Intézményi tégla heterogén környezetben

A Szilvássy Carola Református Szeretetotthon új épülete úgy álldogál a sepsiszentgyörgyi Olt-parton, mint valami jól öltözött idegen a város szélén. Alkotói azonban mégis rég nem látott ismerősként mutatják be a továbbiakban.

Sepsiszentgyörgy városszövetének a Gyöngyvirág utca és az Olt árterülete közé ékelődő töredéke az elmúlt fél évszázadban alakult ki, nagyon különböző fejlesztői szándékok hordalékaként. Így meglehetősen heterogén környezetet alkot itt bemutatásra kerülő munkánk számára. A környék városképét különböző korszakokban épült, szabadon álló vagy utcafrontot képező, négy-ötszintes lakóházak, pavilonosan telepített egy-kétszintes középületek, valamint földszintes kereskedelmi csarnokok rendezetlen egymásmellettisége jellemzi. Holland minták alapján, megbízónk egy olyan összetett intézmény tervezési programját alkotta meg, amely egyszerre lehet differenciált lakóotthon a különböző gondoskodási igényű bentlakóknak, találkozási pont a környék időseinek és szakmai képzőközpont a szakszemélyzetnek.

Az előremutató koncepció értékeit ebben a környezetben is megjeleníteni képes építészeti formanyelv keresése egyre távolabb vitt helyi hagyományainktól. Úgy éreztük az általános külvárosi jellegtelenséggel szemben könnyebben épülhet közérthető karakter egyetemes recept szerint, mint a lokalitás egyedisége mentén. Képzeletben monarchiabeli középületek látszótégla homlokzatait idéztük fel, amelyek hol komor, hol játékos történeteket meséltek intézményi állandóságról és méltóságról. Hallgattuk közös mondanivalójukat és irigykedve figyeltük a legkülönfélébb épített környezetekben is nyilvánvaló összetartozásukat.

Az „intézményi tégla" regionális hagyományának kialakulását jól szemléltetik a „kolozsvári egyetem" (Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem) építkezései a XX. század első felében. Az első világháborút megelőzően létesült kolozsvári épületeket (központi épület, egyetemi könyvtár, egyetemi klinikák) a látszótégla homlokzati alkalmazása köti össze, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert Kolozsváron a tégla homlokzatoknak nem volt hagyománya. Így a különböző karakterű, stílusú és funkciójú házak közös üzenethordozójaként azok összetartozását jelezhette.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával a látszó tégla ilyen programszerű alkalmazása megszűnt, de hasonló funkciójú, spontán használata folytatódott. Egyfajta öntudatlan készségként került be a térség közös szakmai eszköztárába, amelyet, mint valami összekötő nyelvet (lingua franca) mindannyian használunk nap mint nap. Így a háború után Szegedre költöző egyetem Dóm téri építkezéseinél Rerrich Béla már nem általános szakmai szokásrendet követ, hanem saját ösztönös megérzésére hagyatkozik, amikor északi minták mentén, de szintén a látszó téglát használja az intézményi karakter megteremtésére.

Major György, az ilyenfajta rejtőzködő hagyományok érzékeny felfedezője és alkalmazásuknak páratlan mestere találóan állapítja meg: „Kelet-közép Európa átláthatatlan rétegződés. Az itt élő népek különbözőségeik és sorsuk azonosságainak egymásra torlódása miatt időről időre azt hiszik jobb lesz, ha mindazt, ami volt és ami a századok során felhalmozódott félretolják, és épp az uralkodó európai vagy globális áramlásból merítve valami sosem volt újat hoznak létre. A XX. században ezért lelkesen rombolták le azt a régiót összefogó integrációs keretet (Osztrák-Magyar Monarchia), amelyet most egy nagyobb integrációban építenek (euro-atlanti) lankadatlan küzdve identitásuk maradványaival."[1]

Ezt az immár évszázados, közös hagyományt hívtuk tehát, mi is segítségül épületünk környezetbe illesztéséhez, amely itt nemcsak épített, hanem mentális környezetet is jelent. Romániában ugyanis az intézményekbe vetett bizalom rendkívül csekély, mindennapi szóhasználatban a kifejezés maga is negatív jelentéstartalmat hordoz, a rendszerváltás utáni közberuházások pedig általában rosszabb minőségben épültek, mint a magánberuházások. Ezért a kortárs intézményi modernizációs törekvések fontos feladata kell legyen az épületállomány radikális megújítása is.

Ennek szellemében épületünket a korábbi beépítések folytatásában, azok lezárásaként telepítettük, azzal a szándékkal, hogy a környéket rendező viszonyítási ponttá váljon. A tervezési programot az Olt árterülete mentén elnyújtott, három szintes épülettömegbe szerveztük, amely keresztnyúlványaival és melléktereivel szorosan kapcsolódik a szomszédsághoz. A Tavirózsa utca északi beépítési vonalára illesztett épületszárny egy hívogató belső udvarba vezeti a látogatót a fő megközelítési tengely végén. Innen nyílnak az épület közönségforgalmi bejáratai, a közösségi terem földszinten elhelyezett, üvegezett tere pedig átlátást biztosít az Olt árterületének természeti környezete felé. Az épületet két funkcionális egység alkotja: a „T" alakú északi ápoló egység 36 szobával és az „L" alakú, belső udvaros lakóegység, 18 garzonlakással. A létesítmény kiszolgáló funkciói az északi egység földszintjén kaptak helyet.

Az alacsony hajlású tetők mesterséges domborzata kisvárosi tűzfalak sziluettjét idézi. A belső udvar, a függőfolyosók, az erkélyek és loggiák hasonlóan ismerős mintái otthonos környezet teremtenek. A homlokzati téglaburkolatok harmada kisméretű tömör téglából, nehéz homlokzatburkolatként, a többi ragasztott, vágott tégla burkolatként készült. Az eltérő alkalmazási módot minden esetben jeleztük: a tömör téglát kizárólag flamand kötéssel falazták (helyenként kiugró vagy hiányzó bekötő téglákkal), a vágott téglát pedig másfajta felületi játékokkal ragasztották (futó sorok, hálós felületek stb.). A földszinti kiszolgáló funkciókat kannelúrázott vakolat jelzi. A horganyzott acél erkélyszerkezetek és korlátok szikár rajza képez másodlagos homlokzati réteget a pácolt fa nyílászárók és ereszek mellett. Reményeink szerint ez a visszafogott, súlyos tektonika időtálló külső kérget biztosít a pillanatnyi igények szerint változó belső felszereltségnek, egyszóval megteremti az áhított intézményi karaktert.

Török Áron-Lóránt

[1] https://tervlap.hu/cikk-nezet/furedi-ekko-epuletszobor-a-szent-istvan-teren

Szerk.: Winkler Márk