákban az idős nővérek cellái maradtak, csupán az épület délkeleti végét egészítették ki egy új lépcsőházzal.
A telek felső részében álló Rendház épület jelentős átalakításon esett át. A külvilágtól elzárt klauzúrában kapott helyet a nővérek és a novíciusok szállása (dormitorium), az ebédlő (refectorium), a rendház könyvtára, illetve tanuló- és pihenőszobák. A felújítás megőrizte az épület alap befoglaló geometriáját, illetve fél szinteltolásos rendszerét, a meglévő nyeregtető elbontásra került és szintráépítéssel bővítették az emeleti szállások számát. Az épület tömegéből kinyúló egyetlen új elem a Rendház bejáratát kijelölő fedett-nyitott tér, mely a klauzúra megközelítése mellett az újonnan épített kápolna előtereként is szolgál, a hívek innen közelíthetik meg a kápolna bejáratát.

A továbbépítés leginkább a Rendház épületének homlokzatán olvasható, ahol meglévő és új elemek egymás mellett, alatt és felett egészítik ki egymást. A meglévő nyílászárókat megtartva, azokat az új részeken új elemekkel kiegészítve, rész és rész egy gondosan formált egészet alkot.

Új elem, a kápolna
A tervezők a hajdani garázs helyén alakították ki a konvent harmadik elemét, a kápolnát. A szakrális tér a terepadottságoknak, illetve a terepszinten elhelyezett profán funkcióknak köszönhetően egy speciális, elemelt helyzetbe került. A kápolna térkompozíciója egyfajta liturgikus átirata a cenaculumnak[1], az utolsó vacsora termének. Ahogy Jézus és tanítványai számára az ókori lakóház emeletén található ebédlő vagy lakószoba szolgált az úrvacsora helyszínéül, úgy itt az elemelt térben az ókeresztény hagyományokat idéző kápolna kapott helyet. A kápolna belső kialakítása az egyszerű, nyitott fedélszék, a tető alatt körbefutó bevilágító sáv, a szakrális tér szentélyre hangolt tengelyes kialakítása egyfajta modern átirata a korai keresztény szakrális tereknek. A végletekig leegyszerűsített, puritán fehér teret finoman öltöztetik a kálvária stációit bemutató falba süllyesztett reliefek, a falsíkba süllyesztett rozsdamentes acél szenteltvíztartók, a tölgy stallumok finom fehér lazúrozott felülete, a CLT-ből kialakított cibórium, a padló kelheimi kőburkolata, az oltár finoman formált tömbje vagy a szentély falán megjelenő kereszt és tabernákulum. A tér e tudatos hangolása, az anyagok, színek visszafogott használata mind egy célt szolgál: az elcsendesedésre, a transzcendens megélésére teremt neutrális teret.

A térben egyedüli változóként csupán a fény jelenik meg. Már a korai szakrális építészetben is megjelenő fényszimbolikát tudatosan használják a tervezők. A kápolna falain körbefutó ablaksáv áttört „betoncsipkéjével" folyamatosan változó fényeket, fényintenzitást, különbözőféleképpen megvilágított térrészeket alakít ki a liturgikus térben. A fény építi, gazdagítja, újabb jelentésrétegekkel ruházza fel a teret, figyelmünket az örökkévalóra és az árnyak változásával, mozgásával az időbeliségre, elmúlásra, az örök változásra irányítja.

Quadrum[2]
A kolostorok kerengő-udvara. A Budakeszi konvent esetén az átalakítás előtt a Rendház tömege által körbezárt belső udvart hívták quadrumnak, mely azonban az épület félszint eltolásos kialakítása, a belső udvar alápincézettsége, majd a felújítás során a szintráépítés miatt kialakult arányai miatt egyre inkább elvesztette kerengő mivoltát.

Az új quadrum létrehozására a kápolna épületének megépítésével vált lehetőség, a kápolna és a rendház között kialakított négyzetes külső udvar megvalósításával. A külső teret északról a kápolna, délről a rendház épülettömege, keletről az épületeket összekötő ellebegtetett híd, míg nyugatról az utcával határos, Kápolna előterét adó nyitott udvar határolja.

A kert
Az épületek elhelyezkedése miatt a hosszú telek kertrészei változatos kialakítást tettek lehetővé. A telek alsó részén, az Otthonház visszahúzott tömege előtt kialakított kertrész lehetőséget biztosít közösségi események szabadtérben történő megrendezésére, a telek középső részén, a kápolna és a rendház között kialakuló quadrum egy sokkal zártabb, a szűk közösség, a nővérek számára nyújt lehetőséget az elvonulásra, míg a telek felső részén kialakított nyitottabb kertrész a rekreáció, pihenés helyszíne.

Zárszó
A meglévő épületek újragondolása, továbbépítése, az újonnan létrehozott kápolna visszafogott tömege és anyaghasználata, az Otthonház, a Kápolna és Rendház hármasát összekötő ellebegtetett hídelem a térfoglalás meghatározói. Az épület homlokzatain vissza-visszatérő áttört csipkézettség megtöri a funkcióból adódó zártságot, elválaszt, de közben szűrt fénnyel tölti meg a belső teret és érzékelhetővé teszi a külvilág számára a rendi jelenlétet.

Felsétálok az Erdő utcáig, s visszapillantva az alant elterülő épületekre nyugalmat érzek. A város újkori forgatagától pár tíz méterre, a plébánia hátsó kertjében, a városszövetbe gondosan illesztve áll egy ház, csendben, alig hallhatóan, s jelenlétével a közösséget szolgálja.

Árva József DLA

Lábjegyzet:
[1] cenaculum, coenaculum (a latin cena, ’napi fő étkezés szóból’): ókori lakóház emeleti részében lévő ebédlő, vagy lakószoba.
[2] kerengő (latin quadrum, ambitus): monasztikus kolostor belső, négyzetes udvara.

Szerk.: Borenich Levente