Funkció/forma/funkció – óvoda és általános iskola Deurne-ben

Példamutató óvoda- és iskolaépülettel gazdagodott a belgiumi Deurne. Az antwerpeni BULK architecten stúdió által tervezett Het Vliegertje óvoda és általános iskola folyosóin, termeiben és kertjében egyszerre közel 500 gyerek játszhat és tanulhat. A kicsiknek valószínűleg ez az épület jelenti az építészettel való első jelentős és nagy hatással bíró találkozást. Szerencsére jó kezekben vannak.

Belgiumban járunk, Antwerpen egyik külkerületében, Deurne-ben. A mindössze nyolcvanezres lélekszámú települést hosszú időn keresztül elkerülte a történelem. Bár területén már az időszámításunk utáni első évezredtől laktak, a 20. századig csak elszórt tanyák, a városi nemesség néhány hétvégi rezidenciája, és Anwerpen külső védvonalának erődítményei emelkedtek a termő- és szántőföldek fölé. A 19. század végi csatornaépítéseket követően a két világháború között kezdett megnőni a régió lakossága, hiszen a többek között kikötője és gyémántkereskedelme miatt prosperáló Antwerpennek a népesség robbanásszerű növekedése miatt terjeszkednie kellett. Rohamos gyorsasággal épültek fel teljes városrészek, főként 2-3-4 szintes, zártsorú beépítésekkel. A folyamat a világégés után fejeződött be, majd kisvártatva követte a 20. század második felében világszerte meginduló szuburbanizáció, ami a kijjebb eső területeken többnyire szabadon álló, családi házas beépítéseket eredményezett.

A fejlődés gyorsaságát jól mutatja, hogy az infrastruktúra nem minden esetben tudta követni az egyre növekvő igényeket. Így jutunk el 2016-hoz, amikor Antwerpen városának egyik önkormányzati alapítású ingatlanfejlesző cége meghívásos pályázatot hirdet Deurne déli kerületébe, egy 8 tantermes óvoda és 12 osztályt befogadó általános iskola tervezésére. A meglévő, földszintes épület ugyanis csak óvodaként üzemelt, ezért a környéken élő családok gyerekeinek csak távolabb adódott lehetőség az iskola elkezdésére. A pályázat az óvoda szerkezetének bontását is magával vonja, mivel az alkalmatlan a szükséges emeletráépítés terheinek hordására.

A zsűri végül az antwerpeni BULK architecten építésziroda csapatának pályázatát díjazza. A terv megkísérli a telek közvetlen környezetének változatos, kissé széttartó építészeti karaktereinek kibékítését, és a modernista belga iskolaépítészet örökségének újraértelmezését, de mindeközben koherens, jól szervezett és markáns egésszé áll össze. A korábbi épület telepítését megtartva, három, formájában elkülönülő tömeg összekapcsolásával reagál a környék eltérő beépítéseire.

Keleti szárnya a telektől délre eső, François Jamagne és Michel Van der Elst által 1974-ben tervezett, fűrészfogas elrendezésű, Langbaanveld szociális telep struktúráját idézi, az utcától hasonlóan visszahúzott, kétszintes, 2-2 foglalkoztatót rejtő kubusaival. A sorházas beépítésű, 2019 óta műemléki védettség alatt álló telep a kerület szinte egyetlen építészetileg markáns eleme. A saroktelket észak felől határoló, kelet-nyugati irányú főút mentén az Antwerpen külvárosaira jellemző, jellegtelen, zártsorú beépítésű 2-3 emeletes társasházakkal találkozhatunk. Az új iskola északi szárnya ezek sorába illeszkedik, felvéve közvetlen környezetének formálását és ritmusát. A két szárny találkozásánál, a sarkon, kitüntetett helyen jelenik meg az épület legszembetűnőbb tömege, ami kifelé egy zászló, befelé pedig egy nagy, homlokzatra felszerelt óra segítésével is hangsúlyozza közfunkcióját.

A hármas felosztást azonban nem csak formai megfontolások indokolják. Az épület tömegformálásukban elkülönülő elemei eltérő funkciókat látnak el. A fűrészfogas rész két szintjén az óvoda foglalkoztatói, az északi szárnyban az általános iskola tantermei, a középső tömegben a földszinten a tanári szobák, az emeleten pedig a két szint belmagasságú tornaterem kapott helyet. Így a forma és a funkció kölcsönösen megfeleltethetőek egymásnak: a funkciók felosztása meghatározza a formát, és a formából kiolvashatóvá válnak a funkciók.

Az iskola és az óvoda elkülönülő bejáratai a sarkon lévő tömeg földszintjén, egy fedett-nyitott közösségi téren keresztül közelíthetők meg. A déli szárny keresztirányú tömege egy óvodai hálótermet, egy fedett-nyitott biciklitárolót (ezekhez külön bejárat tartozik) és egy kerti tárolót rejt, elzárva az iskola udvarát a szociális telep lakásainak hátsó kertjeitől. Így az iskolaudvart az épület három irányból, mindhárom irányban más és más arcát mutatva öleli körbe. Ez a viselkedés a 20. századi belga iskolaépítészet kiemelkedő példáit, köztük az Eduard Van Steenbergen által tervezett deurne-i gimnáziumot idézi.

Az alaprajzi elrendezés három részletét érdemes jobban szemügyre venni: az általános iskola földszinti terének funkcionális sokoldalúságát, az emeletek középfolyosóinak nagyvonalú kialakítását és az óvoda foglalkoztatóinak térsorát. Egyik sem előzmény nélküli, revelatív megoldás, de ettől függetlenül említésre méltók. Előbbi magától értetődő, hiszen csupán annyiról van szó, hogy az étkező nagy, egybefüggő tere eltolható harmonikaajtók segítségével szükség szerint felosztható vagy egybenyitható. Reprezentatív aula hiányában ez a helyiség szolgál nagy létszámú események beltéri lebonyolítására. Az emeletek középfolyosóinak cikkcakkos kiszélesedése – amit az északi tömb udvar felőli homlokzata is lekövet – és a határoló szerkezet tömörségének üvegfalú tárolókkal történő feloldása változatosan használható és barátságos tanuló- és közösségi hellyé varázsolja ezeket az egyébként mellékes, a tantermek elérését szolgáló tereket. Dőreség lenne az építészek részéről bármilyen oktatási intézmény esetében, ha a folyosók potenciálját kihasználatlanul hagynák, hiszen bárki aki járt iskolába tudhatja, hogy ezek a terek minden esetben az iskolai élet gócpontjaivá válnak.

A legegyedibb megoldás az óvodai foglalkoztatók helyiségkapcsolatainak leleményes kialakítása. A termek egyrészt párokba szerveződnek, közös használatú vizesblokkal és tároló-átjáró helyiséggel kapcsolódnak egymáshoz. Másrészt nyugati irányban tágas előtérrel és keskeny, de hangulatos terasszal vagy erkéllyel is kibővülnek. Az előterek igény szerint elzárhatók vagy összenyithatók. Előbbi esetben a foglalkoztatók belső terét növelik meg, utóbbi esetben pedig közös használatú folyosóvá állnak össze.

A külső és belső anyaghasználat egyaránt egyszerű és letisztult, mégsem válik rideggé, személytelenné. A vörös téglaburkolatot szépen egészítik ki a fehér kerámiafelületek, pezsgő színű nyílászárók, valamint a tört fehér fém I gerendák, korlátok és ereszcsatornák. Az ablakkávák tarka mintázata, az összefüggő beton áthidalók és párkányok és az élénksárga textil árnyékolók kifejezővé teszik a szabályos rendben kiosztott ablakpárokat. Az udvar (inkább csak télen) és a fedett-nyitott bejárati rész kissé zord hatást kelt, de mivel a kertben egyszerre akár 480 gyerek is zsibonghat, érthető a kitaposható zöldfelületek szigetszerű kialakítása. A belső terek fedetlenül hagyott vasbeton és beton blokkokból falazott felületeinek én egy iskolánál nem vagyok feltétlen híve, de a belsőépítészetnek, és a gyerekek kiaggatott dekorációinak – amiknek jól láthatóan sok helyen teret engedtek a tervezők – sikerül ezeket ellensúlyoznia. Jó lenne látni képeken a tanári szobákat is, de a tervek alapján ezek is átgondoltnak és jól használhatónak tűnnek.

A tervezésnél fontos szempont volt, hogy az épületet a 175 napig tartó iskolaszezonon túl is hasznosítani lehessen. Ezért mind a hálótermet, mind az étkezőt, és az óvodai foglalkoztatókat is úgy alakították ki, hogy a tanórák után és a tanítási szünetekben is képesek, adott esetben külsős rendezvények, foglalkozások befogadására. Ez magával vonta e helyiségek gépészeti önállóságát, ami közvetlenül kötődik az épületbe beépített korszerű technológiákhoz. A beléptető rendszer, a behatolás-érzékelés és a kiadható helyiségek foglalási rendszere kapcsolatban van az iskola gépészeti, energetikai hálózatával, ami így automatikusan képes szabályozni az egyes épületrészek működést. A rendszer távolról is vezérelhető és felhasználóbarát, így a tanárok is könnyedén kezelhetik.

A BULK architecten csapatának sikerült egyensúlyt teremteni a letisztult, modern építészeti nyelv kötöttsége és a funkcióból adódó kötetlenség és otthonosság között. Mindez nem tűnik hatalmas vállalásnak, azonban ilyen sikeres megvalósításával nem találkozhatunk lépten-nyomon. A modernista utánérzéstől hajtott kortárs iskolaépítészet gyakran pont arról feledkezik meg, hogy kiknek is tervez. Eredményezzen ez esztétikailag vagy konceptuálisan bármily tetszetős épületeket, csak a tervezők cél- és aránytévesztését leplezi le.

Mindent összevetve kiemelkedő építészeti minőségű iskola épült Antwerpen külső kerületében, amit a szülők minden bizonnyal örömmel fogadtak, a tanárok és a diákok pedig lelkesen vettek birtokukba. A tanítási időben készült felvételek legalábbis egyértelműen erről tanúskodnak.

Winkler Márk