Építés nélkül is építhetünk, avagy egy közösség újjáépítése – fejlesztési koncepció a Pesthidegkúti Mozgássérült lakótelepre

Kiss-Mihály Eszter és Papp Zoé Beáta a 2025-ös Tudományos Diákköri Konferencián a BME Lakóépülettervezési tanszék ´Aritmikus továbbírás´ című szekciójában indított pályamunkája a pesthidegkúti egykori mozgássérült lakótelep közepén található, egykor munkahelyként funkcionáló panelépítmény újragondolásával és ezen keresztül a közösség újraélesztésével foglalkozik.

Ma már a bolygó nagy részét épületek borítják. A globális problémák összefonódnak, és hatásuk minden területre kiterjed. Eljutottunk oda, hogy egy épület nem elég, hogy csupán egy divatos forma legyen – az építészet nem engedheti meg magának a pazarlást és az öncélúságot.

Meddig emberi a világ, ha a környezetünk élettelen terekkel és kihasználatlan lehetőségekkel vesz minket körbe? Mennyire létezik még olyan közösség, ami összetart és közös célokért hajlandó és képes változtatni a helyzetükön és világukon?

A 2025-ös Tudományos Diákköri Konferencián a BME Lakóépülettervezési tanszék Aritmikus továbbírás című szekciójában indított pályamunkánk egy budapesti rejtett kincs újragondolásával és újraélesztésével foglalkozott. Sparhelt című dolgozatunk a pesthidegkúti egykori mozgássérült lakótelep problémáira fókuszálva próbál olyan megoldást keresni, ami a közösséget aktivizálja és felpezsdíti.  Fő javaslatunk végül a telep közepén található, egykor munkahelyként funkcionáló panelépítmény átalakítása meglévő tereinek újraszervezésével és egy új funkció telepítésével, olyan módon, hogy ezen beavatkozásaink közösségépítő hatással legyenek az ott lakókra. Mindeközben azt szeretnénk, hogy a ház megtartsa eredeti karakterét és ne vesszen kárba, hisz fontos a helyiek számára.

Ahhoz, hogy valami hátrahagyottat és kihasználatlant újra életre tudjunk kelteni, meg kell értenünk annak eredetét, így első lépésünk a hely múltjának megismerése volt.

A lakótelep története 1981-re nyúlik vissza, amikor a ‘Rokkantak nemzetközi évében’ igény volt olyan lakóegységek létrehozására, amelyek otthont és önálló életet tudnak nyújtani az intézményből kikerülő mozgássérült emberek számára. Az erre kiírt pályázatot Dévényi Tamás nyerte meg, aki ekkor a KÖZTI-nél dolgozott.

Ugyanebben az évben terveztek a telep központjában egy számítástechnikai foglalkoztatót, amely munkalehetőséget biztosított az ide költözőknek. Ez végül az egyszerűség és a költséghatékonyság nevében az akkor igen népszerű Clasp rendszer alkalmazásával épült meg. A mozgássérültek 1982 márciusában vették birtokba az épületet. A foglalkoztató építésével párhuzamosan a lakóházak tervein is dolgozott az építész, társával, Hegedűs Péterrel együtt.

Az első ütemben, 1982 márciusa és 1983 augusztusa között nyolc sorház (40 lakás) épült meg, valamint elkészült a kazánház és trafó épülete a telep északi felében. A második eredményes ütem után viszont alábbhagyott az állami építési szándék, és ezeken túl már nem épült több ház. Így a mai napig 54 lakás található a telepen.

Az egész hely varázsa abban rejlik, hogy valami, ami átmenetinek indult, állandó és jelenleg is működő dologgá vált. Hogyan lehet, hogy az az alacsony intenzív beépítésű telep, ami egy nagyon szűk, konkrét célközönségnek épült, 40 évvel később teljesen más lakóközösségnek is ideális életteret jelenthet? Természetesen az idő múlásával a környék és a szomszédság is alakult, de a sok egyforma, mégis eltérő lakóegységnek megvan a bája.

Alapvetően ez a magatartás már önmagában példaértékű, de mi nem csak ebben találtuk meg a titok nyitját. Az egész közösség olyan, mintha egy városban bentragadt kis falu működne a maga ritmusában. Ugyan még valamelyest összetart a közösség, de sajnos ahogy az itt lakók lecserélődtek, alábbhagyott a nyitottság egymás felé. Számunkra a fő cél az lett, hogy a realitás keretein belül megpróbáljuk megkeresni azt a beavatkozási formát és léptéket, amely inkluzív térkén akár a generációk közti szakadék áthidalását segítő programoknak és elfoglaltságoknak lehetne színtere.

Ezt alapvetően két különböző léptékű gondolat találkozásában találtuk meg. Egyes apró beavatkozásaink csak a jelenleg nem megfelelően működő helyszíni elemek javítására fókuszálnak, míg a nagyobbik tervünk egy egész épület újraélesztését tűzi ki úgy, hogy a meglévő értékei ne sérüljenek, csak átalakuljanak.

Az egykori foglalkoztató épület első benyomásra csak egy elavult, lelakott épület képét tárja elénk. Színe kifakult, ablakait lefedték, általánosságban elhanyagolták. Értékét a telep történetét kutatva és az ott élőkkel töltött idő után találtuk meg, és ekkor elhatároztuk, hogy a hátrányos helyzetű csoportnak megélhetést biztosító hely emlékét érdemes megőrizni.

Eredetileg az épület csak egy panelekből álló doboz, aminek belseje szabadon alakítható, ebből is fakadt, hogy az épületet, mint befoglaló alakot mindenképp megtartsuk.  Az eredeti tető alá egy új "magot", egyfajta belső "dobozt" terveztünk, ami egy zárható és fűthető belső teret képez. Ezen magnak a falai az eredeti, meghagyott homlokzati panelekkel együtt körben egy folyosót, mondhatni tornácot hoznak létre. Ez a fedett-nyitott tér, ami így kialakul, a közlekedés mellett alkalmas leülésre, találkozásra és huzamosabb időtöltésre, védelmet nyújt az eső vagy a nap elől is. A helyiségek is innen közelíthetők meg. Megvizsgáltuk a jelenlegi térhasználatot, és úgy gondoltuk, hogy a kisboltot és a raktárat érdemes áttervezéssel, jobb működéssel megtartani. Úgy rendeztük be a vendéglátói funkcióval kiegészített boltot, hogy könnyebben átlátható és bejárható legyen. A bolt elé és mellé a teraszra – tornácra kávézóasztalok és székek kerültek.

Létrehoztunk egy egyforma szekrényekből álló belső, zárható raktárhelyiséget és hasonló tárolószekrényeket helyeztünk el körbe a "mag" körül, a külső térben is. Ezeket a lakók igény szerint bérelhetik. A tárolók relatívan kicsik, de akkorák, hogy az emberek szezonális dolgai elférhessenek benne. Terveink szerint helyet kapna 1 - 2 szekrény, amelyekben a telepi közös eszközöket lehet tárolni, mint például kerti szerszámokat, fűnyírót, játékokat. Reálisnak tartjuk, hogy egy ilyen kis közösségben ne kelljen mindenkinek minden eszközből sajátot tartania.

Az épület utcától legtávolabbi részében, a telep közepén új funkciót alakítottunk ki, egy közösségi konyhát.

A konyha vagy tűzhely az emberiség története során mindig is nagy jelentőséget töltött be. Használata, kialakítása és szimbolikája az idők során sokat változott, de általában a biztonságot, a közösséget, a bőséget, a mindennapokat és az otthon melegét jelentette. Szerettünk volna a telep lakosainak egy olyan közhasználatú teret létrehozni, ami ilyen gondolatokkal és érzésekkel asszociálható. A magyar népi építészetben is általában központi szerepet kapott a konyha helyisége, mivel meleget árasztott és étkezésekkor mindenki odagyűlt. A néphagyományban több különböző tüzelőberendezést is használtak az ételkészítéshez, legyen az kültéri vagy beltéri. Ezeket kívántuk megidézni a mi közösségi konyhánkkal, ami kint és bent is kapott főzőfelületeket.

Az elrendezés egyszerű, van egy zárt tér, ami nagy üvegfelülettel kapcsolódik a verandaként működő kinti fedett területhez. Ide nagy tolóajtót helyeztünk el, így a két teret egybe lehet nyitni. Bent is elhelyeztünk egy nagy asztalt, és kint is helyet kapott pár étkező bútor, de ezeket igény szerint variálhatják, flexibilisen átrendezhetik.

Fontos volt, hogy a közösségi tér, amit létrehozunk sokarcú és könnyen alakítható legyen, az ülő alkalmatosságok mind mozgathatók, így kisebb és nagyobb asztalok is létrehozhatóak. Az újragondolás eredményeképp mindenképp olyan tereket szerettünk volna elérni, amik mindenkinek elérhetővé teszik ezt a helyiséget és tényleg csak minimális korláttal találkozzanak a gyerekek, a mozgássérültek vagy akár az idősebbek. Mivel a kezdetben itt élők mozgássérültek voltak és a mai napig szép számmal élnek itt, fontos volt, hogy ők is önállóan tudjanak működni ezekben a terekben, ne legyenek kizárva sehonnan. A mosdóhelyiség, az ajtók, a kis bolt, a közlekedők, a konyha berendezései, mind úgy lettek kialakítva, hogy egy mozgáskorlátozott ember meg tudjon fordulni, vagy csak, hogy szimplán elférjen. Terveztünk számukra is kényelmesen elérhető polcokat, illetve az asztalokhoz is könnyen odaférnek. Mind az időseket, mind a kerekesszékeseket szem előtt tartva, az elejétől tudtuk, hogy lépcsőt, illetve emeletet nem szeretnénk tervezni erre a telepre, illetve alapvetően sem volt ennek az épületnek emelete, ahogy a lakótelepen egyik háznak sem, így ezt nem szerettük volna megváltoztatni.

Mindezek mellett nem utolsó szempont volt a realitás. Nem úgy terveztük, hogy ez valaha is megvalósításra kerül, de próbáltunk olyan javaslattal előállni, ami ha lenne rá támogatás valahonnan, valóban megvalósulhatna minél kevesebb erőforrás és tőke felhasználásával. Nagyon keveset bontanánk, amit igen, azok is elemes vagy szerelt szerkezetek. Az eredeti épület acélvázát és raszterét használtuk iránymutatóként a tér felosztásakor. Megmarad a panelek egy része és a födém is. Építés terén csupán pár falat húznánk fel, de a beépített bútorok elkészítése nagyobb projekt lenne, azok azonban a közösség bevonásával is összerakhatóak. A közművezés is meg van oldva, mivel az eredeti épület is ki tudott szolgálni minden igényt.

Meg akartuk mutatni a telepnek, hogy vannak ilyen megoldások és érdemes rajtuk elgondolkodni, ha egyszer alkalmuk adódna egy ilyen léptékű beavatkozást véghezvinni.

Az építés nem mindig a jövő formálásának egyetlen módja. Néha az igazi kihívás és érték abban rejlik, hogy meglássuk a már meglévő lehetőségeket – és megtöltsük őket élettel. Nem minden új kezdet jár együtt új épületekkel. Néha a legfontosabb lépés az, hogy meglássuk a meglévő tereket, megértsük a történetüket, és úgy alakítsuk őket, hogy újra jelentést és közösséget teremtsenek. Egy épület nem attól él, hogy felépítik, hanem attól, hogy használják – ha megtaláljuk benne a lehetőséget, újra a mindennapok részévé válhat. A mi célunk nem az volt, hogy eltüntessünk és újrakezdjünk, hanem hogy megmutassuk: a régi értékek megtartása mellett is lehet jövőt építeni.

Kiss-Mihály Eszter, Papp Zoé Beáta

Szerk.: Hulesch Máté