Eldobott idő I Szabó Viktória diplomamunkája

Az Óbudai Egyetem, Ybl Miklós Karán a  diplomaterv témája a volt kistarcsai internálótábor területén egy emlékhely létrehozása, valamint a hozzá kapcsolódó, jelenleg alulhasznosított, elavult kisvárosi tér rendezése. Eldobott idő című diplomamunkáját a tervező, Szabó Viktória mutatja be.

Kistarcsán az 1900-as években épült lakótelepet 1928-tól internáló táborrá alakították át, melyet aztán a mindenkori politikai rendszer használt fel a maga által kirekesztettek és kitoloncoltak számára. Ez a tábor egy gyűjtőtábor volt, így ide szállították a rabokat majd innen vitték tovább őket különböző kényszertáborokba és börtönökbe (pl. Auschwitzi koncentrációs tábor,Recski munkatábor). Kihallgatások és kínvallatások szemtanúja a terület. 

A területen a politikai tevékenységeknek 1957-ben lett vége, ezután próbálták hasznosítani/bevonni a település életébe. Több épületet is lebontottak és átépítettek. A területen megmaradt épületek elhagyatottan álltak több évtizeden keresztül így elég rossz állapotba kerültek. Mivel minden értékes épület elpusztult és csak a parancsnoki épület maradt meg(mára ez is elbontásra került), így diploma tervemnek ennek a rehabilitációját, emlékhellyé alakítását és a terület rendezését tűztem ki célul.

A koncepció egy olyan hely létrehozása volt, amely méltó emléket állít, az itt raboskodó emberek számára. Mivel a környezetbe illesztése is fontos, így a tér átalakítása is alapvető szempontá vált számomra. Ennek a két különböző programnak ez egybe hangolásával jön létre az emlékhely és az azt felvezető városi köztér kialakítása.

A területet három egységre osztottam fel: emlékparkra, ligetes parkra és rendezvény térre. Mivel e területet szokta a város használni különböző rendezvényekre, így egy erre alkalmas részt is ki szerettem volna alakítani, ezzel együtt pedig rendezni a parkoló és a buszmegálló kialakítását, és pozicionálását.

Fontos cél volt, hogy kialakuljon egy ligetes, sétálós-leülős rész is, hiszen jelenleg nem található ilyen a városban ezzel átmenetet képezve a hangosabb rendezvénytér és a lecsendesülő emlékpark között. 

Az emlékpark ezért tervemben leválasztásra került egy erősen fásított területtel, korten lemezekkel vizuálisan is elválasztva azt. Ezek a lemezek adják meg az emlékpark bejárásának irányát, amelynek a végpontja a tervezet intézmény, melyet a torony vertikális megjelenése is elősegít. Ezek a korten lemezek pengeként szegélyezik az utat, egyre jobban sűrösödnek az emlékhelyhez érve. 

A torony, mint vizuális elem elhelyezését fontosnak találtam a helyszínen, hiszen az ide érkező emberek számára egykor az első látható építmény a víztorony volt... A parkban található egy kültéri kiállítótér, amely bemutatja a hely az idővonalát a tábor keletkezésétől annak bezárásáig. Itt egy választási lehetőséget kínálok az ide érkezőnek- hogy körbejárja az emlékparkot vagy rögtön bemegy a múzeumba. 

Az emlékparkot végigjárva tudunk visszatérni eredeti utunkra, ahonnan tovább haladva elérünk az emlékfalig, amely szintén még a kerítésből maradt falrészlet.  Itt alakítottam ki egy olyan rendezvényteret, ahol a terület évfordulójára akár ünnepséget is lehet tartani. Innen továbbhaladva ismét elkezdünk süllyedni a föld alá, a korten pengékkel szegélyezett úton.

Ekkor szintén két választási lehetőség áll előttünk: továbbmegyünk a torony felé, ahol az elcsendesedő “kápolna" található, vagy pedig kitérünk a múzeum bejáratának irányába. Itt már nem látunk semmit a külvilágból így a döntés a miénk. 

Az emlékhelyre érkezve egy dupla belmagasságú térbe érkezünk ahol teljes sötétség van csak egy fénycsík jön be a a torony mellett egy felülvilágítón keresztül. Az emlékhely végében az eredeti fal található, amelyen meghagynám az eredeti ajtót is mint egy portálként a feldolgozás felé. 

A múzeumba érkezve tovább kísér minket a korten út amely felvezet minket a kiállítótérbe. Az épület földszintjén került kialakításra a mosdó blokk, az értékmegőrző, a jegypénztár és egy kávézó is. Az emeletre a korten lépcsőn megyünk fel, melynek az orsóterében egy acéllemezből installált hegyes felület vezeti tovább az embert. Felérve szintén egy történeti vezérsíkra épül fel a kiállítás. Itt az ide érkező internált ember útját ismerhetjük meg. Elöször megismerkedünk a hellyel, mintegy előzményt adva az emlékparknak. Ezután pedig elkezdődik az út. A második lépcső a kiszakadás, ekkor egy zárt sötét a rámparendszerbe kerülünk, amely éles kanyarokkal nehezíti a továbbjutást. Ez a rámpa a kiszakadási fázisban felfelé visz, csökkentve a belmagasságot. Ezután megérkezünk egy nagyobb sejtelmes részbe ahol vetített anyagon szembesülünk vele, hogyan is vitték el ezeket az embereket az otthonukból. A rámparendszert követve elkezdünk vissza süllyedni, ahol elérjük a harmadik fázist: az utat, ahol nem tudhatjuk hogy hova is megyünk tovább, de itt kitekintést nyerhetünk a kinti környezetbe mintegy vigasz pontként. A lépcsőn továbbhaladva megérkezünk a második szintre ahol a negyedik fázist érjük el, vagyis azt az érzést, hogy milyen is egyedül lenni a tömegben.

Itt a kortenacél oszlopok szimbolizálják az embereket, akik egy teljesen ismeretlen, de zsúfolt környezetbe érkeztek. Ezután következik az elszigeteltségi fázis ahol pedig egy keskenyedő, felfelé emelkedő sötét rámpán találjuk magunkat. Ennek a végén egy ablaknyílás található, amely a hatodik fázis, vagyis a külvilággal való kapcsolat. Ezután jutunk el a hetedig fázishoz, vagyis a továbblépés és feldolgozás felé: ez az elfogadás fázisa. Ekkor kerülünk be a toronyba ahol felérve egy keskeny hasítékon keresztül beláthatjuk a területet. Itt az üveget lefóliázva az elbontott épületek helyén szellemképként megelevenednek az egykori integráló épületek tömegei..

A másik épületrész a kutatásról szól. A földszint a látogatóknak lett kialakítva, itt kapott helyet a foglalkoztató, a kiállítóterekkel is összekötve a kutatóházat, illetve olvasó tereket is. Az első emeleten található meg a kutatási szint ahol az anyagokat gyűjtik és rendszerezik őket. A második emeleten pedig a kutató intézet és a múzeum üzemeltetése található. 

Ez a két épületrész egy nyaktaggal kapcsolódik egymáshoz amely előadótérként mindkét épületrészt ki tudja szolgálni.

Szabó Viktória