Épülettervek/Tervpályázat
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
2023.08.24. 07:42
A Nemzeti Örökség Intézete nyilvános pályázatot írt ki a Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyének építészeti-művészeti koncepciójának kiválasztására. Fridrich László és Kőhalmy Nóra pályaműve a Fiumei úti sírkert területén megtalálható, megkopott útvonalakból kiindulva, Hamvas Béla gondolatait idézve teremti meg az emlékezés terét.
_FIUMEI ÚTI NEMZETI EMLÉKHELY_29-ES PARCELLA
A sírkert területén több helyütt is jellemzők az egykori utak lenyomatai, melyeket mára már magába foglalt a természet. Ezeket általában olyan fasorok jelzik, melyek követik a közlekedés rendszerét. A parcellákat geometrikusan kialakított utak választják el egymástól, ami hasonló a város szerkezetéhez. A profán környezettel és a temető közlekedési útjaival ellentétben a kertben lévő parcellák és a rajtuk elhelyezkedő száz és száz szakrális emlékjel a természet része.
3/14
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
A Határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kijelölt 29-es parcellán is található három belső promenád, melyek egyike egy síremlék hátába torkollik és nem vezet tovább. Ez a zárvány – a másik kettő megkopott úttal ellentétben – bár kapcsolódik az utak koordináta-rendszeréhez, mégsem része a közlekedésnek.
4/14
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
_EMLÉKÚT
Ez a belső promenád osztja a parcellát, de egyúttal össze is köti annak részeit. Ehhez kapcsolódik az emlékút, mely nem egy újabb jel a sok emlékmű között, inkább láthatatlanul jelöl meg egy helyet, mint ahogy a közösségeket összetartó erők sem láthatóak: így nyújt alkalmat a megemlékezésekre. Az út a pályázatban kijelölt tervezési hely, azaz a 29/3-as parcella peremén és a teljes parcella mintegy közepén helyezkedik el.
5/14
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
_HIÁNY
A kert részét képező, töredezett út negatív teret formál, mely befogadja a környezetből jövő hatásokat (a levegőt, a napot, a vizet), melyek lenyomatainak segítségével egyre és egyre összefogottabbá válik a töredezettség az idő során. Határainkon túl nyugvó honfitársaink esetében nincs átfogó nemzeti összetartozás a szó szoros értelmében, ők valamilyen okból elszakadtak Magyarország területétől, de az elemi vágy, mely bennünk az összetartozás vágyát indítja el, ebben a hiányban is képes megjelenni. Ennek állítunk „jelet".
Az út oldalfalára Hamvas Béla Az öt géniusz című írásából kerülnek szemelvények, melyek a nemzeti összetartozásról szólnak. 85 méter hosszan, 4 cm magas egyedi betűtípussal, kézi véséssel írják a felületre (teljes szöveg ld. részletrajzon). Az emlékút a temető felhagyott területén lévő, mára beazonosíthatatlanná vált sírkő törmelékek faragásából áll össze. Járófelülete befelé lejt, ezért azon megáll az esővíz, amely idővel rajzolatot ad a köveknek. Magán a területen is sok jeltelen sír áll, ezeket vadvirágágyásokkal szeretnénk megjelölni.
7/14
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
"A közösséget összetartó erők közül a legerőtlenebb az érdek, mert a legkézzelfoghatóbb, és az erők közül valami minél láthatatlanabb és megmagyarázhatatlanabb, egységesítő ereje annál nagyobb. Ahol az ember megjelenik, a földet megváltoztatja, olyan újat hoz, amire a föld sohasem gondolt. A föld az ember számára hely. De ez a hely dinamikus tér, mert sorsának itt kell teljesülnie. Az ember a földdel sohasem azonosíthatja magát teljesen, de soha nem volt ember, aki a helytől, ahol élt, független lett volna. A geológiai alap, a talaj sajátos ásványi szerkezete, az uralkodó szélirány, a pára, a napbesugárzás nemcsak az ember életviszonyait szabályozza, hanem közvetlen testiségbe is beépül. [...] Ma azt mondják, hogy az ember megszületik és környezetének törvényéhez hasonul. Belenő a helybe. Swedenborg azt írja, hogy egy helyre és egy korba csak azonos és hasonló sorsú emberek születnek. Az emberi lélek születése előtt megválasztja sorsának helyét, és a helyet a géniuszról ismeri fel. Mindnyájunk élete, akik egy időbe és egy helyre születtünk, születésünk előttről összetartozik. Sorsunkat nem mi választottuk, mi magunk vagyunk az. Ezért látjuk egyformának a felhőket, a virágot, az utcát és a kötelességet. A külső világ nem egyéb, mint a még meg nem valósított belső."
/ Hamvas Béla gondolatai Az öt géniusz című írásból
10/14
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
Emlékhelyekkel kapcsolatban elkerülhetetlen kérdés, hogy hogyan lehet a megjelölni kívánt helytől térben - és akár időben - távol lévő eseményeknek az adott helyszínre vonatkozó aktualitását és annak a hely jelenlegi életébe való bekapcsolódását megtalálni, megerősíteni. Annak ellenére, hogy szinte minden honfitársunk érintett, a sorsok sokfélesége, a történelmi távlat, valamint a téri távolság miatt nehézséget jelent a személyesség, a jelenlét érzésére való rátalálás. Ehhez segít hozzá a profán városból, a hozzá kapcsolódó geometrikus temetői úthálózaton keresztül való érkezés az emlékútig, miközben a látogató a környezete és saját mulandóságával is szembesül. Ezért volt inspiráló a tervezés során, hogy az emlékhely nem egy újabb vizuális jelben nyilvánul meg a sok más emlék mellett, nem ünnepélyes, hanem "láthatatlanságával" inkább az őt előhívó erőket, a közösséget összetartó energiákat próbálja megjeleníteni - azaz a maradandót a mulandóhoz kapcsolódva.
2/14
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
„Ezért látjuk egyformának a felhőket...” – Az under construction műterem különdíjas pályaműve a határainkon túl nyugvó magyarok emlékhelyére kiírt pályázaton
Fridrich László és Kőhalmy Nóra (under construction műterem)
Részletes bírálat:
A pályamű egyedisége, hogy a határainkon túl nyugvó magyarokról való emlékezést képes a 29-es parcella adottságaival szintetizálni. Az egyetlen pályamű, amely szorosan és szervesen kapcsolódik a tervezési helyszínhez szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Olyan utakat fedez fel a területen, melyek ma már csak töredezetten, alig-alig észlelhetőek, vonalvezetésüket már nem az út, hanem az utat kísérő fasor, mint az út öröksége rajzolja fel. A pályamű azokat az energiákat igyekszik az emlékhely elkészítése során előhívni, az emlékhelyen megjeleníteni, melyek láthatatlanul, de annál nagyobb erőkkel tartják egyben a magyarság közösségét: átgondolt koncepciójában tisztázza, hogy szinte minden honfitársunk érintett, a sorsok sokfélesége, a történelmi távlat, valamint a téri távolság miatt mégis nehézséget jelent a személyesség, a jelenlét érzésének megtalálása. A töredezett állapotban lévő, a természeti erők által erodálódott útdarabokat egy testnek látja, igazolja ezzel az elemi vágyat, mely az összetartozás iránt mindannyiunkban ébred: olyan emberi késztetés ez, amely az egység, a repedésmentesség hiányában is képes, sőt abban képes igazán megjelenni.
A pályamű tervezői az egykori utat jelölő fasor mellé utat terveznek, melyet a temető felhagyott területén lévő beazonosíthatatlan sírkövek törmelékeiből építenének fel. Ezeknek a sírköveknek a felkutatása és az út elkészítése egyfajta rendrakási munkafolyamatot feltételez, a tervezett út a ma már csak töredékesen ismert múlt leltára. Az egymás mellé helyezett, feltehetően egymáshoz csiszolt kődarabokat Hamvas Béla Öt géniusz című írásának szemelvényei fogják össze az úttest oldalán. A kézzel vésett egymás melletti betűk a végigjárás során egyesülnek szöveggé: az egységre törekvő, összetartozás iránti vágy beteljesülése a megtett út általi befogadás során léphet fel. A koncepció szépségéhez képest a terv részleteiben sajnos vitathatóvá válik. Olyan megkérdőjelezhető részletek merülnek fel, amelyek az emlékút dramaturgiáját elbizonytalanítják. Kérdéses, hogy a szöveg miért az út oldalfalára került elhelyezésre: ha tervezők a szemelvényeket a meglévő sírkövek felől szeretnék olvashatóvá tenni, akkor az út szerepe elbizonytalanodik, ezen kívül további dilemmákat ébreszt az út végpontja, annak pontos helye és szerepe. A világító LED-csík a koncepció és a megvalósítás folyamatának szellemiségéhez képest – az újrahasznált kövek történelmi időtávlatában is – idegen, pillanatnyi és múlékony divatelemnek tűnik. A pályamű szellemiségét kifinomult grafikája, az átélhetőséget segítő finom gipszmodellje, és igényes minőségű leírása elegánsan adja át. A pályamű tervezői sajátos látásmóddal keresik a kapcsolódási lehetőségeket a közösségi és a személyes emlékezet megélésére itt, a Fiumei úti sírkertben. Gondolati gazdagsága, egyedi megközelítésmódja, igényes előadásmódja miatt a Bíráló Bizottság a pályaművet megvételben részesítette.
Szerk.: Winkler Márk
Vélemények (0)
