Ki lehetett az első női építész? – Lady Elizabeth Wilbraham és az angol barokk

Napjainkban szerencsére egyre több nő választja az építészi pályát, azonban ezt a szakmát évszázadokon keresztül a férfiak uralták. Hosszú időn keresztül a nők hivatalosan nem is sajátíthatták el a megfelelő tudást, így a tervezésben való részvételük is nehezen kimutatható. Nők az építészetben című sorozatunk legújabb részében az ismert építészetpártólóval és számos kiváló alkotás feltételezett tervezőjével, Elizabeth Wilbrahammel ismerkedhetünk meg.

Lady Elizabeth Mytton Wilbraham (1632-1705) a művészettörténészek körében régóta ismert, mint az angol barokk építészet, vagy helyesebben Palladianizmus fontos pártolója és impozáns épületek megrendelője, ám tervezőként csak néhány munka kapcsán szokás említeni. John Millar amerikai történész szerint azonban akár 400 házat és templomot is tervezhetett, melyek közül többet ma Sir Christopher Wren alkotásának tartunk, többnek tervezője azonban ismeretlen. Millar First Woman Architect című írásában leginkább stíluskritikai alapon tulajdonít bizonyos épületeket Lady Wilbrahamnek, ám az általa leírt életrajzi adatok valóban alátámasztják a hölgy építészetben való jártasságát és a téma iránti élénk érdeklődését, valamint az épületek jellegzetes stílusára is magyarázatot ad.

Elizabeth Mytton 19 évesen, 1651-ben házasodott össze Lord Thomas Wilbrahammel. Építészet iránti rajongását bizonyítja, hogy meggyőzte férjét egy Hollandiában és Itáliában töltött nászútról, melynek során a helyi építészetet tanulmányozta. Északon a holland barokk építészet egyik legnagyobb alakjával, Pieter Posttal is kapcsolatba került, Itáliában pedig Andrea Palladio műveit tanulmányozta. Később be is szerezte Palladio Négy könyv az építészetről (I quattro libri dell’architettura) című, az építészettörténet szempontjából rendkívül fontos művének első kötetét, melyet igen sok jegyzettel látott el, ami ismét bizonyítja építészeti felkészültségét – tervezői tevékenységét azonban nem. A kötet egyébként ma is megtalálható a Mytton családi hagyatékban, számos más, a Lady által birtokolt építészeti munkával együtt.

Millar véleménye szerint pont a holland és itáliai elemek sajátos egyvelege az, ami miatt beazonosíthatók Elizabeth Wilbraham alkotásai. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a 17. században a nők nem gyakorolhatták az építészi szakmát – főleg nem az arisztokrata származású nők –, így, ha tervezett is fontos középületeket, azokért nem „arathatta le a babérokat". Millar feltételezései szerint a saját maga által tervezett házak építkezésén más építészeket alkalmazott, hogy felügyeljék a folyamatokat, ezáltal azonban őket tartjuk tervezőnek. Sőt, az amerikai történész odáig merészkedik, hogy esetleg Elizabeth Wilbraham lehetett a londoni Szent Pál-székesegyházat is jegyző Christopher Wren mestere.

Ezen a ponton az építészettörténetben jártas olvasók valószínűleg felhördültek – joggal – ám a stílussal kapcsolatos okfejtés érdekes. Három épülettel kapcsolatban valóban gyakran merül fel Elizabeth Wilbraham neve, mint tervezőé, és ezeken is pont a már említett, a holland és az itáliai barokk építészet elemeit vegyítő stílus figyelhető meg. Az egyik ilyen épület a Mytton család történelmi rezidenciája, a staffordshire-i Weston Park, melynek látványos kertjét nem más tervezte, mint a híres Capability Brown, az építész kiléte azonban ismeretlen. Felmerült William Taylor neve is, ám elképzelhető, hogy az épületet maga a tulajdonos, Elizabeth Wilbraham tervezte saját családja számára. Mivel az építészetben rendkívül jártas volt, és saját maga rendelkezett az ingatlan felett, a teória egyáltalán nem elképzelhetetlen. Sőt, a Weston Park közelében található, középkori eredetű Szent András-templom renoválása és bővítése is az ő nevéhez fűződik. Az 1700-ban rajzolt tervekről tudjuk, hogy maga a hölgy rajzolta őket, így tulajdonképpen ezek lehetnek az első, nő által készített építészeti tervek. Körülbelül ugyanekkor épült a chashire-i Woodhey Chapel is, mely szintén Lady Wilbraham megbízása alapján, és valószínűleg tervei szerint jött létre.

Millar számos jelentős épületet is felsorol, melyeket mind stíluskritikai alapon köt össze a Weston Parkkal. Az említett épület alaprajzában és dekorációjában sok hasonlóságot mutat a buckinghamshire-i Cliveden 1666-ban emelt, első változatával, illetve a közeli Wotton House-sal. E két utóbbi épület azonban a londoni Buckigham House, a mai Buckingham-palota magját képező épület legközelebbi „rokonai", így mindkettő igen nagy építészettörténeti jelentőséggel bír. Ezeket az épületeket ma mind William Winde alkotásának tekintjük, Millard szerint azonban ő csak az építkezést felügyelete, és a terveket Elizabeth Wilbraham készítette. Ez az elmélet is szélsőségesnek tűnik első hallásra, ám való igaz, hogy Winde kapcsolatban állt a Mytton-Wilbraham családdal. Winde vezette ugyanis a wales-i Chirk Castle felújítását is, amikor azt Lady Wilbraham lánya számára alakították át, feltételezhetően szintén a hölgy tervei alapján.

Mint már említettük, Millar Christopher Wrennel is kapcsolatba hozta a Lady Wilbrahamet. Wren számos épület tervezésével vett részt az 1666-os nagy londoni tűzvész utáni helyreállításban, ma 52 templomot tulajdonítunk neki. Millar okfejtése szerint ez túl sok, és nem tervezhette őket egyedül. Közülük 18 példán megtalálta a szerinte Elizabeth Wilbraham építészetére jellemző, itáliai és holland jegyeket. Az általa Lady Wilbrahamnek tulajdonított templomok legszebb példája a St. Bride’s Church, mely valóban számos vonásában mutat rokonságot a kortárs itáliai építészettel, főleg a toronysisak emeletes kialakítása rokonítható római példákkal.

Bár a Mytton családi hagyatékban számos építészeti témájú könyv mellett összesen 28, Elizabeth Wilbraham kézírását mutató épületrajz és öt, a hölgy megbízásából készült makett maradt fenn, sajnos ezek egyike sem bizonyítja, hogy az említett nagyszabású épületek terveit ő készítette, vagy akár sugalmazta volna. A családjához köthető épületek esetében úgy tűnik, valóban ő volt a tervező, így saját jogán mégiscsak építésznek nevezhetjük. Azt azonban soha nem fogjuk megtudni, valójában mekkora szerepe volt a brit építészet egyik kiemelkedő stílusa, a Palladianizmus alakulásában. John Millar ugyan nem tudta bizonyítani érdekes elméletét, egy fontos kérdést azonban mégis felvetett vele: Vajon hány láthatatlan nő van még az építészet történetében?

Paár Eszter Szilvia

Forrás:
architectsjournal.co.uk
riot-room.com
nytimes.com
independent.co.uk