Divatos és emberi – családi ház a Harsánylejtőn

Óbuda fölé magasodik Budapest egyik frissen beépülő domboldala, ahol évek óta egymást érik az építkezések, lassan pedig már a házak is. Ebbe a közegbe kihívás házat tervezni, hiszen igazodási pont híján azon egyedüli önkormányzati megkötéshez lehet ragaszkodni, hogy a környékre csak lapostetős ház kerülhet. E feladatot Chehadé Abdel Rahim és Gőz Dorottya határozott vonalakkal képzett, praktikus házzal oldották meg.

Tíz éve kezdődött Óbuda egy addig beépítetlen részének, a Hármashatár-hegy északkeleti lejtőjén, az erdő közelében elhelyezkedő Harsánylejtőnek, Buda egyik utolsó szabad, fejlesztésre alkalmas területének szabályozott beépítése. A BIF Nyrt. 39 hektáros beruházása, a Harsánylejtő Kertváros projekt 20 százalékos beépíthetőséget kínált, ennek hatására tágas, szellős kertvárosi telkek születtek a parcellázáskor – a hihetetlen népszerűség pedig jól mutatta a valós igényt. Klasszikus, családi házas és néhány lakásos társasházakkal, ikerházakkal beépülő kertvárosi koncepció mellett azon vágy is megjelent, hogy historizáló, esetleg múló divatoknak hódoló házak helyett egyértelmű kortárs épületek kerüljenek ide, amelyek szabad építészeti formálását nem köti túlságosan a szabályozás. Ennek eredménye mára egy nagyon vegyes építészeti minőséget felvonultató, ugyanakkor szinte skanzenszerűen a mai építészeti alapvetéseket megmutató városrész lett.

Az Amoeba Group által tervezett házat a meredek telek adta rézsű emeli ki természetes módon az utcaszintről, amelynek emeleti, széles párkányzata lefordul a földszint azonos magasságú osztópárkányára, ezzel az egyetlen határozott gesztussal adva meg az épület alapkarakterét. Minden további elem már csak visszafogott látványával alakít a családi ház hangulatán, amelynek utca felőli zárt, egyszerű, szürke téglaburkolatú földszintje a bejárat felé tompaszögben befordul a garázs falához, ezzel ad evidens és védett bejárati teret. E szürke fal komplementereként jelenik meg a földszint felét fedő emeleten körbefutó fa burkolat- és árnyékolórendszer, amely szerencsésen oldja a földszint merevségét.

Két, egymáson elforgatott téglatest képezi a szélesen elterülő épülettömeget, amelynek hálótereket magába foglaló emelete messze kinyúlik a kert fölé. Alatta a földszinti vendégszobából is megközelíthető fedett, védett, bár kissé szélcsatornaként működő teraszrészt alakítottak ki, ahol egy jakuzzinak is találtak helyet. Az emeletre került, csúsztatható, fa árnyékolók halszálkamintája melegséget visz az épületkülsőbe, ugyanakkor erősíti a tömbszerűségét is, amely általános élménye a háznak – még az udvar felől sem tárul fel igazán, holott a földszinti közös tereket a hátsó terasszal kellemes, nagy üvegfelülettel kapcsolták össze a tervezők. Az épület talán legnagyobb hiányossága, hogy a nappali fölötti lapostető az erre utaló födém-árnyékoló ellenére funkciótlan marad, amely így erős kontrasztban áll az eklektikus, ugyanakkor jó hangulatú, lakájos belső térrel.

Az eklektikus berendezést kiválóan osztják fel a belső téri szinteltolások. A konyha-étkező egy szintre került a kerttel, ahonnan három lépcsőfokkal lejjebb találjuk a nappalit. Ez a szerencsés mozdulat a nappali négyzetes osztású ablakai előtt teljes hosszban végigfutó tároló elhelyezését tette lehetővé, az innen feltáruló nappali pedig korántsem túlzó méretű, otthonos élettér. Ezt erősítik a világítótestek is, amelyek bár a leginkább vegyes képet mutatják (a ´30-as éveket idézőtől a manapság gyakran felbukkanó ledes körlámpákig találunk példát megoldásokra) nagyon ügyesen tagolják a tereket.

A földszintről forduló nélküli, hosszú lépcsőn juthatunk fel a kert felé hangolt emeletre, ahol a telekhatárhoz közel eső, azzal párhuzamosan vezetett folyosóról nyílnak a hálószobák (kivéve a saját fürdővel ellátott szülői hálót). A hosszú folyosót három nyílászáró osztja szolidabb léptékűvé, melyeknek (a homlokzaton ki is hangsúlyozott) szándékosan mély keretezése miatt semmilyen külső behatás sem zavarja a térélményt, miközben a falfelületeken meg-megtörő fény egyenletes megvilágításba vonja a folyosót.

A heterogén környezet és az egyre sűrűbb beépítésű domboldal ilyen-olyan házai között örömteli ezzel a világos építészeti gondolat mentén tervezett épülettel találkozni, amelynek bár karakterjegyei az utcaképben kissé elhomályosulnak, az emeleten körbefutó faburkolat természetessége és időtlensége igazán üdítő.

Móré Levente

Szerk.: Hulesch Máté