Design/Formatervezés

Dohányozni szabad - tetőterasz a GVH tetején

1/8

Gazdasági Versenyhivatal, modell

?>
Gazdasági Versenyhivatal, modell
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
?>
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
1/8

Gazdasági Versenyhivatal, modell

Dohányozni szabad - tetőterasz a GVH tetején
Design/Formatervezés

Dohányozni szabad - tetőterasz a GVH tetején

2014.08.26. 14:14

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Rumi Imre

Vélemények:
9

Letölthető dokumentumok:

A Gazdasági Versenyhivatal épülete korszerűsítésének fontos lépése volt az irodaház tetején kialakított terasz, amelyről remek kilátás nyílik a pesti belváros tetőtájára, és Buda dombjaira, hegyeire. A terveket Rumi Imre készítette.

Előzmények

Az Alkotmány utca 5. szám alatti épület bérpalota céljára épült 1869-ben, Gaál Bertalan tervei alapján. Akkor a szomszédos, Alkotmány u. 3. sz. ingatlanon már Fürst Mór meglévő háza volt, a Honvéd u. 10. szám alatt pedig a Pallas Nyomda épülete állt. Az épület keretes, belső udvaros, zártsorú beépítéssel, sarokházként létesült. Az épület öt hasznos szinttel (alagsor-pince, magasföldszint, 3 emelet) és az utcai oldalon manzárd kialakítású padlással épült.

Később a II. világháború idején a Magyar Királyi Honvédség megrendelésére a padlásteret beépítették. A munkálatok során az udvari oldalon a térdfalak magasításával lényegében új szint alakult ki. A tetőtér ablakait a díszes főpárkány frízébe vágták, és a beépített résznél az ácsszerkezetet átalakították. Így az épület tömege és homlokzatképzése az eredetihez képest kismértékben megváltozott. A háborút követően az épület lakóházként funkcionált. Később, az 1990-91-es időszakban az addig tanácsi, önkormányzati lakások a bentlakók részére eladásra kerültek, az épületet társasházzá alakították. Majd az épület a Budapest Bank Rt. vásárolta meg. Később a Gazdasági Versenyhivatal székházává vált.

Az épület a többszöri felújítás és átalakítás ellenére megőrizte eredeti karakterét. A korábbi átalakítások során az eredeti nyílászárók kisebb javítgatásoktól eltekintve megmaradtak, de a Versenyhivatal mai igényeit, korunkban elvárható (hőszigetelési és hangszigetelési) minőséget már nem elégítik ki, így azok cseréje szükségessé vált. A nyílászárók felújítása mellett a tetőszinten dohányzóterasz kialakítására fogalmazódott meg a tervezési program.

Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
2/8
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor

Az átalakítás ismertetése

Az épület funkciója szerint irodaház, melynek belső, funkcionális kialakítása változatlan marad. (később szerencsére ez egy másik projekt keretében szintén megújulhatott – a szerk.) Az átalakítás során a nyílászárók részleges cseréje valósult meg, melyet az épület eredeti megjelenését megtartandó az eredeti kapcsolt gerébtokos ablakok megtartásával, a belső szárny helyére beépített új nyílászáróval oldottunk meg. Így a nyílászárók átalakítása homlokzati változást nem eredményez.

A járható tetőterasz kialakítása több lehetséges megoldást megvizsgálva a legfelső szinten kerül elhelyezésre. A szükséges épületszerkezeti megerősítések, a tervezett pergola, a tetőre felvezető lépcső az épület külső megjelenését nem befolyásolja, egyben a meglévő gépészeti berendezések átalakítása nélkül kialakítható volt. A tetőre felvezető lépcső a belső udvar felett kapott helyet, a feljutás útvonalán a vizuális leválasztás érdekében paravánfalakat terveztünk. A belső udvar üvegtetője fölé szerkesztett lépcsőt áttört acélszerkezetként alakítjuk mi, hogy a belső udvarból látható szerkezet minél légiesebbnek tűnjön és ne takarja le a bevilágítást.

A lépcsőház feletti lapostetőre tervezett tetőterasz kitűnő lehetőséget szolgál arra, hogy Budapest belvárosának látványa kellemes környezetet biztosítson a használók számára. Ezért a tervek szerinti kialakítás nem csak dohányzás idejére biztosít teret, hanem kicsit hosszabb pihenőre, levegőzésre is lehetőséget ad az itt dolgozóknak.

Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
6/8
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor

Az épület tervezett szerkezetei

A meglévő épület pince, földszint + ötemeletes, melynek a belső udvarra néző, két felső szintje utólagos ráépítéssel jött létre. A meglévő épület alépítménye feltehetően sávalap, kisméretű tégla felmenő falazattal. A födémek szerkezete feltehetően poroszsüveg födém, az új szintek monolit vb. szerkezetűek, a tetőszerkezet monolit vb. koporsó hagyományos faszerkezetű magastető, műemléki palafedéssel. Az épület merevítését a külső és belső hossz- és haránt irányú falazatok, vízszintes merevségét pedig a födémtárcsa biztosítja.

A nyílászárók cseréje

A nyílászárók részleges cseréje az épület eredeti tartószerkezeteit, homlokzatát nem érinti, azok változatlan formában megmaradtak. Az utcafronti nyílászárók részleges cseréje:

  • A földszinten és az I-III. emeleteken az épület eredeti megjelenését megtartandó az eredeti kapcsolt gerébtokos ablakok megtartásával, a belső szárny helyére beépített új nyílászáróval számoltunk. A nyílászáró beépítése kapcsán a meglévő kapcsolt gerébtokba történő beépítés során különös gonddal kellett eljárni.
  • A IV. és V. emeleten lévő, utólag beépített nyílászárók egyszárnyú hagyományos szerkezetek, melyek helyett új nyílászárók készültek. A nyílászárók külső tagozatai az eredetivel megegyező osztásban készültek. 
  • Cserélni volt szükséges továbbá a tetőablakokat, melyek helyett a tető alacsonyabb hajlásszögéhez igazodó korszerű tetőablakokat terveztünk (pl.: VELUX GGL). A beépítés során hőszigetelő keretet kellett beépíteni, a külső takarókeret pedig a tetőn alkalmazott fémfedésekkel megegyező patinásított horganylemezből voltak kialakítandóak.

Az új nyílászárók az eredetivel megegyező fehér festett faszerkezetek, a megmaradó gerébtok festett felületeiről a régi fáradt festéket el kellett távolítani és újra mázolásuk lett szükséges.

A tetőterasz

A VI. emelet feletti nem járható lapostető tetőteraszként történő kialakítását határozta meg a tervezési program. Az új hasznos terheket, illetve a tervezett pergolát az eredeti födémtől függetlenül méretezett új acélszerkezetre ültetjük, melyet a vízszigetelés felett a mellvédfalakhoz rögzítünk. A tetőterasz fa járófelületét az acélgerendákra helyezett pallóváz hordja.

A tetőteraszra történő feljutás a lefedett belső udvar felett kialakított acél lépcsővel biztosított. Az acél szerkezetű lépcső lépcsőfokait csúszásmentes, perforált lemezzel alakítottuk ki. Minden felhasznált acélszerkezet tüzihorganyzott, csavarozott kapcsolattal került kialakításra.

Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor
8/8
Gazdasági Versenyhivatal, fotó: Zsitva Tibor

A szigetelések

A csapadék elleni szigetelést a tetőszerkezeteken a műemléki palafedés biztosítja. Az új nyílászárók beépítése során az eredeti tetőfedés megtartására kellett törekedni, a sérült héjazati elemeket cserélni, az eredetivel megegyezőkkel pótolni kellett. A legfelső szinten a terasz kialakítása során a födém korábbi bazaltzuzalék leterhelése elbontásra került, annak helyén új járható tetőterasz konstrukció jött létre.

A bontások során az eredeti vízszigetelések folyamatos védelmére különös gondot kellett fordítani, azokon a helyeken, ahol az eredeti vízszigetelés megbontásra került, vagy megsérült, az eredeti szigeteléssel – anyagában és konstrukciójában – megegyező új vízszigetelés kialakítása volt szükséges, melyet a meglévő szigetelésekhez kellett csatlakoztatni. A meglévő lapostető vízszigetelését, bádogos szerkezeteit a teljes felületen felül kellett vizsgálni és gondoskodni kellett az esetleges javításokról.

Paravánok, burkolatok és felületképzések

A tetőteraszra felvezető útvonal mentén a gépészeti berendezések vizuális takarását paravánokkal biztosítjuk. A paravánok horganyzott acélvázra rögzített faszerkezetek, a gépészeti helyiségben nem éghető anyagú alul-felül átszellőző burkolattal (pl. kőagyaglap, acéllemez). Minden beépített új és újrafelhasznált faanyagot rovar-gomba ellen felületkezelni kellett.

Rumi Imre

 

Vélemények (9)
Pákozdi Imre
2014.08.31.
08:15

Amúgy a tetőterasz divat lett, jó és rossz tulajdonságai tanulmányozhatók a nyilvános helyeken. Csak ajánlani tudom ebből a szempontból a 360 Bárt, az Andrássy út 39. tetején (ez a Divatcsarnok). Bejárat a lifthez a nagy kapu mellett, nyitvatartás 14 órától, kaja pedig 20 perccel azutántól kezdve kapható, hogy az aktuális szakács beszédeleg.  (Info: http://terasz.budapest.hu/TerraceDetails.aspx?Id=4 )

A panoráma elsőre lenyűgöző látványt nyújt, másodikra, a parádés látvány utáni kijózanodás pillanatában, már inkább kiábrándítót. Először is, a tető négy frontja közül az egyiket elveszi a gépészet, amelyet egy cortenacél fal takar. Ez annyiban nem baj, hogy legalább közelről tanulmányozható, milyen ocsmánnyá is válik rövid idő után a kültéri cortenfal. Nagyobb baj az, amit a másik három fronton, a városból, tetőszinten látunk. Miután a Divatcsarnok magas, de nem túl magas épület, jól látszik a magassági illeszkedésnek fittyet hányva felhúzott épületek felső traktusa. Például a MEDOSZ Szálló, a Finta József-féle, valamikori Intercontinental, a Nyugati téri Metro-Skála Áruház, egy pöckös épület a Bazilika irányában - talán az MNB-vel szembeni hotel a Hold utcában, amely Panoráma néven hirdeti az éttermét -, a Stadion Szálló, a Vegyterv-ház a Hungárián, nem messze tőle a függönyfalas kockaság az Ajtósi Dürer és a Hermina sarkán... Nagyon egyszerű a feladat, egy képzeletbeli Legújabbkori Építészettörténeti Tanszék ösztöndíjat írhatna ki rá, a tetőteraszon sört inni szerető (ez nagyon finom) hallgatóknak. Diák betájolja a házikót, a tervdokumentációban megnézi az engedélyezési terven a magasságot, majd geodéziai módszerekkel utánaméri. Eltérés esetén mindezt összeveti az aktuális kerület valamikori építési osztályvezetőjének nevével, hozzáteszi a felelős tervező nevét és közreadja. A közreadás nyomdaköltségét vállalom.

lecsó
2014.08.29.
20:12

Nem a közpénzről van szó ebben az esetben, hanem a fenntarthatóságról és a hosszútávú gondolkodásról, ami szinte minden esetben probléma nálunk, akár a falusi főtéren díszköveznek, akár a Parlament mellett tetőteraszoznak. Azokat a fehér bútorokat képtelenség lesz öltöny/kosztümkonform állapotban tartani, bármennyi energiát és pénzt is költenek rá. Ezenkívül problémásnak látom a három emelettel az üvegtető fölé applikált lépcsőt is. Akár biztonsági, akár esztétikai alapon (minimum sárdarabok fognak a lyukakon keresztül leesegetni, az esetleg a korláton átejtett telefonokról, akármikről nem is beszélve). Nem fért volna el pl. egy csigalépcső a tetőkijárat előtt? Ha már az épületen belül nem sikerült feljárót kialakítani.

perika
2014.08.29.
05:45

Egy elmaradt szerkesztői bevezető:-)

A dohányzást egyelőre még nem tiltja semmilyen törvény, de - nem tudom, ki hogy van vele – az utcára, a bejárattól 5 méteren túli körzetbe száműzött dohányzók látványa nem dobja fel az embert. Engem biztosan nem, és inkább szolidáris vagyok a dohányosokkal, mint ellenséges. Nem csak azért, mert magam is dohányoztam jó sokáig, hanem azért is, mert azzal a már-már üldöztetéses kirekesztéssel, ami a dohányosokat sújtja, nem értek egyet akkor, amikor a gépjárműforgalmat, amely mérhetetlenül több káros anyagot juttat a levegőbe, nem korlátozzák olyan szigorú törvények, mint a dohányosokat.

Ez a kis terasz méltó helyet biztosít azoknak, akik megbecsült munkavállalói ennek a szervezetnek, és a dohányzás a szenvedélyük. De egy ilyen terasz nem csak dohányzásra jó. A város új képe, „ötödik homlokzatának” látványa tárul fel innen. Szívem szerint azt mondanám, hogy minden házra elférne egy ilyen kis tetőterasz, hogy minél több helyen lehessen a budapesti tetők, tornyok, felépítmények izgalmas összevisszaságát élvezni, s egy kis friss levegőt szívni. A terasz ötletgazdája, a GVH főtitkára, Tevanné dr. Südi Annamária vezetett minket körbe, elmesélve, hogy nem csak a dohányzók, hanem tulajdonképpen ebédszünetben sok kollégája ide jön fel, és itt fogyasztja el az ebédjét, ha jó idő van. A tetőterasz egy új munkahelyi közösségi tér lett, és bár a kártyás rendszer figyeli, hogy fél napokat ne lehessen a teraszon sütkérezni, messze nem csak a dohányosok élvezik itt fönn a város szívet-lelket felfrissítő panorámáját.

Mindig vannak kritikus hangok, hogy közpénzeket miért is kell ilyesmire költeni, de egy olyan munkahelyen, ahol milliárdos ügyeket kell okosan és jogszerűen kezelni, nem hiszem, hogy nem férhetne el egy ilyen kicsi „plusz” szolgáltatás. Egyébként pedig bárhol, bármilyen munkahelyen ez lenne a normális hozzáállás a dohányosokhoz: nem száműzni, kiközösíteni őket, hanem emberhez méltó módon biztosítani nekik azt, hogy úgy szenvedjenek a szenvedélyük által, hogy a többi szerencsést, akit ilyesmi nem kínoz, ne zavarják. A főtitkár asszony megvizsgálta a lehetőségeket, és a beltéri dohányzást lehetővé tévő elkülönített, speciálisan szellőztetett, beépíthető doboz olyan sokba került volna, hogy a tetőterasz mellett döntött. Nagyon helyesen, mert így nem csak a dohányosok, hanem az összes dolgozó jól járt. Elképzelem, hogy mondjuk van egy fontos ügyem, egy fontos telefonom. Én biztosan felmennék a teraszra és onnan intézném, mert a sikerességemet nagyban befolyásolja a lelkiállapotom, s a lelkemet meg – észrevétlenül is – meghatározza a környezet, amiben éppen vagyok. S ez a környezet itt fönn tényleg „fenn-séges”, tökéletes hely arra, hogyaz ember lelke is „felülemelkedhessen”.

De való igaz, gyorsan amortizálódnak az időjárásnak kitett építészeti elemek, a város pora ide is száll, takarítani itt is kell. (A fa járófelület tulajdonképpen WPC, vagyis Wood Plastic Compozit, nem rothadó felület:-) De az entrópia elleni küzdelem minden emberi építménnyel együtt jár. Ha ennek a kis tetőterasznak a megvalósítási és fenntartási költségeit állítom szembe azzal, hogy mi minden haszna van – talán azért, mert ott voltam, és könnyű volt megérteni és szeretni a célt –, azt kívánom és remélem, legyen minden belvárosi irodaház tetején tetőterasz, ahol dohányozni szabad. 

perika

Pákozdi Imre
2014.08.29.
05:56

@perika: Egyetértek, legyen. Szélfogóval, tetővel, tartós anyagból, karbantartva és tisztítva. Öt szempont, ami Budapesten nem magától értetődő.

Ami a dohányosokkal kapcsolatos elbánás kifogásolását illeti, ismét csak maximálisan egyetértek Erikával. 28 évig dohányoztam és immáron 12 éve nem. A kényszerítésnek azt a fokát, amelyet a dohányosokkal szemben itthon tapasztalok, nem láttam sehol, csak Szingapúrban és az Egyesült Államokban. Németországban és Ausztriában minden étterem vagy kávézó kerthelyiségében lehet dohányozni és az éttermek egy része tart külön dohányzó és nem dohányzó termet (amelyeket néha összevon :-). A bejárattól nem 5 méterre, hanem már 5 milliméterre cigiznek, a csikket a földre dobják és nem csak a nagyrészt török bevándorlók által lakott berlini Neuköllnben, Kreuzbergben vagy más városok hasonló negyedeiben. Magyarország tehát - mondhatni - "jól áll" a dohányzás elleni harcban, talán túl jól is. 

Korántsem helyeslően, hadd meséljem el a Nokia helsinki központjában, még dohányzóként megélt élményemet. Ott egy "a beltéri dohányzást lehetővé tévő elkülönített, speciálisan szellőztetett" szoba működött, ablakok nélkül, hangos, erőltett elszívással. A sötétre festett falú, kb. 8 x 6 m-es helyiségben egyetlen hosszúkás asztal állt, hamutartókkal, körülötte 10-12 szék. Fényt csak az asztal fölé lógatott, bádogernyős IKEA lámpák adtak. Szemben ülve bámultuk egymás sárgás-fehérre világított, beesett, karikás arcát, a gomolygó füstöt, a teli hamutartókat. Beszélgetni nem lehetett a ventillátorok zajától és - ismétlem - alapvetően sötét volt. Én ezt a képet soha nem felejtem el és biztos, hogy legalább felébe-harmadába ennek a nyolc percnek az emléke nyomán szoktam le.

FenyvesiHK
2014.08.29.
10:17

@Pákozdi Imre: Nem vagyok boszorkányüldöző, sem Savanarola. Inkább súlyosan érintett családilag a témában.

Több évtizedes láncdohányos múlt után elérkezik a pillanat, jó estben még időben, amikor az orvos azt mondja: itt meg kell állni és le kell tenni a cigarettát. Azt mindenki tudja, aki valaha függővé vált bármiben, milyen nehéz ezt megtenni.

Az egyre fokozódó stressz, a megfeszített koncentrációt igénylő munka gyakran jár együtt a függőség kialakulásával, valami „enyhítő” szer megtalálásával. Az elkülönített dohányzóhely valóban egy óriási lépés volt abban az irányban, hogy a környezet ártalmai csökkenjenek.

A világ azonban még ennél is előbbre lépett. Amikor egy Detroit környéki kínai gyógyszerész édesapja tüdőrákos lett az intenzív dohányzástól, a gyógyszerész szerkesztett neki egy kütyüt, aminek használatával nem kellett felhagynia káros szenvedélye minden momentumával, mégis alapvetően megváltoztatta annak egészségügyi kockázatát. Ez volt az azóta elhíresült „e- cigaretta” (elektromos cigaretta) őse.

A dolog lényege, hogy ez a „cigaretta” ami csak nevében  az, nem tartalmazza azt a  (nagyságrendet érzékeltető számokkal) 4000-nél több  adalékanyagot, amiből 400 mérgező és 40 rákkeltő és ami az analóg cigarettában megtalálható, a dohányosok függőségének gyárilag beépített fenntartásához még hozzáadott 400 adalékkal együtt. Ezek együtt bizonyítottan kialakítják a világ egyik vezető halálokaként megjelölt egészségkárosodást. Az e-cigaretta csak nikotint” tartalmaz, ami nagyságrendekkel kevésbé káros anyag az ember számára.

De nem ez a legfontosabb különbség az analóg cigarettához képest, hanem amíg a hagyományos cigaretta ÉGET és kátrányt állít elő, addig az e-cigaretta PÁROLOGTAT, ami NEM állít elő kátrányt.Mindezekkel együtt a még ennél is fontosabb újdonság a szenvedélyt abbahagyni nem tudók környezetére nézve, hogy NINCS a továbbiakban súlyosan mérgező PASSZÍV DOHÁNYZÁS !!!

Tehát lehet bárhol, bármikor füstölögni anélkül, hogy munkatársunkat, gyerekünket, családunkat mérgezzük.

A világon szélsebesen terjedő eszköz ráadásul segít az egyetlen méreg, a nikotin tartalom elhagyásában is, a füstölés szenvedélyének megszüntetése nélkül, ami a legkülönfélébb aromák alkalmazásával folytatódhat.

A világ először halleluját kiáltott, majd a dohánygyárak, gyógyszergyártók, rák- és tüdőgyógyászok a fejükhöz kaptak a jövedéki adókat beszedő államokkal együtt, hogy te jó ég, akkor mi miből fogunk megélni?! És azóta megy a „feszítsd meg, keresztre vele !” Teszik ezt elsősorban azok az intézmények, amelyek szemforgató módon „ le a cigarettával, hagyd abba azonnal a dohányzást !” felkiáltással kampányolnak és választások idején vonzó számokkal igazolják, hogy hányan hagyták abba a dohányzást a kampányuk hatására, no lám!

Azt gondolom, hogy egy magára valamit adó modern államnak mindig a példamutatás irányában kell tevékenykednie, lévén a leghatékonyabb eszköztárral ez a hatalmi forma rendelkezik. Ahogy a közlekedésben a bicklizés, a gyerekek köz-táplálásában a gyümölcsök, zöldségek népszerűsítése, az emberek befolyásolása a cukros és sós ételek fogyasztásának mérséklésében és a többi, az egészséges életmódot támogató minden lépése ezt kell célozza, a jelen civilizáció körülményei között.

A hosszú kitérő után mennyire jó lenne arról hallani, hogy XY állami intézményben amellett, hogy az analóg cigarettáról leszokni nem tudók részére kulturált, sőt luxus szitű hely épül, az e-cigarettát használók száma 1-ről 100-ra emelkedett és a dohányzók száma ugyanennyivel csökkent. Ez esetben biztosan én is felmennék fontos ügyeket intézni a tetőteraszra, mert addig, amíg ez a terasz a  dohányzásra kijelölt hely, addig bizony én - a történetesen esetleg nem dohányzó - passzív „élvezője” vagyok munkatársam szenvedélyének. Tehát, ha a terasz körülményei a stresszoldást segítik, ez a történet akkor lenne igazi, ha két terasz állna rendelkezésére az ott dolgozóknak, egy füstös meg egy füstmentes.

Végül: A budapesti tetőteraszok nagy kedvenceim, az Andrássy úton, a néhai Brühl házon (ING bank székház) kialakított ilyen, az elsők között nyitott olyan lélegzetelállító panorámát Budapestre, amit addig csak a városi galambok élvezhettek.

Minden új teraszt örömmel üdvözlök.

Az itt szereplő terasz is szép és kedves,biztos dohányozni is lehet rajta, szél-kánikula-eső-hófúvás mentes időkben. Külön öröm, hogy a teraszburkolat egy jól megválasztott, nem szerves, mégis meleg hatású anyaggal készült.Abban viszont Imrének van messzemenően igaza, hogy a "fenntartó" gén a magyarságnak nem sajátja. Egyszer megépítjük, aztán lesz ami lesz, ha már nagyon ciki, akkor kidobjuk. Nemcsak a török és egyéb dúlás miatt nincsenek folyamatos állapotban létező történelmi épületeink.(miként mondjuk a távoli Angliában)

Összefoglalva: Ma Magyarország a Semmelweis korabeli mélytudatlansággal viszonyul az alternatív, az egészséget kevésbé károsító, emberek tízezreinek életkilátásait megváltoztató eszközhöz, az e-cigarettához.Teszi ezt pillanatnyi gazdasági érdekből, tudatlanságból, cinikus nemtörődömségből, ki tudja. Nem ez az egyetlen ilyen téma.

Hát ezért és nem másért nem tetszik az állami dohányzóterasz építés mellett az alternatív lehetőség  támogatásának és így a példamutatásnak a hiánya, ami még pénzbe sem kerülne.

mB
2014.09.05.
10:23

@FenyvesiHK: A fenti hozzászólás minden szavát erőst támogatva egy rész-mondatba hadd kössek bele: nagy szomorúságot okoz nekem „a "fenntartó" gén a magyarságnak nem sajátja”. Nem csak azért mert a tartósság (vagy bármi egyéb) nem genetikus tulajdonság (még ha most így önkritikusan használjuk is), hanem mert olyan végletes ítéletet hordoz, ami egy lezárt állapotot, a megváltoztathatatlanságot sugallja, lezárva az értékelés, elemzés, a jobbításokra tett gesztusok felé tartó gondolkodások útját.

Pedig a „gének” helyett érdemes lenne a dolgok működése felé fordulnunk, egy rosszul kialakított köztér vagy burkolat vagy tér esetében annak okait megkeresni és arra okos válaszokat találni: ezt tették a New Yorki metróban („Hogyan tervezzünk biztonságos városokat”), s láss csudát: a város addigi legveszélyesebb, csúnyább, fenntarthatatlanabb helye egy példaértékű metróvá vált – pedig a gének maradtak… (egyik kedves részletem a betört-ablak elmélet, az előző cikkben).

A gén-gondolat helyett a köztérre való tervezés tudása mintha klasszul áthatná például a négyes metró burkolatait és társművészeti alkotásait, ahogy arról Götz Eszter ír (Mélységi élmények: társművészetek a föld alatt), hozzá hasonlóan bennem is nagy remények vannak ezek tartósságát illetően.

„Budapest ma izgalmas város, de lakóinak szorongáskészlete évtizedekre előre is túlzásnak tűnik. A 4-es metró szépsége és merész nagyvonalúsága, játékos szabadsága a legjobbkor jött, ráadásul tartós muníciónak ígérkezik.”

(mellékszál: az utóbbi 1-2 évben a korábbiaknál intenzívebb kapcsolatom van külföldiekkel, és gyönyörű érezni-látni, hogy bennük a rólunk (magyar emberekről, a városról, az országról) kialakult kép szinte kivétel nélkül és kiemelkedően pozitív, amit annak tudok be, hogy az évtizedes önostorozásaink (depressziósak vagyunk, befelé fordulóak vagyunk, összeveszősek vagyunk, nem óvjuk az értékeinket, nem beszélünk nyelveket, koszos a város, mindenütt kutyaszar, rossz a tömegközlekedés, stb. stb.) MELLETT mintha észrevétlenül tennénk is mindezek ellen, MÉGISCSAK: Budapest ma tényleg izgalmas város, lüktető élettel, élhető helyekkel, sok-sok civil mozgolódással – s minderre rácsodálkozó külföldiekkel. Persze ahogy a sok pozitívum is csak az érem egyik oldala, önmagában hamis és túlzó kép, úgy az 'önsorsrontó ősmagyar gén-átok' is az. De talán mindegy is: amíg a felszíni önostorozás mellett a kertek alatt combos előrelépések érződnek, azért nem lehet akkora a baj.)

Pákozdi Imre
2014.08.28.
05:27

Folytatás: a fa járófelületet, a korlátokat, a pergolát és a paravánok fa anyagát az első három évben évenként, azt követően kétévente felületkezeljük. Az árnyékoló, de a szél és a csapadék ellen nem védő vitorla-elemeket ősszel leszereljük, a tél folyamán tisztított állapotban, nem hajtogatva, hanem lazán tekerve tároljuk. A hófehér ülőbútorokat - amelyek vagy a szabadban vagy a szél és a csapadék ellen ugyancsak nem védő pergola alatt helyezkednek el - naponta-kétnaponta, de külön is minden eső után lemossuk, letöröljük, hogy tiszták, ezáltal használhatók maradjanak. A nyilván rozsdamentes anyagból készült, ráadásul vízzáró hamutartókat naponta kétszer ürítjük és tisztítjuk. 

FenyvesiHK
2014.08.28.
10:33

@Pákozdi Imre: A fenti feladatokat ellátó személyzet castingja már zajlik, a munkakör ellátásához szükséges fehér kesztyűk közbeszerzési eljárása elindult.(felületkezeléssel nem bajlódunk, ha elrohad, márpedig el,akkor cseréljük, miként a Larus étterem előtt alig két évet megért trópusi fa burkolatot).Pénz nem számít, csak szép legyen. Jut eszembe, akkor most mi van a Smoke-free environments European Commission ajánlásaival(követeléseivel), meg a következő ötéves tervben elérendő zéróközeli antinikotinista tervteljesítéssel, mikor súlyos állampénzeken napvitorlás dohányzóteraszokat építünk?????Én már semmit sem értek.

Pákozdi Imre
2014.08.29.
05:18

@FenyvesiHK: Engem nem a terasz "dohányzó" jellege bosszant, hanem kiáltó alkalmatlansága. A tetőn fúj a szél, zuhog az eső és pustol a hó. Szerencsére van uralkodó szélirány, és léteznek átlátszó, szélárnyékolásra alkalmas kültéri elemek. Aminthogy vízmentesítő tetőt is lehet szerkeszteni a teraszberendezés fogalomkörébe tartozó elemekből...

Másrészt arra próbáltam szelíd iróniával rámutatni, amire FenyvesiHK is, hogy aki Magyarországon kültéren fát alkalmaz, az holtbiztos lehet abban, hogy műve sorsa a rohadás leend. És jóformán nincs kivétel. Vidéken vagy városban, aki öt évnél idősebb épületen lát nem lepattogzott, nem megvetemedett, nem hasadozott, nem színe-vesztett, nem rohadó homlokdeszkát, fa korlátot vagy borítást, kérem, írjon.

 

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk