Hőközpont újraértelmezve – Soltész Angéla diplomamunkája

Érzékeny és fontos témával foglalkozik diplomájában Soltész Angéla: a drogproblémákkal küzdő fiatalok számára hozott létre egy olyan teret, ahol a közösségben, ismerős környezetben, kevésbé szigorú körülmények között indulhatnak el a gyógyulás útján. Helyszínként ehhez egy hőközpontot hasznosított újra. A tervet a hallgató írásával közöljük.

Diplomamunkámban az illegális szerhasználati problémákkal küzdő fiatalok számára szerettem volna létrehozni egy közösségi házat. Nagy hangsúly van a közösségen, a közösség gyógyító erején, ugyanis nem egy orvosi ellátásnak minősülő funkciót szerettem volna elhelyezni, sokkal inkább egy lazábban működő rendszert, ami a szabadidő eltöltésére nyújt alternatívát a drogproblémákkal küzdő emberek számára. Ennek a helyét kerestem Debrecen városán belül. Egy helyet, ahol a megszokott környezetben lehetnek, és nem érzik feszélyezve magukat a fiatalok.

Helyszín

Választásom a debreceni tócóskerti lakótelepre esett, ami a város legnagyobb lakótelepe és szerhasználati szempontból problémás területnek számít. A lakótelepen négy hőközpont is található, melyek a technológia változása miatt jelenleg funkcióját vesztettek, alulhasznosítottak. Diplomamunkában az egyik ilyen ipari épület újrahasznosításával foglalkoztam. Ezeket a jellegzetes kék létesítményeket Boruzs Bernát tervezte a ´80-as években. Az épület és környéke olyan helynek tűnhet, ami vonzza a problémás csoportokat. És ez a vonzás továbbra is cél, azonban az új funkció elhelyezésével már segítséget nyújt számukra.

Kiegészítés, újrahasznosítás, megtartás

A négyszintes, vasbeton pillérvázas szerkezetű hőközpont déli oldalát egy 5 szintes panel lakóépület határolja, melynek magasságához az épület új emeletráépítéssel igazodik. Tömege a közlekedő mag mellé épített eldilatált liftaknával is kiegészül. Olyan beavatkozásokat szerettem volna végrehajtani az épületen, mellyel a jellegzetes elemeket megtartom, újrahasznosítom, mint az épületen körbefutó kopolit homlokzatot, a gépterem födémáttöréseit és a híddarupályát.

Kéthéjú homlokzat

A régi kopolit elemek felhasználásával egy kéthéjú átszellőztetett klímahomlokzatot hoztam létre, megtartva az épület megjelenését az erősen meghatározó elemek által, de mégis egy fenntartható épületet tervezve. A meglévő kopolit üveget – minél kevesebb sérüléssel – kibontottam. Az épületen kialakítottam egy termikus burkot, ezáltal létrehozva a kéthéjú homlokzat belső oldali hőszigetelt rétegét egy polikarbonát héjjal. A vasbeton tartószerkezethez pontonkénti rögzítéssel egy új acél zártszelvény tartóvázat helyeztem, amely az újrahasznosított homlokzatot fogadja. A két héj közötti távolság  ~60 cm, így a karbantartás is megoldható. A légréteg be- és kiszellőzése szabályozható az alsó és felső síkokon is. Ez a kéthéjúság tovább erősíti az épület – eredeti állapotában is meglévő – sejtelmességét. A homlokzati felületek csak áttetszőek, nincs szabad kilátás az épületből. Rejtve marad, bezárkózik a benne lévő élet, úgy ahogy az ide látogató fiatalok se nyílnak meg könnyen. A kopolit üveget a legfelső szinten is teljes szintmagasságban körbefuttattam a tömör tömegek és a teraszok előtt is. Úgy, ahogy a többi szinten, itt sem volt cél a szabad kitekintés, sokkal inkább a biztonságot adó burok megtartására törekedtem. A körbefutó homlokzatra a teraszoknál biztonsági okokból is szükség volt.

7/32
Koncepció. Tervező: Soltész Angéla

Funkcióelrendezés

Az épület megközelítése két irányból lehetséges: a -1. szinten a hőközpont és a szomszédos panel-lakóépület közötti rejtett keskeny kapun keresztül, valamint a fő megközelítési útvonalon a park felől egy lépcsőn érkezhetünk az épületbe. A két megkülönböztetett bejáratra a gyógyulni érkezők anonimitása miatt volt szükség, ők gyakran úgy érzik, minden szem rájuk szegeződik.

A -1. szinten csak a közlekedőmag közelíthető meg, a többi helyiségben a hőközpont funkciói találhatóak. Tovább haladva a földszintre, a közlekedő végén található egy konzultációs szoba, ami alacsonyküszöbű ellátásként működne személyes terápiákkal és tűcsere programmal. A konzultációs szoba a -1. szintről közelíthető meg úgy, hogy az útvonalak ne keveredjenek a többi látogatóéval, megőrízve így az anonimitást.

A másik irányban – a földszinti váróból közelítve – egy nagyobb tér található, amely mobil válaszfalak által kisebb-nagyobb terekre osztható az önsegítő csoportos beszélgetések, oktató jellegű foglalkozások, terápiák részére. Az első emeleten található a mosdó a betegek részére és a két szint belmagasságú gépterem, amely előadásoknak, kiállításoknak, prevenciós programoknak, koncerteknek ad helyet. A gépterem terét korábban csövek, tartályok töltötték ki, azonban a korszerűsítés következtében ezeket eltávolították, egykori helyükre csak az átszurkált födém emlékeztet, ez érdekes térélményt és kapcsolatot alakít ki a földszint és az 1. emelet között. Ezt az átlátást továbbra is biztosítom az áttörésekbe helyezett lépésálló üvegezés által.

A térben lévő fémtesteket kapszulák elhelyezésével idézem meg, melyek külső oldala kiállítási felületként, belseje intimebb 1-2 fős elvonulási pontként funkcionál. A fém kapszulák a megtartott, újra használatba vett futómacskás darupálya által áthelyezhetőek a terem bármely pontjába, ezáltal nem törve meg a létrejött üres teret. A 2. emelet a dolgozók szintje. A közlekedő végén található számukra egy teakonyha, a volt vezérlőben pedig az irodát alakítottam ki, ahonnan továbbra is felügyelhető a gépteremben tartott foglalkozás. A legfelső szint, az új ráépítés egy tornatermet foglal magába, ami kettéosztja a tetőt egy kisebb privátabb és egy nagyobb aktív használatú tetőteraszra, melyek azért fontosak, mivel jól használható privát udvar nem tartozik az épülethez, így azonban a szabad ég alatt is tarthatóak foglalkozások.

Soltész Angéla

szerk.: Fürdős Zsanett