Fehér ház a Cotter Avenue-n

A 2015 óta Új-Zélandon élő magyar építész, Kohout Dávid, a Team Green Architects csapatának tagjaként vett részt egy festői szépségű területre épített családi ház tervezésében. A két, egymástól anyaghasználatában is elkülönülő tömegből álló ház 2021-ben elnyerte a rangos New Zealand Institute of Architects „Southern Architecture Awards" díjat. 

Az utóbbi néhány évben építtetők és befektetők körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend Új-Zéland déli szigetének egyik eldugott gyöngyszeme, a magasztos hegyekkel körbevett Arrowtown. A felkapott városka „felfedezése" több új lakóövezet kialakításával is járt. Ennek eredménye részben a Cotter Ave zsebkendőnyi telkeinek övezete is.

A megrendelők, Jane és Mick hetvenes éveik környéken járó nyugdíjasok, akiknek sorban ez a ház már a negyedik munkájuk. Ezúttal Jane bízta meg a Team Green Architects építészeit egy Queenstownra és a hegyekre tekintő, négyszobás ház tervezésével.

A telek adottságaiból fakadóan a délnyugati oldalra esik a fő kilátás, míg az utcafront foglalja el az északkeleti oldalt. Mivel a déli féltekén vagyunk, ahol a nap az égbolt északi felén jár, a benapozási igények közvetlen kihívást jelentettek. Ezt a telek maximális beépítésével, egy belső udvar vagy átrium létrehozásával, és gondosan megválasztott ablaknyílásokkal kellett orvosolni.

Több koncepcióterv változat után végül egy U-alakú alaprajz lett elfogadva, ami két, anyaghasználatában is markánsan eltérő tömegben öltött formát. Az utcafronti, bufferként is funkcionáló lapostetős, faburkolatú tömeg mögött felsejlik valami egész más arányú és anyagú, éles, első ránézésre szinte rideg, korcolt lemezfedéses architektúra. E két tömeg egy rendkívül jól bevilágított és védett belső udvart fog közre, amire a napfénnyel teli folyosó és a nappali terek nyílnak. Ez a félnyeregtetős épületrész egyrészt kielégíti a beépítési szabályok, a szomszéd benapozását biztosító maximális tetőmagasság követelményeit, másrészt tágas, nagy belmagasságú teret biztosít a nappalinak. Az így létrejövő formák ugyanakkor ellehetetlenítik napelemek elhelyezését, ezért ezek az utcafronti lapostetős épületen lettek elhelyezve, ami egyébként a garázsnak, vendégszobáknak és a műteremnek ad helyet. Habár a napelemek mindössze épületgépészeti berendezések, formailag mégis mintha sejtetnék a hátsó félnyeregtetős formákat.

A tájba finoman illeszkedő épület módot ad rá, hogy kicsit költőibb kontextusban is megvizsgáljuk azt. Az udvari épületrész felidézi a környező hegyek morfológiáját, az évezredeken keresztül rétegződő, majd gigászi erők révén felszínre – sőt, több ezer méter magasságba – törő pala hegyek esztétikáját. Amellett, hogy az utcafronti tömeg valamelyest funkciójában is elválik, textúrájával, színhasználatával kontrasztot képez a pala-hegy analógiával és a közeli völgyek gleccsereiben torlaszolódó jégtömegek szerkezetét es mintázatát juttatja eszünkbe.

A megbízók szerencsére végig követték és értették a tervet meghatározó megfontolásokat, mind a külsőt illetően, mind belsőépítészeti és épületenergetikai értelemben. Koruk ellenére rajongtak az egész folyamatért. Rendszeresen kijártak az építkezésre, és míg Jane művészként a kül- és beltéri bútorok, berendezések komponálásával volt elfoglalva, Mick elültette az összes fát, és a kivitelezőnek is besegített…

Bár Passzív Ház minősítés ezúttal nem volt elvárás a megbízók részéről, az épület úgy lett tervezve, hogy maximalizálja a szoláris hőnyereséget, és a minimális légzárási követelményeknél jobban teljesítsen. A könnyűszerkezetes 140x45mm-es falak, a vasbeton lemez és a mennyezet a minimum igényeknél jóval robosztusabb hőszigetelést kapott. A ház 9kW energia igényét 6kW-os PV és akkumulátor rendszer egészíti ki, és a padlófűtést valamint használati melegvizet alacsony energiafelhasználású Stiebel Eltron hőszivattyú biztosítja. A házban mindenütt alacsony VOC-tartalmú festék lett alkalmazva.

A ház 2021-ben elnyerte a rangos New Zealand Institute of Architects „Southern Architecture Awards" díjat. Részlet a zsűri leírásából: „A ház ügyesen reagál a kertvárosi telek egyedi adottságaira azáltal, hogy egy belső udvar köré szervezi funkcióit. Bár igen jellegzetes utcafronti homlokzattal bír, a telek hátsó felében levő fő nappali funkciók lehetőséget nyújtanak a megbízóknak gyönyörködni a tájban, amihez fiatalkori emlékek fűzik őket. A jól megválasztott térszervezés lehetőséget biztosít a művésznő tulajdonos számára, hogy stúdiójából vagy a galériaként is funkcionáló fő folyosóról folyamatosan kapcsolódjon az udvar miliőjéhez. A fehér főhomlokzat és a teljesen fehér enteriőr egysége tovább hangsúlyozza a terv összefogottságát."

Kohout Dávid

Szerk.: Winkler Márk