Nézőpontok/Kritika

Gellérthegyi maraton

1/1

?>
1/1

Gellérthegyi maraton
Nézőpontok/Kritika

Gellérthegyi maraton

2016.09.29. 08:30

Cikkinfó

Szerzők:
Pásztor Erika Katalina

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország, _Magyarország

Vélemények:
5

Dosszié:

A szakma kiváló képviselői közül valószínűleg többen is kételkednek a tervpályázati rendszert „kikerülő" ötletpályázatokban, de legfőképpen abban, hogy egy olyan pályázaton, amin bárki elindulhat szakmai kultúrától függetlenül, szabad-e egy profinak részt vennie. Pásztor Erika Katalina írása.

Nem oly régen tanúi voltunk egy olyan ötletpályázatnak, amely botrányba fulladt, és végül a bíráló bizottság által kiválasztott nyertes profit egy profikkal álcázott amatőr ütötte ki a projekt megvalósításából. Nem tetszett ez senkinek, óriási felháborodás kísérte az egész szerencsétlenkedést, amiben – jó sok pénzért – minden fél alaposan megsérült. Sérült a profi, aki a médiából tudta meg, hogy nem ő fogja a projektet megvalósítani, sérült az amatőr, aki nem tudta végigvinni a projektet, de a projekt végére súlyos sérüléseket szereztek azok a profik is, akiknek az volt a dolguk, hogy az amatőr versenyző ötletét megvalósíthatóvá tegyék. Miközben a lebonyolító politikai tőkéje köddé vált, az ország imázsa, sőt, hitele is óriási veszteségeket könyvelhetett el. Hovatovább az egész történet egy rémálommá fajult. S mindez azzal kezdődött, hogy úgy gondolta több okos ember, hogy nem kell a körülményes és drága tervpályázati rendszer.

Tény, hogy ha egy fontos kérdésben lelépnek az ismert és jogszabályokkal kikövezett útról, akkor könnyen mocsaras területre téved(het)nek az építészeti-építési projektekben felkészületlen politikai szereplők, amiből olyan vállalhatatlan eredmény születhet, mint a legutóbbi, milánói világkiállítás magyar pavilonja.

De nem csak ez az egyébként jogos félelem van a szakma ellenérzései mögött – ha jól sejtem. Az építészet – annak ellenére, hogy felhasználója a társadalom minden rétege – zárt szakma, amelybe különféle belépési korlátok leküzdése után lehet csak belépni. Nem szeretjük, ha amatőrök tervezgetnek ezt-azt. (Elég a szakmán belüli amatőrökkel megbirkózni. Sic.) Egyetemi diploma, szakmai gyakorlat, kamarai tagság: mindezt megszerezni sok (élet)idő és pénz.

Az előzetesen rengeteg munkával felállított, jól működő tervpályázati rendszer egyfajta tiszta helyzetet teremt a munkaszerzésben. Az építészeti minőség szempontjából sokkal tisztábbat, mint a közbeszerzési pályázati rendszer. A tervpályázatok a válság alatt teljesen eltűntek, bár kevés, de ma már megint van pár kiírás. Tervpályázatot nem lehet a Kamara nélkül lebonyolítani, ötletpályázatot (elvileg) igen. A tervpályázatok célja a legjobb terv, illetve tervező kiválasztása, a közbeszerzési pályázatok célja a tervezői szolgáltatások között a legjobb ár-érték arányú megtalálása, míg az ötletpályázatok esetében a kiíró leginkább csak ötletszivattyúként működik, megszondáztatva a tervezőket és a társadalmi nyilvánosságot egy adott helyszínnel és projekttel kapcsolatban.

Egy ötletpályázat pimaszul lebontja a falat profik és amatőrök között, és akarva-akaratlanul is kikezdi a tervezői jogosultsági rendszert és a szakmai belépési korlátokat. Ha innen nézzük, az ötletpályázatok nem jók a szakmának, mert tudjuk, „aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók". De legfőképpen nem tesznek jót a szakmai érdekképviseletnek, mert valahol a Kamara legitimitását kérdőjelezik meg.

 

Nyit – zár?

Az egyik fontos kérdés lehet tehát az, ami egy-egy ilyen ötletpályázat kapcsán (is) felmerül, hogy a 21. században mennyire kell illetve szabad nyitniuk az olyan zárt szakmáknak, mint az építészet, amelyek műveléséhez sok tudásra, felkészülésre, netán speciális tehetségre van szükség, ahol magasak a belépési korlátok, ennélfogva a várható jövedelem is magasabb lesz a praxis ideje alatt? Mit kezd magával az építészet egy tudásmegosztáson alapuló társadalomban és gazdaságban? S mit jelent ebben a közegben a Kamara és a kamarai törvény? Nem sokáig halogatható, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük és megválaszoljuk. Szükség van-e Kamarára abban a formában, ahogy most van? Vajon véletlen-e, hogy egy kamarai küldöttgyűlésen a legfiatalabb tagok is már negyven fölött vannak, vagy az, hogy a fiatal építészek komplett generációja hiányzik az érdekképviseletből?

 

Nyit – nyit?

A nyilvános és tisztességes keretek között lebonyolított ötletpályázat – főleg nagy léptékű, sokakat érintő projektek esetében, de igaz ez akár kicsi dolgokra is – az építészet társadalmasításának egyik jó eszköze. A közügyek és az építészet iránt érdeklődők nagy számát lehet egy ilyen projektbe bevonni. Véleményt mondanak, beszélnek és írnak róla. Ügy lesz, komoly és egyben szórakoztató. Egy napra lehet, hogy még a kiscicás videókkal is versenyre kelhet egy jó pályázati eredményoldal a neten, ahol az összes ötletet meg lehet nézni. Ilyenkor jobb esetben pár órára több ezer ember képzeletét indítják be a látványtervek, olyan emberek tervei, akik pont olyanok, mint ők. Nem feltétlenül nagymenő építészek, hanem olyanok, mint ők, akik csak abban különböznek, hogy meg merték csinálni azt, amit gondoltak. Bátrak.

Egy ötletpályázat olyan, mint a városi maraton: bárki – profi és amatőr egyaránt - elindulhat, aki úgy gondolja, hogy le tudja futni a távot. S nem az a fontos, hogy ki ér elsőnek célba, hanem az, hogy sikerül-e a távolságot futva megtenni. S ha igen, akkor óriásit nő az ember önmaga szemében. Büszkeséggel tölti el, hogy menet közben nem adta fel. Ilyen érzés lehet egy nem szakmabelinek is látni a munkáját a többi között. Ha építészként szeretnénk több építészetet a nyilvánosságban, ha szeretnénk érzékenyebb megrendelőket, több elismerést és fogékonyabb közönséget, akkor üdvözölnünk kell minden lehetőséget arra, hogy a szakmán kívül sok ember aktívan részt vehessen az építészetben, a környezet alakításában. Sőt. Profi építészként támogatnunk kell az ilyen kezdeményezéseket azzal, hogy ha van időnk, kedvünk, ihletünk - részt veszünk egy ötletpályázaton, s mindezeken túl pedig a participáció módszereit használjuk a munkánkban, ahol csak lehet. Még akkor is, ha ez néha nagyon fárasztó.

 

Primus inter pares

(első az egyenlők között) cím az ókeresztény Rómában nem jelentett több jogot vagy kiváltságot, csak megbecsülést és vezető szerepet, mert bár a címet viselő ember másokkal mindenben egyenlő volt, az élet valamely területén tudásban, képességben, tehetségben a többiek közül kiemelkedett. Lehet, nem is lenne akkora dráma és egyetlen ház sem dőlne össze, ha az építészeti tervezést (designt) is hasonló alapokon lehetne művelni. Mindenesetre az biztos, hogy az építészet egy megosztásokon alapuló gazdaságban és társadalomban nem lehet pusztán egy szakma és/vagy egy szűk elit belügye többé. Még akkor is, ha ez néha nagyon fárasztó.

 

Pásztor Erika Katalina

 

 

Post scriptum

Még van idő, még beleférhet: gondold végig, milyen lenne számodra az ideális Gellérthegy, mit képzelsz oda, és rajzold le! Gyorsan dolgozol és hatékonyan tudod az elképzeléseidet ábrázolni, mert profi vagy. Még van pár nap, egy ötlet simán belefér október 3. éjfélig. Légy első az egyenlők között és a többi ne érdekeljen. Se politika, se hatalom, se pedig a kötelező cinikus finnyogás ne állja útját a belőled áradó ötletek viharának és a végére kikristályosodó egyetlen jó megoldásnak. Fusd le ezt a Gellérthegy tervezési maratont – 8 millát is érhet a célszalag átszakítása - és add be a pályázatot. Őszintén sok sikert kívánok minden résztvevőnek! Legyen a Gellérthegy Budapest azon pontja, ahonnan körös-körül 360 fokban, jó messzire el lehet látni. Nem csak fizikai értelemben.

 

 

Vélemények (5)
bardóczi
2016.09.29.
08:43

Most akkor én is smúzolok kicsit a főszerkesztőnek és Petrus Ferencnek is. Az írás remek és az különösen remek, hogy van legalább egy olyan pályázó, aki 15ezres facebook kutatással kezdte a feladatot megoldani. Mondanék még a bevonás jelentőségéről mást is, de akkor lelőném a saját poénomat, ami publikálás alatt van, abban pedig eleget beszélek majd erről (persze, hogy a kifogyhatatlan témát szolgáltató Városliget kapcsán). Viszont felhívnám még néhány szakmai szempontra figyelmet, amit a szakmából hallok úgy általában az utóbbi években kiírt ötletpályázatok és így a Gellért-hegyi ötletpályázat kapcsán is. Többen ugyanis nem a korpa közé keveredés miatt nem indulnak, hanem két másik okból. 1. Az ötletpályázat ugyanis semmire nem kötelezi a megbízót, még nagyon szakmai kontroljai sincsenek, sok esetben pedig egyáltalán nincs folytatása. Talán ezért is kedvelik a döntéshozók annyira. A legtöbbször ugyanis csak a látványtervre vadásznak, az etetőszékre politikai ígéreteikhez, célzott választási kampányaikhoz, közélet-tematizálásaikhoz, képi tartalomra, valós megvalósítási szándék nélkül. Ha egy tervező sok energiát belefektet valamibe és az még nyer is, akkor óhatatlanul szeretné azt továbbvinni, de ennek ötletpályázat esetében semmilyen garanciája nincs. Ez pedig már sokakat elűz a rajtvonaltól.2. Egy Gellérthegy nagyságrendű, annak tényleg minden problémáját legalább érintő ötletpályázati terv nem sokkal kisebb munka, mint egy olyan tervpályázaté, ami azért a megbízót is köti némiképp, ehhez képest ennek az ötletpályázatnak az összdíjazása meredeken alábecsült. A fődíjas talán ki tudja gazdálkodni nullszaldóra, a többiek inkább buknak rajta (vagy nem fektetnek bele sok energiát). Így ez azoknak érdekes leginkább, akik elég nagyok hozzá, de nincs éppen elég munkájuk. Ők is sokan vannak, de ez valahol a megbízó részéről a csuklóztatás kategóriát jelenti mélyen alulfizetve az erőfeszítéseket, nem szolgálva a nívós munkára ösztönzést. 

Pákozdi Imre
2016.09.29.
10:23

@bardóczi: Smúzol ám a nagyipád, azaz a leendő vejed/menyed nagypapája :-).

bardóczi
2016.09.29.
10:56

@Pákozdi Imre: Unokafronton nem tudom hogy állsz, ennek függvényében az (elméleti) lehetőség az egyezésre teljesen adott :-)

petrusferenc
2016.09.29.
08:07

Egy normális világban egy sikeres ötletpályázatot egy szakmai pályázat követ. Ez így lenne rendjén.

Ha az a cél, hogy megtaláljuk a legjobb funkciót ide, akkor jó az ötletpályázat. Remélem ez a cél.

Mi csináljuk ezt a pályázatot. Egyáltalán nem amatőröknek lett kiírva. A léptéke óriási, inkább ezért ötletpályázat. De a kötelezően beadandó munkarészek elkészítése több ember több hetes munkája. Építész halgatókon kívűl szerintem egy outsider itt esélytelen.

Mi a facebook oldalunkon megkérdeztük kb 15 000 embert. Jött is néhány jó ötlet. Amit be is építünk a tervünkbe. Ennek talán így több értelme van.

Nem tudom, hogy profiként jó-e, hogy elindultunk. Azt tudom, hogy imádjuk csinálni, mégha valószínűleg nem is kapunk érte semmit. Szerintem nagyon jó lesz. Majd elküldjük Nektek is :)

Pákozdi Imre
2016.09.29.
07:50

Higgadt, igazi "főszerkesztői" írás. Az ötletpályázat jó dolog, három feltétetellel: 1. ha a résztvevők valóban ötletelhetnek, azaz nem szűkkeblű kiírások által gúzsba kötve táncolnak; 2. ha a kiírót nem köti semmiféle megvalósítás kötelezettsége és ez eleve, hangsúlyozottan nyilvánvaló; 3. ha az ötletek szabad, mások általi és közfelhasználása világosan garantált.

Az amateurok számára is nyitott ötletpályázatok szerintem inkább a város- ill. településrendezési, tájépítészeti feladatok terén jogosultak. Az épületekre kiírt ötletpályázatok óhatatlanul profiknak szólnak: én pl., bár kívülállóként sokat írok meglévő épületekről és konkrét tervekről, eszembe se jutna alakzatot, tömeget, térformát, ornamentikát vagy belsőépítészeti megoldást javasolni - nem is beszélve az anyagismeretet, szerkezeti és szabályismeretet követelő vonatkozásokról.

Az ötletpályázat tehát inkább közösségi helyek hasznosításával kapcsolatban helyénvaló. Ott viszont fontos is. Mert minél zártabb körben - avagy ne adj' isten, pályázat nélkül - valósul meg egy projekt, annál nagyobb tévedéseket tartalmaz. Ld. a Kossuth tér súlyos elrontását és a Széll Kálmán tér rendbehozatalának komoly hibáit.

A Citadellát illetően, tehát ezt a minden nézetből ronda, alaktalan kőtömeget tekintve pedig van egy ötletem: bontsuk le és ne építsünk helyette semmit, egy nagyon alacsony, ám széles kilátótéren kívül. Amelyet parkosítsunk, de csak módjával, úgy, hogy a fák és a bokrok ne vegyék el a bontással kialakuló, páratlan körpanorámát. A szobrot pedig meghagynám, úgy, ahogy van. Ha valakit zavar, az higgassza le magát a kedves papa vagy nagypapa, nővérke, sógor, após, anyós, vej, ipa vagy napa hajdani, pártállami szerepének csöndes felidézésével. Csókolom.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk