Kapcsolóházból alternatív oktatási központ: Agata Garstecka víziója a Kelenföldi Erőműre

Évek óta áll üresen a Kelenföldi Erőmű egykori kapcsolóháza, Budapest két világháború közötti építészetének egyik csúcsműve. Ovális kapcsolótermét, ha máshonnan nem, filmekből biztosan ismerjük – az épületegyüttes jövője mégis bizonytalan. Egy lengyel építészhallgató, Agata Garstecka Budapesten járva szeretett bele az épületbe és úgy döntött: ezt választja diplomamunkája témájának. A projektet Agata saját leírásával mutatjuk be.

A koncepció, mely végül a lengyel egyetemi diplomamunkám témája lett, 2018 őszéről eredeztethető, mikor Budapesten tanultam Erasmus ösztöndíjjal. Azonnal beleszerettem a magyar fővárosba, és már az első perctől tudtam, hogy szívesen szentelnék másfél évet az életemből arra, hogy átfogóan megvizsgáljam és megértsem a várost, majd valami megkapó, mégis mély, szociális, építészeti és városépítészeti üzenettel rendelkező épületet tervezzek bele. Mindig is érdekeltek az óriási rejtett potenciállal rendelkező barnamezős területek, ezért amint megláttam a város déli horizontján sorakozó gyárkéményeket, egyből késztetést éreztem a terület felfedezésére. Ezt az iránytűt követve fedeztem fel a lélegzetelállító, mégis kissé elhanyagolt Kelenföldi Erőművet és környékét. Sajnos a helyszínen szembesültem azzal, hogy a területre nem lehet egykönnyen bejutni, és az elemzéshez szükséges építészeti tervdokumentáció beszerzése is lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Ebből a helyzetből a Kortárs Építészeti Központ mentett ki: nemcsak a helyszínre tudtam eljutni egy városi séta keretében, de a sétavezető még az eredeti tervanyagok felkutatásához is segítséget nyújtott. A KÉK-nek köszönhetően három hónapnyi kutatómunka után neki tudtam állni kidolgozni életem egyik legértékesebb koncepcióját.

Így lett a projekt tehát a Lágymányosi öbölben található, üzemen kívüli Kelenföldi Erőmű épületének adaptációja. Az elhagyatott épület falaiból visszatükröződő száz évnyi történelem, a kedvező lokáció, a közlekedési kapcsolatok és az épület esztétikája olyan izgalmas tervezési feladatot jelentett, melyet örömmel vállaltam magamra. 

Kutatásom során bebizonyosodott számomra, hogy a környező terület átalakítása és átfogó revitalizációja elérhetővé tenné az emberek számára az elzárt gyárterületet, hozzájárulna Budapest 11. kerületének fejlődéséhez, és jól illeszkedne az újonnan létrehozott, BudaPart névre keresztelt lakó- és kereskedelmi övezethez. Az épület vázas szerkezetének hála, az új funkciók gond nélkül elhelyezhetőek a tartószerkezet átalakítása nélkül. Ez lehetővé teszi a kortárs elemek beépítését, tiszteletben tartva a meglévő történelmi kubatúrát. Az erőmű épülete tehát megfelelő beavatkozási területnek tűnik, amely képes minimalizálni a budapesti városi életben felmerülő számos probléma következményeit.

A tervezési program koncepciója a magyar oktatási rendszer problémáinak elemzéséből származik, amely a helyi iskolák önállóságának növelése helyett a központosítás felé halad. A rendszer korlátai miatt a tanárok nem tudnak a diákoknak megfelelő, személyre szabott oktatási környezetet biztosítani, így sok kreatív ember pazarolja el tehetségét, vagy kerül akarata ellenére kényszerpályára. Ezért a Kelenföldi Erőmű Kollektív küldetése, hogy egy nyitott hozzáférésű, kreatív teret kínáljon minden szárnyait bontogató ember számára – életkortól, szociális háttértől és pénzügyi helyzettől függetlenül – aki szeretné megismerni és kiaknázni rejtett potenciáljait. 

Összefoglalva: gondosan megfogalmazott stratégiája révén a projekt egyszere kínál lehetőséget városi- és társadalmi sebek gyógyítására. A program azon aktív civil szervezetekkel folytatott együttműködésen alapul, amelyek társadalmi szerepvállalásuk révén már ma is segítik a helyi közösségek és városi polgárok mindennapjait. Az új oktatási stratégia a régi, elhagyatott épületstruktúra adaptálásával kombinálva egy békésebb jövőképet ígér a budapesti társadalom számára. 

Nagy öröm számomra, hogy kitartó kutatásom egy összetett, kidolgozott projektet eredményezett. Végtelenül elbűvöl a Kelenföldi Erőmű, és szilárdan hiszem, hogy sajátos szellemiségét érdemes figyelembe venni a város jövőbeli szociálpolitikai- és területi fejlesztése során.

Agata Garstecka 2020-ban diplomázott a Politechnika Gdańska építészkarának mesterképzésén. 2019-es portfólióját itt, Béhance-oldalát itt lehet elérni. A diplomamunka rendereit Kamil Rombczyk készítette. Köszönettel tartozunk Köves Bálintnak, hogy felhívta a figyelmünket Agata munkájára és közreműködött a publikációban!